Gulyást ebédelt, életműdíjat vett át, a kolozsvári közönséggel együtt nézett filmet Nicolas Cage szombaton, vasárnap délelőtt pedig ingyenes mesterkurzust tartott a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) közönségének.

Bár arra még az egyébként nagyon laza Mihai Chirilov, a fesztivál művészeti igazgatója sem tudta rávenni Nicolas Cage-et, hogy mesterkurzusa végén élőben is bemutasson egyet a híres „Cage Rage”-őrjöngései közül, a vasárnap délelőtti beszélgetésnek több spontán pontja is volt, ami önmagában is teljesítmény egy ilyen kaliberű sztár esetében, akitől nehéz újat kérdezni. Chirilov és Cage viszonylag gyorsan túlestek az ilyenkor szokásos „hogy érzi magát Erdélyben”-körön, megtudtuk, hogy a színész „pompásan fűszerezett” gulyást ebédelt szombaton a torockói vendéglőben, ahol az internetes sajtót és a közösségi oldalakat bejárt fénykép készült róla, és azt is, hogy a tordai sóbánya Tarkovszkij Sztalker című filmjére emlékeztette, illetve, hogy örömmel értesült róla, hogy épp az a Sion Sono nevű japán rendező forgatott ott, akivel jövőre ő maga is dolgozni fog.Nicholas Cage nem először jár Romániában, itt forgatta A szellemlovas – A bosszú ereje (Ghost Rider: Spirit of Vengeance) és A fény halála (The Dying of the Light) című filmeket. Ez pedig a színész felfogásában azt jelenti, hogy ezekben a hollywoodi produkciókban van egy kis Románia is, hiszen a játékára mindig hatással van a hely szelleme. Bár a Drakula-mítosznál, amit a szombat esti díjátadón is szóba hozott, valószínűleg nem ásott sokkal mélyebbre a romániai kultúrában, mégis ambiciózus hollywoodi sztárról van szó, aki szabadidejében Bergmant és Tarkovszkijt néz, legfrissebb olvasmányélménye pedig Haruki Murakami.Cage az egyik legmegosztóbb filmsztár, van, aki a legeredetibbnek tartja az amerikai veteránok közül, mások szerint simán túljátssza magát. Már az is sokat elárul róla, hogy egy avantgárd zeneszerző, John Cage nevét vette fel, mikor szabadulni akart filmrendező nagybácsi, Francis Ford Coppola árnyékától. A német expresszionizmust, a japán kabuki-színházat és a sámánizmust is inspirációs forrásként határozza meg, és azt vallja, hogy minden eljátszott érzelemnek belülről kell jönnie.

Lehet-e alkohol nélkül hitelesen alkoholistát alakítani?

Cage eddig egyetlen Oscar-díját a Las Vegas, végállomás (Leaving Las Vegas) című filmért kapta, amit eredetileg egyetlen hollywoodi stúdió sem akart megkockáztatni, mert túl sötétnek tartották. A színész azzal a gondolattal fogadta el a szerepet, hogy úgyse fog soha Oscart nyerni, tehát nincs vesztenivalója.

El lehet-e józanul játszani egy alkoholista forgatókönyvírót? – firtatta Chirilov. Cage szerint részegen semmiképp nem lehetne, mert akkor a színész nem emlékezne a dialógra, de elismerte, hogy volt olyan jelenet a filmben, amikor az volt a célja, hogy tényleg elveszítse a fejét a kamera előtt, így a hitelesség kedvéért felhajtott néhány pohárkával. A forgatás alatt egyébként maga mellé vette alkoholista költő rokonát, hogy elleshessen tőle néhány gesztust és mondatot.Az Oscar-díjas színész szerint a naturalizmus csak egy a számtalan előadói stílus közül, éppúgy lehet nyitni az absztrakt vagy az impresszionista stílus felé, mint más művészeti ágakban. „Szerencsém volt, mert a több rendező, akivel dolgoztam, nyitott volt erre. Voltak esetek, amikor ki is rúghattak volna, de elfogadtak” – idézte fel a színész. Az 1986-os Előre a múltba (Peggy Sue Got Married) című filmben például egy rajzfilmkarakterből merített ihletet, aminek partnere, Kathleen Turner egyáltalán nem örült, de a rendező, Francis Ford Coppola hagyta. „A Peggy Sue-ban szégyenletes az alakításom, olyan értelemben, hogy legszívesebben az asztal alá bújnál a kínosan viselkedő tinédzser láttán, de éppen ez volt célom” – mondta.

A kísérletezést azért nem mindenki vállalta be, Cage szerint a Holdkórosok (Moonstruck) esetében csak partnerének, Chernek köszönhetően nem rúgták ki, amikor Ronny szerepét Jean Cocteau Szépség és szörnyetegéből (La Belle et la Bête) inspirálódva próbálta előadni. Végül beadta a derekát, erre a szerepre úgyis az ügynöke beszélte rá, és csak azzal a feltétellel vállalta, hogy leforgathatja a sokkal „punkosabb, avantgárdabb” Vampire’s Kiss-t. Ebben a filmben a karaktere vámpírnak hiszi magát, és itt Cage-nek végre alkalma volt bevetni néhányat a Nosferatu című német expresszionista némafilm címszereplőjétől, Max Schrecktől ellesett gesztusokból. Ebből a filmből származik egyébként az egyik leggyakoribb Cage-mémhez használt kép:

Cage Rage

A mémek mellett elterjedtek a Nicolas Cage-es kollázsvideók is, amelyekben az őrjöngő színészt látni különböző jelenetekben. Bár tisztában van azzal, hogy ezek a jelenetek a komikum határát súrolják, sokszor szándékosan, Cage nem értékeli, hogy kiragadják ezeket a kontextusból. De, mint mondta, nem tiltakozik ellenük, csak azt reméli, hogy ha valakinek felkeltette az érdeklődését egy-egy grimasz, talán kedvet kap megnézni a teljes filmet, mert lehet, hogy tetszene neki.

A színész néhány trükköt is elárult azok közül, amelyeket bevet, hogy belebújjon az aktuális karakter bőrébe: a Szellemlovasnál például végig egy kis egyiptomi szarkofágot hordott a bőrdzsekije belső zsebében, illetve festett arccal, szótlanul járkált a díszletben, és a kollegái szemében felvillanó félelem hatására tudott még jobban azonosulni a szereppel. Cage azt is mondta, előfordul, hogy megálmodja, hogy hogy kell eljátszania egy jelenetet, vagy, ha sehogy sem jönnek maguktól a szerephez szükséges negatív érzelmek, kinyit egy napilapot és mindig talál olyan hírt, amelyik kellőképpen kihozza a sodrából. Mint mondta, azzal viszont nem ért egyet, amikor egy színész hízik vagy lefogy egy szerep kedvéért, csak, hogy megmutassa, mekkora hivatástudata van. Szerinte nem ez a színészmesterség lényege, és a maga részéről inkább egészséges szeretne maradni és minél többet dolgozni.