Az azonos neműek párkapcsolatának elismerése régóta társadalmi viták tárgyát képezi. A múlt század nyolcvanas éveinek végén Dánia lépett elsőként, lehetővé téve a bejegyzett élettársi kapcsolatot az azonos neműek számára. Egy évtizeddel később, 2001-ben Hollandia elsőként legalizálta a melegházasságot.

Noha egyetlen európai szabályozás sem követeli meg a tagállamoktól az azonos neműek párkapcsolatának az elismerését, az Európai Parlament 2003-ban határozatot fogadott el, amelyben felszólította a tagállamokat, hogy szüntessék meg az azonos nemű párok diszkriminációját, és biztosítsák számukra, ha a házasság lehetőségét nem is, a bejegyzett partnerség intézményét „a házastársakéval megegyező jogokkal”.

2016-ig 21 uniós tagállam szabályozta valamilyen módon az azonos nemű párok viszonyát. Ha vetünk egy pillantást a térképre, nyilvánvaló kelet-nyugati szakadákot látunk a kérdést illetően, azonban a látszat enyhén csalóka. A kontinens nyugati felének országai elfogadták a melegházasságot – 13 állam –, viszont Magyarország, Szolvákia vagy Görögország például a házastársakéhoz hasonló jogokat biztosít az azonos nemű bejegyzett élettársak számára.

Bejegyzett vagy  „nyilatkozó” élettárs?

Magyarország 2009-ben iktatták törvénybe a bejegyzett élettársi kapcsolatot, azonban paradox módon ez a lehetőség nem áll nyitva a heteroszexuális párok előtt. Bejegyzett élettársi kapcsolatot csakis két nagykorú, azonos nemű személy létesíthet, ráadásul anyakönyvezető előtt. Ezzel ellentétben az élettársi kapcsolat bejelentése közjegyző előtt történik.

A bejegyzett élettársi kapcsolat szabályai alapvetően megegyeznek a házasság szabályaival, azzal a különbséggel, hogy a bejegyzett élettársak nem vehetik fel egymás nevét, nem fogadhatnak közösen örökbe, nem vehetnek részt mesterséges megtermékenyítésben, illetve az anya bejegyzett élettársa nem lesz automatikusan a születendő gyermek szülője. Ha a felek mindenben megegyeztek, a bejegyzett élettársi kapcsolatot közjegyző is felbonthatja. (Romániában ez a lehetőség adott a házaspároknak, ha gyermektelenek.) Minden más szabály megegyezik a házasságra vonatkozó szabályokkal. Így a bejegyzett élettársak a kapcsolat felbomlása esetén jogosultak tartásdíjra, végrendelet hiányában is törvényes örökösök, valamint végrendelet esetén is megilleti őket a köteles rész.

A heteroszexuális párok élettársi kapcsolatban élhetnek, amely tényhelyzeten alapul, vagyis automatikusan létrejön, ha két egymással érzelmi-gazdasági közösségben élő személy együtt él, és automatikusan megszűnik, ha például különköltöznek. A közjegyző előtt tett nyilatkozattal hivatalosítani is lehet az élettársi kapcsolat, de annak nincs közvetlen jogi hatása - azon túl, hogy apasági vélelmet keletkeztet. A bejegyzett élettársakkal ellentétben a felek között nem keletkezik vagyonközösség, vagyis az élettársakat a hozzájárulás arányában illeti meg a vagyon, és csak végrendelettel örökölhetnek.

A szabályozás azért is érdekes, mert Magyarországon meglehetősen elterjedt az élettársi kapcsolat. A Központi Statisztikai Intézet (KSH) adatai szerint a lakosság mintegy tizede élettársi kapcsolatban él. Számuk (966 ezer) megnégyszereződött 1990-hez képest, és jelenleg a bármiféle párkapcsolatban élők ötödét teszik ki. (3,5 millióan élnek klasszikus házasságban.)

A szabályozás bevezetésétől 2017 végéig 541 azonos nemű pár jegyeztette be élettársi kapcsoaltatát Magyarországon, kétszer több férfi, mint nő.

A gyereken csattan

Romániában a leghevesebb indulatokat az azonos nemű párok örökbefogadási joga váltotta ki, és várhatóan ez a kérdés áll majd az élettársi kapcsolatot szabályozó törvény parlamenti megvitatásának a középpontjában. Jelenleg semmi nem tiltja meg, hogy egy meleg pár valamelyik tagja örökbe fogadjon, és egyáltalán nem biztos, hogy egy ilyen jellegű tiltás átmenne az alkotmánybíróság szűrőjén.

Több ország törvénykezése nem tiltja – így Magyarországé sem – explicit módon az azonos nemű párok számára az örökbefogadást, azonban mindenféle korlátozások vonatkoznak rájuk. Ezek sajnálatos módon többnyire nem magát a párt, hanem a gyereke(ke)t érintik. A legdrámaibb hatás a biztonság hiánya.

Ha csak a bejegyzett élettárs fogadhat örökbe – a bejegyzett élettársi kapcsolatban élő pár nem –, annak számos jogi és gyakorlati következménye lehet. A legközvetlenebb az, hogy az örökbefogadott csak az egyik fél gyermekévé válik. Ha ez a gyerek elveszíti a szülőjét, aki a törvényes gondviselője, egyáltalán nem biztos, hogy a pár másik tagja nevelheti tovább. Ebben az esetben ugyanis elölről kezdődik az örökbefogadási eljárás. Ugyanakkor az oktatási és egészségügyi intézményekben a nem törvényes szülőt nem illetik meg ugyanolyan döntési és információs jogok, mint a törvényes gondviselőt.