Az ugrásszerűen növekvő minimálbérek, a megrendelések folyamatos csökkenése, a környező országokban fellelhető olcsóbb munkaerő miatt nehéz helyzetbe került a konfekcióipar Székelyudvarhelyen, a város és egyben a megye legnagyobb alkalmazói tömeges elbocsátásokkal próbálnak túlélni. A kisebbeknél a gondok is kisebbek, de a jövő esetükben is kérdéses.

Az úgynevezett lohn-rendszerben, vagyis a bérmunkában dolgoztató, így a bérköltségekre igen érzékeny könnyűipari vállalatok számára már másfél évtizede megkongatták a vészharangot. A gazdasági szakemberek az elmúlt években is többször figyelmeztettek: a növekvő minimálbér miatt egyre kevésbé versenyképes készruhagyárak számára két lehetőség adódik: vagy átszervezik tevékenységüket, vagy előbb-utóbb lakat kerül a gyárkapura. 

A székelyudvarhelyi készruhagyárak, melyek nem csak a város, de a megye legnagyobb foglalkoztatói között vannak, eddig csak nagy nehézségek árán, és a természetes lemorzsolódásból eredő leépítésekkel tudtak a felszínen maradni. A járvány azonban nagyot szorított a hurkon és a jövő is bizonytalan.

Hétfőtől 200-300 munkásától válik meg az Ikos-Conf

Az 1949-ben alakult, az udvarhelyi szabókat tömörítő, majd később gyárrá kinövő Május 1 szövetkezetet 1991-ben privatizálták, ekkor kapta az Ikos-Conf nevet. A dolgozók száma az ezredfordulón meghaladta a 3 400-at. 2007-ben tértek át az egy váltásban való gyártásra, az alkalmazottak száma ekkor 2 200-ról 1 400-re csökkent. Tíz évvel később, 2017-ben ezer fő alá csökkent a foglalkoztatottak száma, ez volt az első év, amelyet veszteséggel zártak. Az Ikos-Conf mintegy 750 alkalmazottal vágott neki a 2020-évnek, hétfőtől, június 15-től azonban 200-300 munkásától válik meg.

Gyöngyössy Judit vezérigazgató péntek reggel még nem tudott pontos adatot mondani, még számították, hogy hány posztot lehet esetleg megmenteni. Viszont pontosan tudta, mi okozta ezt az áldatlan helyzetet. A bérmunkát végző készruhagyáraknál az összkiadások 70-80 százalékát a bérek teszik ki, az elmúlt években eszközölt ugrásszerű minimálbéremelések komoly pénzügyi leterhelést eredményezett a cég számára, miközben az adóterheken nem könnyítettek.

„Egyetértek azzal, hogy a minimálbért, az életszínvonalat növelni kell, de mivel a többi terheken nem enyhítenek, minden egyes emelés egy újabb szorítás volt, míg végül megfojtották a bérmunkát végző vállalkozásokat” – mondta a vezérigazgató. Megjegyezte, hogy a megrendelőknél sem lehetett nagyobb árat kialkudni, mert végül ráuntak és továbbálltak. 

„Már nem számítunk olcsó munkaerőnek, az utóbbi két évben a legfontosabb ügyfeleink évről évre csökkentették a megrendeléseiket – magyarázta Gyöngyössy, megjegyezve, hogy míg korábban Kína jelentette a konkurenciát, a nyugati megrendelők ma már inkább Bulgáriában, Boszniában, Ukrajnában és Törökországban dolgoztatnak, ahol az alacsonyabb bérek miatt olcsóbban tudják legyártatni termékeiket. „Március elején még olyan szerződésekkel érkeztem vissza Németországból, hogy az októberi szezonzárásig lesz elég munkánk. Aztán jött a vírus” – fogalmazott lapunknak.

„Bármit csinálunk, nem tudjuk őket megtartani”

Nyugat-európai statisztikák szerint a ruhaipari termékek eladásában 90 százalékos volt a visszaesés, ami miatt az Ikos-Conf két legfontosabb ügyfele felére, illetve harmadára csökkentette a legyártandó mennyiségszámot. „Egyikük közleményében az áll, hogy ha másfél évig nem gyártatna egyetlen öltönyt sem, akkor is marad, amivel a piacot ellássa” – tudatta a vezérigazgató.

A próbálkozások ellenére sem sikerült új ügyfeleket szerezni, pedig a vállalat a saját árszintje alatt is vállalt volna munkát. Kényszerből, hogy ne bocsássanak el egyszerre túl sok alkalmazottat, egészségügyi kezeslábasok gyártását is felvállalták, ezzel 60 munkahelyet sikerült egyelőre megmenteni. De 200-300 embernek már most mennie kell. „Roppant büszke voltam erre a munkaközösségre, a legtöbbjüket – bármilyen sokan vannak – név szerint ismerem. Nagyon fájdalmas látni, hogy bármit csinálunk, nem tudjuk őket megtartani” – mondta a Maszolnak Gyöngyössy Judit.

Sajnos a jövő sem túl biztató, a hírek szerint a meglévő megrendelők további csökkenést jeleztek, de az is lehet, hogy kivonulnak az országból. „Amennyiben ez történik és nem sikerül új ügyfeleket szereznünk, az padlóra teszi a vállalatot. De már most azt lehetne mondani, hogy Romániában a konfekcióipar ideje lecsengett” – fogalmazott Gyöngyössy Judit, az Ikos-Conf vezérigazgatója.

