„Az udvaron, az ajtó előtt vették le a mintát” – szobafogságáról kérdeztük Novák Csaba Zoltán szenátort
Több más politikussal együtt házi karanténban van jó ideje Novák Csaba Zoltán is. Az RMDSZ Maros megyei szenátorát a szobafogsága mindennapjairól faggattuk.
Vergil Chițac szenátor pozitív tesztje után házikaranténba vonult, a honatyákon testületileg koronavírustesztet végeztek, és a kormány tagjai is elkülönítésbe kerültek hétfőig. Ilyen veszélyes a politikusszakma?
Pénteken, március 13-án értesültem a kollégám pozitív teszteredményéről. Személyesen nem találkoztam vele, de, mivel elvileg fennállt a lehetősége, hogy közvetve, mások által kapcsolatba kerülhettem vele, úgy véltem helyesnek, ha bebiztosítom a környezetem és önkéntes karanténba vonulok. Véleményem szerint felelősek vagyunk önmagunkért, a családunkért, a környezetünkért, összességében a társadalomért, amelyben élünk. Egy választott közéleti vezetőnek pedig élen kell járnia a pozitív példamutatásban is. Igen, vannak ún. veszélyei a politikusi szakmának, pl. vírus idején jobban ki voltunk téve a fertőzésveszélynek. Az ország több pontjából érkeznek Bukarestbe a kollégák, és a munkánkból adódóan nagyon sok emberrel kerülünk kapcsolatba.
A koronavírus-tesztekről egyébként nem beszélnek sokat. Olyan szempontból túl keveset, hogy állítólag hiány van belőlük. Önt hol és hogyan tesztelték? Kell félni, fog fájni?
Lévén, hogy önkéntes karanténba vonultam, eljöttek a lakáshoz, megfelelő védőruhában az udvaron, az ajtó előtt vették le a mintát. A garatból és orrból vesznek mintát, gyors és fájdalommentes folyamat. Mindezek ellenére furán éreztem magam, amikor tetőtől talpig fehér védőruhás emberek érkeztek a lakásomhoz. Sokkal frusztrálóbb viszont az eredményre várni és látni, hogyan működik, pontosabban, hogyan nem működik a rendszer. TÍz napja várok az eredményre, azóta a háziorvoson kívül senki sem keresett, semmiféle orvosi útbaigazítást, információt nem kaptam. A tesztelés után nem írattak alá nyilatkozatot, nem közöltek semmiféle utasítást. Én kérdeztem, érdeklődtem a teendőkről. Nem közölték, mikor ér véget a karantén, mire számíthatok. A rendőrség viszont szinte naponta ellenőríz, telefonon hívnak, illetve személyesen is látogatnak. A rendőrséggel szemben pozitívak a tapasztalataim, segítőkészek, érdeklődnek.
Hol tartózkodik ezekben a napokban?
Marosvásárhely mellett vagyok a lakásomban a párommal és a két lányommal, a család többi tagja a karanténba vonulás pillanatában nem tartózkodott nálunk, így őket megkíméltük a bezárkózástól. Velük csak telefonon, online felületeken érintkezünk.
Egy politikusnak miről szólnak ezek a napok? Aki nem tud otthonról dolgozni, az bejár a gyárba, a tanárok/tanítók online oktatnak, az átlagember élete nem állt le, de nagyon átalakult. Az Öné felfordult?
Megváltozott, de nem fordult fel. Alkalmazkodtam a helyzethez. A politikusi munka komplex feladatkörökkel jár, a karantén miatt ugyan beszűkül a munkavégzés lehetősége, de mindez nem mentesít a munkától. Volt már online szavazás a Parlamentben. A kollégáimmal állandó kapcsolatban állunk, javaslatokat fogalmazunk meg a kormány számára. Lévén, hogy oktatásügyben dolgozom, akad tennivaló bőven, bekapcsolódtam a magyar diákok számára tervezett „teleiskola” szervezésébe, egyeztetünk az RTV-vel, online adatbázist, felületet készítünk a didaktikai anyagok feltöltésére. Mindeközben igyekszünk hiteles forrásokból tájékoztatni az embereket. Mivel egyetemi tanárként is dolgozom, az online tanításra is készülnöm kell. Feladatokat jelölök ki, dolgozatokat javítok, tartom a kapcsolatot a diákokkal. Történészként pedig az abbahagyott kézirataimmal is van most időm foglalkozni. Az a típusú ember vagyok, aki nem szokott unatkozni. Szerencsémre a párom is gyakorlatias ember, mondhatni jól megszerveztük ezt a két hetet. Az a véleményünk, hogy a rendszerben való gondolkodás a nyitja az ilyen típusú helyzetek megoldásának, ez segít abban, hogy ne mosódjanak össze az órák, napok, teendők. Az ő javaslatára pontos órarendet, feladatköröket fogalmaztunk meg. A napot szakaszokra osztottuk. Délelőtt a lányok tanulnak, olvasnak, mi dolgozunk, írunk, olvasunk, tanítunk, segítünk a gyerekeknek, ha szükséges. Ebéd után kinti tevékenység a kertben, az udvaron, vacsora után pedig közös, vagy egyéni filmnézés, olvasás. Még az étrendet is meghatároztuk, hogy ne unjuk meg az itthoni étkezést és, hogy gazdaságosan használjuk fel a tartalékjainkat.
