A szarvasgombával beoltott mogyoróültetvény nemcsak új irányt mutathat a térség gazdálkodóinak, hanem hosszú távon akár biztos jövedelemforrást, sőt a nyugdíjas évekre is megbízható, biztos befektetést jelenthet – vallja János Ferdinánd kertészmérnök. A Hargita megyei Garden Proiect Kft. tulajdonosával Csíkmadaras határában, a már nevében is beszédes Mogyorós-dűlőben kialakított ültetvényén találkoztunk, ahol bemutatta, miként kínálhat életképes alternatívát a mogyoró és a szarvasgomba szimbiózisára épülő termesztési forma a térség mezőgazdaságát érintő kihívások közepette.

A szakember szerint az ültetvény létrehozásának ötlete nem véletlenül született meg. Az elmúlt években a klímaváltozás, az egyre jelentősebb vadkár – főleg a medve okozta – és az ökológiai egyensúly felborulása egyre nagyobb kihívás elé állította a hagyományos gyümölcstermesztést. Meggyőződése, hogy a szarvasgombával mikorrhizált (a gombák és növények között kialakult szimbiózis egyik formája – szerk.) mogyorótermesztés a helyi természeti adottságokra építve olyan új lehetőséget kínálhat, amely hosszú távon fenntarthatóbb és gazdaságilag is versenyképesebb lehet.

Megtudtuk: a telepítést két éve – Gödöllőről, szakcégtől hozott szarvasgombával oltott csemetékkel –, mintegy három és fél hektáros területen végezték el, néhány kilométerre Csíkmadaras központjától, a Mogyorós-dűlőben. Miként a hely neve is mutatja: a mogyoró régóta, mondhatni történelmi része a tájnak, hisz a terület évszázadok óta kedvez e csonthéjas gyümölcsnek, ezért sem véletlen, hogy itt alakították ki a szarvasgombával mikorrhizált mogyorócsemetékből álló ültetvényt, ahol jelenleg 400–500 facsemete fejlődik.

A mogyorógyökér és a szarvasgomba

Ezek nem hagyományos mogyoróültetvényként működnek, hiszen a hangsúly nem magán a mogyorótermésen – bár az sem elhanyagolandó –, hanem azon a föld alatti szimbiózison van, amely a mogyoró gyökérzete és a szarvasgomba között alakul ki. A gombafonalak a gyökérzethez kapcsolódva fejlődnek, és megfelelő körülmények között öt-hét év elteltével fordulhatnak termőre.

A kertészmérnök szerint a hagyományos gyümölcsösök fenntartását egyre inkább megnehezíti a növekvő vadkár. Mint mondta, a medvék ma már nemcsak az alma- és szilvaültetvényekben okoznak károkat, hanem a diófákra is felmásznak, letörik az ágakat és tönkreteszik a termést. Saját farkaslaki ültetvényén is azt tapasztalta, hogy a korábban érintetlenül hagyott diófákban az utóbbi években már rendszeresen kárt tesznek a bocsok.

Ebben a helyzetben a mogyoró–szarvasgomba rendszer egyfajta alternatívát jelenthet, mivel a medvék egyelőre nem mutatnak érdeklődést a szarvasgombával beoltott mogyoróültetvények iránt. Ugyanakkor hangsúlyozta: ez részben még mindig remény és megfigyelés kérdése, de jelenleg úgy tűnik, hogy ez a kultúra kevésbé vonzza a nagyragadozókat, mint a hagyományos gyümölcsösök.

A telepítés sikerének alapja a megfelelő talaj. A szarvasgomba különösen érzékeny a talajszerkezetre és a kémhatásra, ezért minden ilyen beruházást részletes talajanalízisnek kell megelőznie. Erdélyben több, természetes körülmények között is előforduló szarvasgombafaj található. A legismertebb a nyári szarvasgomba, a burgundi szarvasgomba és a fekete téli szarvasgomba, de helyenként a muskotályos szarvasgomba is fellelhető. Székelyföld klimatikus adottságai elsősorban a nyári és a burgundi szarvasgomba számára biztosítanak kedvező feltételeket, ezért a térségben ezek termesztése ígérkezik életképesebbnek.

János Ferdinánd szerint a meszes talajok kedveznek leginkább a szarvasgombának, ugyanakkor a Csíki-medencében rendkívül változatos talajszerkezetek fordulnak elő: egyes területek agyagosak, mások kavicsosak vagy homokosak, sőt akár egy patak két oldalán is teljesen eltérő lehet a talaj pH-ja. Emiatt minden területet külön kell vizsgálni.

A klíma ugyanakkor alapvetően kedvező lehet a mogyoró számára. A térségben évszázadok óta jelen vannak a mogyoróbokrok, ami azt mutatja, hogy a növény jól érzi magát ezen a vidéken. A kertészmérnök szerint ez jó alapot teremt a szarvasgomba számára is, hiszen a megfelelő gazdanövény már adott.

