Az eredeti Moromeții után harminc évvel elkészült folytatás nem tud teljesen felérni elődjéhez – de valószínűleg nem is lenne lehetséges.

A romániai átkos utolsó éveiben elkészült Moromeții egy nagyon fura szerzet: annak ellenére lett közkedvelt Generációs Kultuszfilm, hogy a román irodalom (mint tantárgy) egyik Kötelező Háziolvasmányának adaptációja. Ez valószínűleg azért van így, mert a román irodalom (nem csak mint tantárgy, hanem mint olyan) sok más Kötelező Háziolvasmányától eltérően Marin Preda hatalmas, hömpölygő regénye tényleg remekmű, a filmben pedig a kor legnagyobb színészei domborítottak, és a maga korában igencsak merész mozinak számított: szakított a komcsi-romantikus paraszt-ábrázolással, a közvetlenül a második világháború előtti déli (konkrétan teleormani, ahonnan a mostani, őssejtjéig korrupt romániai vezetés zöme származik) román falunak olyan összegző képét nyújtotta, ahol a parasztok néha tényleg parasztok: káromkodnak, ordibálnak, folyamatosan dohányt lejmolnak egymástól (a film leggyakoribb mondata az „aggyegycigit”), ezzel együtt meg ugyanolyan rendszerből kiábrándult, őrlődő emberek, mint utódaik, akik a regény olvasása közben épp egy másik rendszerből ábrándultak ki már rég, és ugyanúgy anyagi, egzisztenciális és más bajok közt őrlődtek.Egyszóval ahogyan a regénynek is, úgy a filmnek is volt egy nagyon erős (kulturális, politikai) kontextusa. A kontextussal pedig tét is járt – s talán a kontextus, és ezzel a tét hiánya az, ami a mostani folytatást némileg erőtlenné, megkésetté teszi. Amennyire releváns olvasmány és filmélmény lehetett A Moromete család 1955-ben, illetve 1988-ban, annyira nehézkes a folytatásból a mai romániai állapotokra vonatkozó utalásokat kihámozni. Pedig a román parasztcsalád ugyanúgy szétomlófélben van, mint a harmincas vagy az negyvenes években (a regény két része cselekményei idejében), a vidéki létezés ugyanolyan kínlódás, csak merőben más okokból.

Olvasd tovább a Filmtetten!