Nem létező hivatali kötelesség megszegése és légből kapott kalkulációk alapján ítélte öt év börtönre Markó Attilát a Bukaresti Táblabíróság – derül ki a legfelsőbb bíróság felmentő ítéletének indoklásából.

Nyilvánosságra került a legfelsőbb bíróság múlt heti ítélete, amely a bukaresti táblabíróság határozatát megfordítva felmenti a restitúciós hatóság kártérítési bizottságának (ANRP) egykori tagjait, köztük Markó Attilát. Először fogalmazódik meg egy jogerős ítéletben, hogy a kollektív döntéshozó testület tagjainak nem kötelessége szakmai szempontból felülbírálni a hivatásos ingatlan-értékbecslő jelentését. A dokumentum megállapításai azért fontosak, mert a román „igazságszolgáltatás” elől Magyarországra menekült politikus ellen két másik ügyben folyik büntetőper hasonló vádakkal.

Nem volt hivatali visszaélés

A korrupcióellenes ügyészség (DNA) 2015. március 16-án emelt vádat a kártérítési bizottság három 2008-as döntése miatt. A Bukaresti Táblabíróság alapfokon elfogadta a vádhatóság érvelését, és háromévi pereskedés után 2 és 9 év közötti börtönre ítélte a bizottság tagjait, három független értékbecslőt, illetve a testület saját szakértőjét – valamennyit hivatali visszaélés miatt. Markó Attilára 5 év szabadságvesztést rótt ki az ítélőtábla.

Ezt a határozatot a legfelsőbb bíróság megváltoztatta, felmentve a vádlottak többségét. Csupán Theodor Nicolescu ANRP-alelnök maradt nyolcévi és az egyik értékbecslő, Alexandru Florin Hanu háromévi börtönnel – mindketten kenőpénz elfogadásáért. Az ítélet indoklásában a legfelsőbb bíróság háromtagú tanácsa megállapítja: a táblabíróság annak ellenére ítélte el a vádlottakat, hogy a hivatali visszaélés megvalósulásának feltételei nem teljesültek. Majd részletesen kifejtik, miben állt az alapfokon eljáró bíró tévedése.

Az ANRP-t azért hozták létre, hogy rendelkezzen az egykoron államosított és természetben vissza nem szolgáltatható ingatlanokért járó kárpótlásokról. A 2018-as elmarasztaló ítélet azon a hamis alapfeltevésen alapszik – amelyen egyébként a vádirat is –, hogy a kárpótlási bizottság tagjainak hivatali kötelessége szakmai szempontból ellenőrizni az értékbecslők evalvációját és megállapítani, hogy jól használják-e a különféle értékelési módszereket, megfelelők-e a választott a piaci összehasonlító adatok.

A DNA úgy tartotta: a bizottságnak észre kellett volna vennie, hogy az eléje tárt értékbecslés „nem felel meg a Nemzetközi Értékbecslési Standardoknak”, és újabb szakértői jelentést kellett volna kérnie. Mivel ezt nem tette meg, egy felülértékelt kárpótlási határozatot fogadott el, egyrészt megkárosítva az államot, másrészt pedig jogosulatlan haszonhoz juttatva az igénylőt.

A legfelsőbb bíróság azonban kitér arra, hogy az ANRP alkalmazott egy saját szakértőt, akinek ellenjegyeznie kellett a független értékbecslők jelentéseit. Az ellenjegyzés hiányában kárpótlási határozatot nem fogadtak el. Ha az ANRP saját szakértője a becslést nem megfelelőnek minősítette, a szóban forgó dossziét visszaküldték újabb értékelésre, vagy átadták másik értékbecslőnek.

A legfelsőbb bíróság ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy igen gyakran a bírók maguk is hasonló helyzetben találják magukat, vagyis kénytelenek igénybe venni szakértők véleményét olyan kérdések elbírálásakor, amelyekhez nem értenek. Egy szakértői vélemény lehet helyes vagy helytelen, ettől függetlenül az elfogadása nem jelenti azt, hogy annak tartalmáért felelősségre vonható az illető bíró – így az indoklás. Azzal folytatják, hogy az ANRP tagjainak nem volt hivatali kötelessége tartalmi szempontból ellenőrizni az értékbecsléseket – „mivel nem rendelkeztek az ehhez szükséges felkészültséggel” –, tehát ennek elmulasztása nem minősül hivatali visszaélésnek.

A legfelsőbb bíróság szerint hiányzik a hivatali visszaélés bűncselekményének másik tényállási eleme: nem bizonyított, hogy a vád tárgyát képező ingatlanokat felülértékelték, azaz kár érte volna az államot. A bíróság által felkért szakértők arra a megállapításra jutottak, hogy az ANRP és DNA becslései között valóban nagy az eltérés (nagyjából 1:2), viszont az ingatlanok valós értéke és a megítélt kártérítés összege között nem mutatható ki számottevő különbség. Mi több, a szakértői jelentés szerint a DNA értékbecslése – amelyre a vádirat épült – maga sem felel meg a nemzetközi értékbecslési szabványoknak, ezért már az alapfokon eljáró bíróság eltávolította a dossziéból. „Megállapítjuk tehát, hogy a törvény értelmében nem történt károkozás” – mondta ki a legfelsőbb bíróság.

