Noha a nyilvánosság előtt a politikai és gazdasági szereplők többsége támogatta, hogy az Európai Bizottság keményen tárgyaljon az Egyesült Államokkal a vámok kérdésében, a színfalak mögött a fontos iparágak – az acél-, alumínium, autó- vagy gyógyszeripar – mind-mind stabilitást, tervezhetőséget és megállapodást szorgalmaztak – mutatott rá a Maszolnak nyilatkozó Winkler Gyula európai parlamenti képviselő. Az EP Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságának alelnöke szerint az Európai Unió nincs felkészülve egy kereskedelmi háborúra.

„Eléggé aszimmetrikusnak” tartja az Európai Unió (EU) és az Egyesült Államok közötti létrejött kereskedelmi megállapodást az Európai Parlament Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságának (INTA) alelnöke. Winkler Gyula néppárti, RMDSZ-es képviselő szerint „kár szépíteni”, Donald Trump amerikai elnök a nemzetközi szabályrendszert felrúgva gazdasági kényszert alkalmazott az EU-val szemben, amit az EU inkább elfogadott – a stabilitás reményében –, mivel nincs felkészülve egy kereskedelmi háborúra.

A vasárnap bejelentett keretmegállapodás 15 százalékos vámot vet ki az EU összes Egyesült Államokba irányuló exportjára – ami a jelenlegi átlagos szint négyszerese –, míg az EU az amerikai árukra nulla vámot vetne ki. Mellesleg az EU vállalta, hogy 750 milliárd dollár értékben vásárol amerikai energiát, és további 600 milliárd dollárt fektet be az Egyesült Államokban.

A Maszolnak nyilatkozó közgazdász politikus fontosnak tartotta pontosítani, hogy valójában mindössze politikai bejelentésről van szó, amely mellett nem áll elemezhető szöveg. „Csak felbecsülni tudjuk ennek a megállapodásnak a jelentőségét. A következő hetek kérdése lesz az, hogy egészen pontosan milyen szöveget helyeznek a tárgyalók a megállapodás mellé” – mondta.

Azt is hangsúlyozta, hogy az általános 15 százalékos vámtarifa alól kivételt képeznek bizonyos ágazatok: amelyeknek erősebb a lobbija az Európai Bizottságnál – például a generikus gyógyszerek vagy a repülőgépipar –, vagy amelyeket Trump elnök korábban kizárt ebből a körből – például az acélipar. Az utóbbira Washington szerint továbbra is 50 százalékos vámtarifa lesz érvényben.

„A bejelentés egy eléggé aszimmetrikus megegyezésről szól. Nyilvánvaló, hogy ennek a nyertese az Egyesült Államok” – értékelte Winkler hozzátéve, hogy „ez a lehető legtávolabb áll a kereskedelmi megállapodás fogalmától, ahogy azt a Nemzetközi Kereskedelmi Szervezet (WTO) szabályai szerint vagy pedig az Európai Unió eddigi gyakorlata szerint meg tudnánk határozni. Ez egy politikai egyezség.”

Az elmúlt hetekben az uniós nyilvánosságban kétféle hozzáállás ütközött: a franciaországi álláspont, amely keményebb tárgyalási metódusokat és az Európai Unió kereskedelemvédelmi eszközeinek a bevetését szorgalmazta, illetve a főleg Berlin és Róma által képviselt megközelítés, amely a stabilitásra és a tervezhetőségre helyezte a hangsúlyt.

„Az Európai Unió szempontjából nyilvánvalóan az lett volna jó, ha a nulla per nulla forgatókönyvet lehet alkalmazni – vagyis zéró európai vámok, zéró amerikai vámok. Ez nyilván a kereskedelem szárnyalását jelentette volna, rengeteg új munkahelyet, új beruházásokat technológiákba stb. Csakhogy lassan nyilvánvalóvá vált, hogy létezik egy úgynevezett alap kölcsönös vám, amelyről Trump elnök nem hajlandó lemondani” – vázolta a helyzetet az INTA alelnöke hozzátéve, hogy „nincs mit szépíteni”, az amerikai elnök intézkedései kimerítik a gazdasági kényszerítés fogalmát, ilyen szempontból ellentmondanak a WTO szabályainak.

„Lehet Trump elnököt szeretni vagy nem szeretni, nyilvánvaló, hogy őt nem érdeklik a nemzetközi szervezetek, a Kereskedelmi Világszervezet szabályrendszere, sem pedig az ENSZ vagy akármilyen más világszervezet szabályzatai” – emelte ki Winkler, aki szerint kompromisszum híján elképzelhető lett egy olyan hektikus forgatókönyv, amilyent Kínával kapcsolatban láthattunk az elmúlt hónapokban.