Ezek a napok nagyon sok ember számára a kemény hírfogyasztásról, a közösségi médián futó összeesküvés-elméletgyártásokról szólnak. Ön tud hidegvérrel gondolkodni ebben a helyzetben?
Mint minden krízishelyzetében, a nyugalom és a hidegvér megőrzése a legfontosabb. Nem szeretek konkrét recepteket mondani, okoskodni, de annyit azért megosztanék, hogy véleményem szerint nagyon kell figyelni arra, hogy hiteles forrásból tájékozódjunk. Mi, az RMDSZ is arra törekszünk, hogy a rendelkezésünkre álló információkat világosan, érthetően, magyar nyelven kommunikáljuk. Ugyanakkor az információszerzést sem kell túlzásba vinni, megzavarja az embert. Szerintem elégséges naponta néhány alapinformáció megszerzése. A többi rajtunk múlik, bennünk dől el. Tartsuk tiszteletbe az állami szervek előírásait és morálisan tegyünk eleget az egyetemes emberi, felebaráti kötelességeinknek. Ennyi múlik rajtunk.
Ezeket a napokat a politikum irányítja. Az a politikum, amellyel szemben, enyhén szólva is bizalmatlan a társadalom, talán ezzel is magyarázható, hogy figyelmen kívül hagyják az intézkedéseket. Ön hogy látja, a liberálisok urai a helyzetnek? Vagy itt már amúgy is minden kicsúszott az irányításunk alól?
Ilyen helyzetben nem illendő az éppen aktuális kormányra hárítani minden felelősséget. Azonban el kell mondanom, hogy korábban is léphetett volna a kormány, ha az államelnök és a liberális párt nem azzal lett volna elfoglalva, hogy előrehozott választásokat provokáljanak ki. Két dologra kellene jobban koncentrálni, a járvány megelőzésére, fékezésére, és az azt követő gazdasági kihatásokra való felkészülésre. Határozottabb, következetesebb politikára lenne szükség. A kollégáim naponta állítják össze a különböző gazdasági szakvéleményeket. Ezekre figyelnie kellene a kormánynak, és arra is, hogy ne üres nyilatkozatokkal borzolja a kedélyeket, fokozza a zavart az emberek fejében. Példaként említhetem a miniszterelnök helyettesének tegnapi kijelentéseit, miszerint befagyaszthatják az idei tanévet. Erről szakmai egyeztetést kell lefolytatni, és amúgy is butaság lenne a tanévből az elmúlt hat hónapot a sutba dobni az előttünk álló három hónapért.
Mitől tart most a leginkább? És kiért aggódik a legjobban?
Megfelelő hozzáállással túljutunk ezen a helyzeten is. Bízom abban, hogy az emberek többsége képes higgadtan is gondolkodni, képes előtérbe helyezni a közösségi, emberi értékeket. Ha aggódom, akkor azokért aggódom, akik egyes embertársaink felelőtlensége, önzősége miatt veszélybe kerülhetnek. Aggódom, és kíváncsi vagyok, hogyan és miként vizsgázunk mi emberek ebben a különleges helyzetben. Képesek vagyunk-e felmutatni magunkban a nagybetűs EMBERT, képesek vagyunk-e háttérbe szorítani, átértékelni az elmúlt évtizedekben kialakult életszemléletünket, fogyasztási szokásainkat. Képesek leszünk-e csökkenteni, lemondani a lételemünkké vált társadalmi ingerekről. Az is fontos, hogy ne úgy próbáljunk túlélni, hogy bűnbakokat keresünk. Több online felületen is láttam pl. olyan bejegyzéseket, amelyek szerint a politikusok nem tartják be az előírásokat, számukra ezek nem érvényesek és, hogy kiváltásgos bánásmódban részesülnek. Mint említettem, nyolc napja várok az eredményre, a rendőrség rendszeresen ellenőríz, a kollégáim és én is betartjuk az előírásokat.
Zenerajongóként, koncertrejáróként szembenézett azzal, hogy sok fellépést lemondanak az együttesek?
Apropó társadalmi ingerek. Igen, egy kicsit sajnálnám, ha elmaradna pl. a szebeni Artmania fesztivál. Viszont, ha annak, hogy az életünk visszarendeződjön a normális, emberi kerékvágásba, és hogy szüleink, nagyszüleink teljes biztonságban élhessenek az a feltétele, hogy ne lássam másodjára a Sepulturát vagy a Katatoniát, akkor állok elébe.