Az elitellenesség, a globalizációval és a politikailag korrekt beszéddel szembeni ellenérzések húzódnak Donald Trump győzelmének hátterében – véli Székely István. A kolozsvári politológust az amerikai elnökválasztás társadalmi-politikai háttérről, illetve arról kérdeztük, hogy milyen következményei lesznek a republikánus jelölt hatalomra jutásának.

Mivel magyarázza Donald Trump győzelmét?

Mivel viszonylag röviden kell összetett kérdésről beszélnem, amit mondok, az óhatatlanul sarkított lesz. Három megközelítést vázolnék fel. Az első az elitellenes lázadás kérdése, amit a Brexit kapcsán is láttunk. 1970 óta a középosztály életszínvonala stagnál, a társadalmi olló pedig példátlanul szétnyílt: a gazdagok gazdagabbak lettek, a kapitalista világ növekedése egyre szűkebb rétegnél csapódott le. A gazdasági világválság is rátett erre egy lapáttal, a krízisben ugyanis ismét a bankszektor járt jól, az átlagpolgárnak ebből pedig elege van.

A másik szempont a globalizáció kérdése: ennek is vannak amerikai vesztesei, nem is kevesen. Az amerikai feldolgozóipar összeomlása nyomán megjelent a rozsdaövezet fogalma: az ország beáldozta a feldolgozó iparát, és meghagyva a pénzpiacot és a hadiipart. Erre a helyzetre Trump válasza a gazdasági bezárkózás volt.

A harmadik elem a politikailag korrektség felrúgása, ami kulturális ellenforradalomként is értelmezhető. A polkorrekt beszédmód 1968-tól indul, szinte a globalizációval együtt, tehát egymást erősítő folyamatokról beszélünk. Ekkor a különböző társadalmi – nemi, etnikai, vallási, szexuális, stb. – kisebbségek emancipációja indult el, és egy olyan közbeszéd térnyerése, amely értékként kezelte ezeket a másságokat. Ez az inga most visszabillenni látszik, a negyven éves egy irányba tartó mozgás után visszavesz valamit, mert a politikai korrektség kérdése sokak véleménye szerint túlpörgött a józanság határán.

Találónak éreztem egy demokrata elemző meglátását, aki szerint Kennedy elnök a televízióval, Obama az internettel, Trump pedig a valóság-showk eszköztárával nyert: a politika világába egy olyan beszédmódot hozott be, amely szinte mindennel szakított, ami azt addig meghatározta.

A felmérések, elemzések Hillary Clinton győzelmét vetítették előre. Hol tévedtek?

Az úgynevezett elhallgatási spirál jelensége lehet a magyarázat. Ennek lényege, hogy amikor a kérdezőbiztos rákérdez bizonyos dolgokra, a válaszadó egy úgymond elvárt válaszhoz igazodik. Ez azért jelent meg most ennyire markánsan, mert a média, a véleményformálók, a filmipar, a társadalmi elit szinte teljes egészében felsorakozott Clinton mögé. Ettől pedig különbözött az, amit az emberek jelentős része igazán érzett, és ami meghatározóvá vált a szavazófülke magányában. Amit Trump mond, az nem számít legitimnek a nyilvánosság fősodrában, ezért a felmérések torzítottak a valósághoz képest. Hasonló jelenséget figyelhettünk meg Magyarországon a Jobbik esetében a 2009-es EP választások előtt.

Mi várható Donald Trump elnöki mandátumától a közeljövőben?

Nem tudjuk. Trumpnak nincs politikai múltja. A kampányban elmondottakból az irányt le lehet szűrni, de a lépések mélységet nem. Európából nézve alapkérdés, hogy az egyre feszültebb geopolitikai helyzetben az Egyesült Államok vállalja továbbra is a NATO kapcsán a védelmi kiadások zömét, vagy Európának kell megvédenie saját magát. Amerika vélhetően nem fogja majd az eddigi mértékben ellátni a világ csendőre szerepét, ez pedig – elég csak a bedőlt arab államokra gondolni – üdvözlendő, csak Oroszország közeli szomszédságában nem mindegy, hogy a NATO erős vagy sem. Az elmúlt évtizedek legnagyobb eredménye számunkra pedig éppen az volt, hogy sikerült az utolsó pillanatban belépni a NATO-ba és az Európai Unióba, különben egy izolacionista politika kiszolgáltatna bennünket az orosz nagyhatalmi érdekeknek.

Egy szempontot még kiemelnék: látom, hogy Trump megítélése a magyarországi belpolitikai szekértáborok alapján kezd alakulni Erdélyben is, de oly mértékben, hogy ez minden más értékelési szempontot elnyom. A leegyszerűsített séma, hogy Trump Orbánhoz hasonló, és ha Orbánt szeretjük, akkor Trumpot is szeretnünk kell, annak ellenére, hogy a valóság ennél sokkal összetettebb.

Felmerül a kérdés, hogy a Republikánus Párt hogyan viszonyul Trumphoz, miben támogatják, milyen mozgástere lesz. Ezt hogyan látja?

Nem hiszem azt, hogy az amerikai alapértékeket meg tudja rendíteni Trump. A társadalmi berendezkedés tekintetében van egy pártokon átívelő konszenzus, amelynek lehet színezni az árnyalatait, de amit alapjában véve nem lehet felülírni. Több nyitott kérdés van: tizenhárom millió illegális vendégmunkás tartózkodik az országban, és kérdés, hogy ők kapnak-e állampolgárságot – látszik, hogy a döntő többségük balra szavaz, de ez is inkább pártpolitikai kérdés, és nem az alapértékeké. Megőrzi-e Amerika azt a nyitottságot, ami mostanáig jellemezte? Ebből adódnak további problémák: az USA lakossága igen nagy arányban kínai termékeket vásárol úgy, hogy ezeknek nincs is helyi alternatívája, tehát egy kereskedelmi háborúban pótolni sem lehetne.