Miért fontos a mostani döntés?

Markó Attila neve 6 visszaszolgáltatási üggyel kapcsolatban merült fel, ezek közül 5 érinti az ANRP tevékenységét, és 4 esetben emelt vádat ellene a DNA. A fent ismertetett mellett egyetlen ügy zárult le jogerős ítélettel. Ez egyben a legrégebbi és a magyar közvélemény számára legismertebb ügy, amelyben Markó Attilát – valamint Marosán Tamást és Silviu Climet – három év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a ploieşti-i táblabíróság, a Székely Mikó Református Kollégiumot pedig visszaállamosította.

A román közvélemény számára leghangzatosabb ügy egyik vádlottja Alina Bica, aki a vitatott kárpótlás megítélésekor az igazságügyi minisztérium államtitkáraként volt tagja a testületnek, és 2014. novemberi előzetes letartóztatásakor a szervezett bűnözés elleni ügyészséget (DIICOT) vezette. A dosszié jelenleg a fellebbviteli szakaszban van. Az ügyet a legfelső bíróság 2015-ben egyesítette  a Dorin Cocos üzletember – Elena Udrea volt fejlesztési miniszter egykori férje – dossziéjával. Alapfokon – 2018. június 29-én – a legfelsőbb bíróság felmentette az ANRP legtöbb tagját, akiket csak a szakértői jelentés elfogadása miatt vádoltak hivatali visszaéléssel.

A bíróság ugyanakkor befolyással való üzérkedésért 2 év és 4 hónap börtönre ítélte Dorin Cocoş üzletembert; hivatali visszaélésért egyenként 7 és fél év szabadságvesztésre Crinuţa-Nicoleta Dumitreant és Sergiu Ionuţ Diacomatut, az ANRP elnökét és alelnökét; az igénylő, Gheorghe Stelian üzletember 6 év börtönt kapott. Ebben az ügyben Markó Attila ellen nem emelt vádat a DNA, mivel a politikus bizonyítani tudta, hogy nem volt jelen azon a bizottsági ülésen, amelyből az úgynevezett Bica-ügy kirobbant.

Korábban a DNA elkülönítette Markó ügyét, mivel a vádhatóság közleménye szerint a volt RMDSZ-képviselő külföldi tartózkodása miatt nem teljesülhetett maradéktalanul az idézési procedúra, ezért a per során „az eljárási jogainak a megsértésére hivatkozhatott” volna. A megfogalmazásból kitűnik, hogy az ügyészeket nem a vádlott eljárási jogai izgatták.

Egy másik ügyet a legfelsőbb bíróság visszadobott a vádirat „szabálytalanságai” miatt – azzal, hogy a DNA ügyészei által összeállított dokumentum alapján „nem állapítható meg a per tárgya, és határai”. Az ügyben a DNA szerint Ioan Oltean volt képviselő járt közben Crinuţa-Nicoleta Dumitrean elnöknél egy kárpótlási dosszié megsürgetése érdekében, és ezért állítólag 600 ezer eurót kapott Mihai Rotaru üzletembertől.

Alapfokon tárgyalják a másik két dossziét

Két másik dossziét a bukaresti táblabíróság tárgyal alapfokon. Az egyikben a DNA szerint Horia Simu üzletember 400 ezer eurót fizetett az ANRP elnöke, Crinuţa-Nicoleta Dumitrean „szolgáltatásaiért”, illetve 5 ezer euróval győzte meg Alin Horațiu Dimát, hogy a valós értékénél 32 millió lejjel többre becsülje a visszaigényelt telket. A bizottság többi tagjának azért kell felelnie, mert részt vett a kárpótlási igény elbírálásában, és igennel szavazott.

A DNA szerint ők hivatali visszaélést követtek el azzal, hogy „tudatosan megkárosították az államot”, illetve „azonos mértékű jogosulatlan haszonhoz juttatták az igénylőt”, mert "nem állapították meg, hogy Dima Alin Horațiu vádlott felülértékelte a szóban forgó ingatlant, noha tudtak róla, hogy az illető terület Konstanca megyei jogú város külterületén található, és mezőgazdasági terület".

A DNA szerint a bizottsági tagoknak kötelessége lett volna ellenőrizni, hogy az értékbecslés a nemzetközi normáknak megfelelően készült-e, márpedig nyilvánvalóan nem ez történt, ugyanis a kárpótlási igény tárgyát képező telek értékét nem valós tranzakciók alapján állapította meg a becsüs, hanem „spekulatív on-line hirdetéseket” figyelembe véve, vagyis körülnézett, hogy mennyiért hirdetik a környéken a hasonló ingatlanokat. Ugyanez a vád a másik alapfokon tárgyalt ügyben is, azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben nincsenek kenőpénzre utaló bizonyítékok.

A vizsgálatokról sokat elmond, hogy az említett esetek közül mindössze egyben tartott a bűnvádi eljárás 6 hónapnál több ideig, három ügyben viszont egy hónapnyi vagy annál is rövidebb vizsgálat előzte meg a vádemelést.