Az Ikos-Conf mellett az ugyanezen cégcsoport érdekeltségébe tartozó és mintegy 800 főt foglalkoztató Norada készruhagyár számít Udvarhelyszék másik nagy munkaadójának. A Seroussi család portfóliójának legfontosabb gyára az 1993-ban alapított Norada számára a 2001-es év jelentette a foglalkoztatottsági csúcsot, akkor 1 629 személynek adott munkát. Azóta ez a szám megfeleződött és úgy hírlik, további csökkenésre kell számítani. Bár megkeresésünkre azt válaszolták, hogy egyelőre „semmit nem tudnak mondani”, meg nem erősített információk szerint a helyzet ott is súlyos és az Icos-Confhoz hasonló elbocsátás várható június 15-től.

A kisebb cégek sincsenek biztonságban

A kisebb cégeknél a gondok is kisebbek, vagy könnyebben át lehetett ezeket hidalni. A több mint 70 éves múltra visszatekintő udvarhelyi Akarat Szövetkezeti Rt. életében a 2000-es évek eleje jelentette a csúcsot, amikor több mint félezer alkalmazottja volt. Azóta ez a szám folyamatosan csökkent, jelen pillanatban mintegy 50 embernek ad munkát. Leállás nem volt, és egyelőre nem is lesz.

„Folyamatosan dolgoztunk. Igaz, mi kisebbek vagyunk, könnyebben tudtunk alkalmazkodni és szerencsénk is volt” – magyarázta Simó Ferenc szövetkezeti elnök, aki úgy véli, a rugalmasságuknak köszönhetően tudtak a piacon maradni. A vállalat főleg női, márkás konfekcióterméket gyárt, dzsekiket, anorákokat, blézereket, de a járvány idejére maszkok, cipő belsőrész-kiegészítők gyártását is bevállalták. Kizárólag az olasz piacra dolgoznak, szeptemberig le vannak fedve.

Simó Ferenc elmondta, hogy számukra a kínai termékek jelentik a legnagyobb konkurenciát, hiszen nyugaton olcsóbban adják termékeiket, mint amennyi itt a gyártási ára. A szakember és a munkaerő-utánpótlás hiánya a magát nagy tapasztalatú, igényes szakember-közösségnek valló Akaratnál is a legégetőbb gondok egyike. „A régiek nyugdíjba mennek és egyszerűen nincs, akivel pótoljuk – panaszkodott Simó Ferenc.

Ami pedig a jövőt illeti, ez még megválaszolatlan kérdés. „Nagyon sok múlik azon, hogy miként áll vissza a piac. A kérdés az, hogy a tavaszi-nyári ruhakollekciókra lesz-e elegendő igény, hogy tudjunk tovább dolgozni” – fogalmazott a szövetkezeti elnök.

Egészségügyi maszkokat gyártottak az olasz piacra

Az 1991-ben alapított Confex Jakab kft-t tavaly tavasszal vásárolta egy olasz cég, az udvarhelyi bőrmanufaktúra egyik korábbi megrendelője. A külföldi eladásra bőrárut, motoros ruhákat, bundákat, valamint sportruházatot gyártó vállalkozás 120 személynek biztosít munkát. Itt sem kellett leállniuk, ám ez a vezérigazgató, Raffaele Russomando előrelátásnak is köszönhető.

Az olasz cégvezető március elején érkezett vissza Olaszországból, ám a kéthetes karantén alatt és után is napi szinten kapcsolatba állt az olaszországiakkal, az ottani eseményekkel, amiből sikerült előnyt kovácsolnia. „Minden nyersanyag, tartozék Olaszországból érkezik, és tudtam, hogy azt ottani gyárak bezárása miatt hamarosan kifogyunk ezekből. Döntenem kellett, így gyorsan váltottunk, és három héten át egészségügyi maszkokat gyártottunk az olasz piacra” – mondta a cégvezető, aki büszke arra, hogy nem kellett kényszerszabadságra küldenie az alkalmazottait.

Az októberi szezonzárásig van munkájuk, gondok ezután lehetnek. „Nincs kristálygömb, hogy megmondja a jövőt. Én optimista vagyok, mert optimistának kell lennem, 120 ember munkahelyéről van szó” – magyarázta Raffaele Russomando, aki tudja, hogy elkerülhetetlen lesz némi visszaesés. „A világot leállították, az ügyfeleink, akik a mi termékeinket rendelik, elég sok áruval maradhattak, így biztosan kevesebbet fognak rendelni. A másik gond, hogy Olaszországban három hónapig állt a munka, és a kevés pénzecskéjüket az emberek biztosan nem márkás ruházatra fogják költeni” – fogalmazott a cégvezető, aki a megrendelések 40 százalékos csökkenésére számít.

Udvarhely és környéke is megérzi

A leépítések jelentősen érintik Hargita megye gazdaságát, az Ikos és a Norada nemcsak Székelyudvarhely, de a megye legnagyobb foglalkoztatói közé tartoznak. A munkahelyteremtés csak négyévente hangoztatott szlogen maradt, komoly befektetések nem történtek, a térség munkaerő felszívó képessége viszonylag gyenge, nincsenek olyan nagyvállalatok, ahol ennyi munka nélkül maradt ember elhelyezkedhet.

Székelyudvarhelynek és környékének mindenképpen nagy érvágást jelent, az Ikos alkalmazottainak 40 százaléka a környező falvakból ingázik. Várhatóan több megyén belüli buszjárat megszűnik, a társaságoknak már nem lesz kifizetődő ezeket fenntartani. A csökkenő vásárlóerő is éreztetni fogja hatását, de a helyi költségvetést is érzékenyen érinti, az alkalmazottak személyi jövedelemadójából visszaosztott összeg jelentős bevételi forrása a városnak. És a koronavírus-járvány gazdasági szempontból csak most kezdi éreztetni hatását.