Lehet, hogy embertelenek a romániai börtönviszonyok, nevelő hatásuk azonban tagadhatatlan. Milliókat lopó megrögzött bűnözők, adócsalók, közpénzek lenyúlói, okirat-hamisítók a rácsok mögé kerülve egyből megszelídülnek, olvasásra, majd pedig könyvírásra adják a fejüket. Romániában virágzik a börtönirodalom.

A szabadság gyakorlata – a rácsok mögött

A bebörtönzöttek persze nem csupán hírnévre törekednek – sőt mondhatni egyáltalán nem ez motiválja tettüket –, hanem arra, hogy a könyvírással lerövidülhet büntetésük ideje. A korrupcióval vádolt ismert üzletemberek és politikusok közül néhányan fogságuk hosszúra nyúlt évei alatt „tudományos munkákat” írtak, hiszen egy-egy könyvvel a jelenlegi törvények szerint 30 nappal rövidíthetik meg büntetésüket.

Gigi Becali börtönévei alatt két könyvet, Adrian Năstase négy kötetet, George Copos pedig öt tudományos munkát írt. A volt miniszterelnök első „börtönmunkája” különös címet viselt: A szabadság gyakorlata. A kötetet a volt miniszterelnök családja mutatta be 2012-ben a Gaudeamus könyvvásáron.

Adrian Năstase később megírta Románia és az Európai Unió a belső és európai rendelkezések fényében című „tudományos munkáját”, amelyen 30 napon át dolgozott, napi 8-10 órát, a börtönigazgatóság jóváhagyásával.A börtönben született meg A világ, Amerika és mi című kötete is, amelyet viszont már kiszabadulása után jelentetett meg a Litera könyvkiadó.

A Két Románia című kötetét viszont a jilavai börtön klubjában mutatták be, később azonban már a fővárosi Crown Plaza szálló lett az újabb bemutató helyszíne. Jóllehet Adrian Năstase börtönmunkáival szemben nem merült fel a plágium vádja, utolsó könyve címét azonban mégis Gabriela Adameşteanutól koppintotta le, aki 2000-ben jelentette meg hasonló címmel esszékötetet.

Több könyvet írt, mint amennyit olvasott

A „kétkötetes szerző”, Gigi Becali esete már csak azért is rendhagyó, mert ő életében nem szeretett olvasni. Mint kijelentette, untatta az olvasás, és megfájdult tőle a szeme. Igaz, azt nem titkolta, hogy „lelki mélységekben és érzékenységben” jócskán megelőz olyan hírességeket, mint például Gabriel Liiceanu vagy Andrei Pleşu, ám „ezeket az érzéseket nem igazán tudja papírra vetni”.

A múzsa azonban megérintette Gigi Becalit is a börtönben. Az Athos hegy az ortodoxia hazája című első könyve kilencezer példányban látott napvilágot, internetes oldalakon 36 lejért vesztegetik. Szakértők finom fogalmazása szerint a könyv „közös szerzők munkája”, ám eddig még senki nem vetette össze más, hasonló témájú könyvekkel, így egyelőre plágiummal sem vádolják a „szerzőt”. A rahovai börtön illetékesei ugyanakkor kijelentették, nem tartozik feladatkörükbe annak megállapítása, hogy Becali plagizált-e vagy sem.

Az üzletember másik munkája a Becali és a Steaua címet viseli. A könyvírás olyan gyorsan ment neki, hogy a bubakesti focicsapat szponzora nekibátorodott, és engedélyt kért a börtön vezetőségétől egy újabb könyv megírására, amelyben Európai Parlamenti tevékenységéről számolt volna be. Csakhogy Becalit feltételesen szabadlábra helyezték, így a világ tudományos irodalma szegényebb lett egy művel.

Sorin Ovidiu Vântu maga is könyvet írt börtönmagányában. Az üzletember a kötetét maga is tudományosnak szánta, erre utal címe is: Összehasonlító tanulmány három, egymást követő rendszer: a kommunizmus, az átmenet és a közösségi távlatok között.

Román napilapok szerint a könyv legalább 50 oldalt tartalmaz, amelyet a szerző másoktól vett át, minden hivatkozás nélkül. Kiadójának igazgatója szerint az nem számít plágiumnak, ha valaki hivatalos jelentésekből vesz át táblázatokat, bizonyos részleteket. Ezek ugyanis „nem képezik valamely entitás szerzői joggal védett tulajdonát”.

A bukaresti lapok által megszólaltatott szakértők viszont úgy vélik, hogy Sorin Ovidiu Vântu „politikai-gazdasági elemzése” több más könyvből átvett részletek konglomerátuma.

Nyolcvan nap, egy könyv

400 napos börtönbüntetése alatt George Copos öt könyvet írt – azaz átlagosan 80 naponta egyet. Mindezzel 150 nappal rövidítette meg a börtönbüntetés időtartamát. Idejét igencsak jól beoszthatta, mivel a könyvírás mellett a börtön asztalosműhelyében is dolgozott, és részt vett a rahovai börtön minden más tevékenységében is.

Az öt könyv közül négy a turizmussal foglalkozik, egy pedig „történelmi munka”. Utóbbi címe is igencsak tudományosan hangzik: Házassági kapcsolatok a 14-16. századi havasalföldi és moldovai román fejedelmek politikájában. Ezzel a kötettel csupán az a baj, hogy a történész Cătălin Parfene szerint a szerző feltehetően plagizálta a történész mesterivizsga-dolgozatát. Legalább is igen sok a hasonló rész a két munkában. „A gondolatok sorrendje is megegyezik az én dolgozatommal, Copos helyenként csupán szinonimákat használ” – állítja Parfene.

Ha George Copos részeket vett át a történész könyvéből, akkor valóban plágiumról van szó, mivel saját munkájában sehol sem hivatkozik sem a szerzőre, sem pedig könyvére. Az tény, hogy az üzletember saját pénzéből fizette könyveinek kiadását, mi több, felvásárolt minden megjelenő példányt. Így hiába keresnénk a könyvesboltokban a börtönszerző köteteit.

Mi érnek a „rabkötetek”?

Azt nem tudni, hogy kinek használnak a „börtönkötetek”, amelyek – már csak a körülmények miatt is – igencsak felszínesek, más munkából átvett részletek elegyei, netán „hivatkozás nélküli átvétellel” születtek meg. Ezeknek a munkáknak az egyedüli haszna az, hogy szerzőik hamarabb szabadulhatnak a börtönből. Akadémiai körök szerint a „tudományos börtönmunkák” mintegy arculcsapását jelentik mindazoknak a komoly szakíróknak, kutatóknak, akik hosszú, elmélyült tudományos munka árán jelentetik meg köteteiket.

Azt sem lehet tudni – a kérdést egyetlen törvény, rendelkezés nem szabályozza –, ki lehet az, aki pontosan, akár tudományosan meghatározza, hogy a börtönbüntetését töltő személy által megírt munka eleget tesz-e a feltételes szabadlábra helyezés követelményeinek. Az elbírálás így teljes mértékben esetleges, szubjektív.

Mircea Cărtărescu író a „rabkötetekre” reagálva kijelentette, szeretne börtönbe kerülni, ahol végre megírhatná Nobel-díjas könyvét. Az epés román sajtó egyébként máris úgy véli, hogy a vizsgálati fogságát töltő Marian Vanghelie is kötettel készül: egyenesen tankönyvet készül írni – a román nyelvhelyességről.