Kapcsolódó

Trump vámjai több fájdalmat okoznak Amerikának, mint Kínának

Donald Trump tarifái ellenére Kína jelentősen növelni tudta világpiaci részesedését. A Világbank prognózisa szerint a „felszabadulás napi” vámok következtében lassul az amerikai gazdaság, miközben Kína növekedési kilátásai változatlanok.  

vámháború USA Amerika Kína Donald Trump

A politikus emlékeztetett: amerikai részről a WTO szabályainak megkérdőjelezése valójában már Barack Obama elnöksége idején elindult. „Nyilván lehet nosztalgiázni, hogy tulajdonképpen a WTO-t, az ENSZ-t és a szabályokra épülő jelenlegi globális rendszert az Egyesült Államok hozta létre a II. világháborút követően, de ezzel sokra nem jutunk” – mondta.

Arra a kérdésre, hogy egy esetleges vámháborúban milyen eszközei lettek volna az Európai Uniónak, Winkler Gyula leszögezte: a kérdés nem az, hogy vannak-e eszközeink – nyilvánvalóan igen –, hanem hogy az európai uniós kormányok „elsősorban Berlinben, Párizsban, Rómában” hajlandók-e olyan döntéseket hozni, amelyek megrengethetnek fontos iparágakat.

„Nyilvánvaló, hogy minden kormánynak a saját választóival és a saját gazdaságával kell elsősorban elszámolnia, biztosítandó a belföldi stabilitást. Gondoljunk csak az elmúlt év választásaira Németországban, és a szélsőjobb eredményeire, és azonnal rájövünk, hogy Friedrich Merz kancellárnak semmiképpen sem állhat érdekében olyan helyzetbe hozni az Európai Uniót és vele a német ipart, hogy munkahelyek tűnjenek el, hogy gazdasági mutatók romoljanak. Tudjuk jól, hogy az euróövezetben egy százalék körüli a gazdasági növekedés. Egy vámháború optimális esetben is elvitte volna ezt az növekedést, és recesszióba taszította volna az Európai Unió nagy gazdaságait – a németet biztosan, de valószínűleg a franciát és az olaszt is” – magyarázta a közgazdász-politikus. Winkler fontosnak tartotta kiemelni, hogy egy vámháború óriási csapást mért volna Romániára és benne Erdélyre is, mivel hazánk elsőszámú kereskedelmi partnere Németország.

Arra is kitért, hogy noha a nyilvánosság előtt az európai politikum és gazdasági szereplők többsége támogatta, hogy az Európai Bizottság keményen tárgyaljon az Egyesült Államokkal a vámok kérdésében, a színfalak mögött a fontos iparágak – az acél-, alumínium, autó- vagy gyógyszeripar – képviselői mind-mind stabilitást és tervezhetőséget, azaz megállapodást szorgalmaztak. Winkler szerint ez érvényes arra a Franciaországra is, amelynek miniszterelnöke, François Bayrou a legkeményebben fogalmazott az EB elnöke és Donald Trump kereskedelmi alkuja kapcsán, „behódolást” és „a szabad népek szövetségének sötét napját” emlegetve.

A megállapodással kapcsolatban továbbra is rengeteg a kérdés. Például miként valósítható meg, ha egyáltalán, a 600 milliárd eurónyi európai beruházás az Egyesült Államokban – erről az Európai Bizottság nem, csupán maguk a beruházni akaró vállalatok dönthetnek –, illetve megvalósítható-e a 750 milliárd eurós energiavásárlás, hiszen az összeg meghaladja nemcsak az Európai Unió eddigi amerikai beszerzéseit, de az Egyesült Államok teljes mai energiaexportját.

Ezeknél is hangsúlyosabban merül fel rövidesen, hogy abból a 150 milliárd euróból, amelyet az Európai Bizottság már elkülönített a tagállamok védelmi projektjeire, mennyit fog jelenteni az amerikai fegyvervásárlás, illetve hogyan tud érvényesülni ilyen körülmények között a néhány héttel ezelőtt még hangoztatott érvelés, miszerint a védelmi ipar megerősítése az Európai Unióban pozitív gazdasági hatásokkal fog járni az egész európai gazdaságra nézve – sorolta a kérdőjeleket az INTA alelnöke. Elmondta: egyelőre nem tudni, hogy pontosan milyen szöveg és mikor kerül az Európai Parlament elé vita és jóváhagyás végett.

A kérdésre, hogy a vasárnapi bejelentéssel elkerültük-e a kereskedelmi háborút, Winkler Gyula úgy értékelte: Donald Trump kiszámíthatatlanságát figyelembe véve csak azt meri kijelenteni, hogy elnapoltuk. Fontosnak tartotta aláhúzni ugyanakkor, hogy az EU és az USA között létrejött alkunak a kereskedelmen kívül van két másik összetevője.

„Az egyiket úgy hívják, hogy NATO, a másikat úgy, hogy Ukrajna. Nyilván az Európai Unió mindent megtesz annak érdekében, hogy az Egyesült Államok ne vonuljon ki ebből a konfliktusból, illetve hogy a következő egy évtizedben, amíg kialakul az Európai Unió autonóm védelmi kapacitása és katonai képessége, addig számíthasson az Amerikai Egyesült Államok által biztosított biztonsági garanciákra, ahogyan az elmúlt ötven évben számíthatott. Tágabb kontextusban tehát ez egy olyan egyezség, amely az együttműködés folytatását hordozza magában” – fűzte hozzá az EP-képviselő.