A legnagyobb problémát az ültetvényben a pocok jelenti. A pockok komoly károkat okozhatnak az ültetvényekben, mivel kirágják a mogyoró gyökérzetét. Egy másik, két hektáros ültetvényükben például a frissen telepített szarvasgombás mogyorócsemeték mintegy 70 százalékát pusztították el egyetlen tél alatt. A pocok nem magát a szarvasgombát fogyasztja, hanem a gyökérzetet, amelyhez a gomba kapcsolódik, viszont megrágva azt, az egész növény elpusztulhat.

A pocokinváziót a kertészmérnök az ökológiai egyensúly felbomlásával magyarázza. Úgy véli, a ragadozók és más fajok természetes viszonyainak megváltozása miatt a pockok túlszaporodtak, ami közvetve már a kertészeti kultúrákra is komoly veszélyt jelent. Szerinte a medvepopuláció növekedése is, a ragadozók mozgásának megváltozása és az ember kiszorulása a hagyományos gazdálkodási térből egy összetett ökológiai láncreakció része.

A termesztés technológiájáról szólva még kiemelte: a modern kertészet ma már elképzelhetetlen öntözőrendszer nélkül. Véleménye szerint a szélsőséges időjárás miatt minden komoly ültetvényt fel kell szerelni öntözőrendszerrel, mert a korábbi, kiszámítható, az évszakokra jellemző megszokott időjárás teljesen megváltozott. A sikeres szarvasgombás mogyorótermesztéshez ezért alapfeltétel a vízforrás, a kerített, védett terület, valamint a megfelelő talaj.

Gazdasági szempontból a projekt hosszú távú befektetésként, egyfajta nyugdíjbiztosításként is értelmezhető – hívta fel a figyelmet János Ferdinánd. A szarvasgomba ugyanis csak hosszú évek múltán fordul termőre, viszont, ha az ültetvény jól működik, viszonylag kevés emberrel fenntartható. A kertészmérnök szerint egy ilyen gazdaságot két ember és egy jól kiképzett kutya is képes működtetni. Nincs szükség nagy gépekre, intenzív vegyszerezésre vagy állandó permetezésre; a legfontosabb feladat a terület karbantartása és a gomba begyűjtése, majd felvásárlókon keresztül értékesíteni.

Alkalmazkodás a felborult ökológiai egyensúlyhoz

János Ferdinánd kertészmérnök szerint a mogyoró–szarvasgomba ültetvény létrehozásának hátterében nem csupán gazdasági megfontolások állnak, hanem azok a változások is, amelyek az elmúlt években alapjaiban alakították át Székelyföld természeti és gazdálkodási környezetét.

A szakember úgy véli, hogy a nagyragadozók – elsősorban a medve – állományának jelentős növekedése olyan láncreakciót indított el, amely messze túlmutat a vadkárok kérdésén. A gazdák egyre nagyobb számú pásztorkutyával próbálják megvédeni állataikat és terményeiket, miközben a korábban népszerű erdőszéli és hegyvidéki területek egy része fokozatosan konfliktuszónává vált. Ennek következtében visszaesett a gyalogos és kerékpáros turizmus, egyre kevesebben vállalkoznak gyógynövény- vagy bogyógyűjtésre, és a természetközeli megélhetési formák is nehezebbé váltak.

A kertészmérnök szerint a változások a természetes ökológiai rendszerekre is hatással vannak. Az apróvad visszaszorulása, egyes ragadozók eltűnése vagy élőhelyváltása, valamint a rágcsálók elszaporodása a mezőgazdaságban is érezhető problémákat idéz elő. Ennek egyik példája a pocokkár, amely egyes ültetvényekben a fiatal csemeték jelentős részét képes elpusztítani.

János Ferdinánd hangsúlyozza: Székelyföld továbbra is kivételes természeti értékekkel rendelkezik. A Csíki-medence, a Madarasi Hargita, az Egyeskő vagy Csíksomlyó olyan helyszínek, amelyek európai szinten is vonzó turisztikai célpontok lehetnének. Véleménye szerint azonban a természetvédelem és az emberi tevékenységek közötti egyensúly megtalálása nélkül egyre nehezebb lesz kihasználni ezeket az adottságokat.

A szakember úgy látja, hogy a jövő egyik legfontosabb kérdése az lesz, miként lehet úgy megőrizni a természeti értékeket és a védett állatfajokat, hogy közben a helyi közösségek, a gazdálkodók és a turizmus szereplői is biztonságosan és fenntartható módon használhassák a tájat. Meggyőződése szerint az egyensúly helyreállítása nem csupán természetvédelmi, hanem gazdasági és társadalmi érdek is.