Jobban nem élünk majd, de legalább rosszabbul sem? – Gazdasági kilátások 2027-re
Mérsékelt gazdasági növekedésre lehet számítani 2027-ben Romániában, de ez még nem jelenti azt, hogy a lakosság is megérzi majd a javulást. A vállalkozások tartalékai lassan fogynak, az árak várhatóan nem csökkennek, a béreknek legalább az inflációval kellene lépést tartaniuk ahhoz, hogy ne romoljon tovább az életszínvonal. Vajon túl vagyunk már a nehezén, vagy újabb nehéz év vár ránk? Erről beszélgettünk Juhász Jácint-Attila közgazdásszal, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karának adjunktusával – a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) alelnökével – a Romániai Magyar Üzleti Egyesület Marosvásárhelyen megszervezett Időtálló Korrelációk című rendezvénye keretében.
– Manapság már az időjárást sem mindig sikerül pontosan előrejelezni. A gazdaság jövőjét mennyire lehet megjósolni? Mire számíthatunk 2027-ben?
– Az időjárás-előrejelzők jobban állnak, mint mi, hiszen nekik még van néhány dolog, amit biztosan tudnak, és ami alapján előre tudják jelezni, hogy mire lehet számítani. Nekünk viszont sajnos nagyon sok olyan tényező van, amelynek az alakulásáról szinte fogalmunk sincs.
A politikai válság nagyon elhúzódott. Itt vagyunk októberben, már meg kellene legyen az ország első költségvetési terve 2027-re, és még semmi ilyen nincs. A költségvetésből elég sok következtetést le tudnánk vonni arra vonatkozóan, hogy mi történhet, milyen szektorokban milyen intézkedések várhatók. Akármikor lesz egy új kormány, össze fogják csapni a költségvetést, mert nem lesz rá idejük. Januártól valamivel működnie kell az országnak. Ez a bizonytalanság óriási tud lenni.
Kapcsolódó
Azt sem tudjuk, hogy milyen ideológia mentén szerveződik majd az új kormány. Inkább a gazdaságot vagy a lakosságot részesítik előnyben? Szembemennek Brüsszellel, és nem tartják be azokat az egyezségeket, amelyeket a költségvetési deficit csökkentése miatt vállaltak? Vagy pedig folytatjuk ezt az utat? Ez egy óriási dilemma jelen pillanatban, és először erre kell választ találni.
Ott vannak a nemzetközi feszültségek is. Ezen a területen is csak azt a kérdést tudjuk feltenni, hogy jövőre milyen újabb feszültségre számíthatunk. Hiszen minden évben van egy újabb, ami az üzemanyagárakra, energiaárakra óriási kihatással van. Mi pedig elsősorban elszenvedői vagyunk ennek a történetnek.
Ezek miatt a nagy bizonytalanságok miatt rettenetesen nehéz megmondani, hogy mi fog történni helyi szinten. Ezek a nagy makrogazdasági és geopolitikai tényezők, ha valamilyen irányban elmozdulnak, akkor minket is magukkal rántanak. Az országnak már nincs annyi tartaléka, hogy kivédje ezeket a hatásokat, és azt mondja, hogy akkor bevezetünk új programokat, amelyekkel egy esetleges energiaár-növekedést tudunk enyhíteni a lakosság vagy a vállalatok számára.
Ilyen lehetőségek nem igazán vannak. Így ezek a sokkhatások sokkal gyorsabban át fognak gyűrűzni a gazdaságba, ezért a tervezés és a makrogazdasági kilátások is nagyon bizonytalanok. Egyelőre az a leginkább elfogadott előrejelzés, hogy enyhe, másfél-két százalékos növekedésre számíthatunk, ha nem történik valami újabb negatív fejlemény.
– Azt szokták mondani, hogy ha már a gödör alján vagyunk, onnan csak felfelé vezethet az út. A román gazdaság esetében is lehetünk ennyire optimisták?
– Azt tudjuk, hogy a legnagyobb problémánk a költségvetési deficit kérdése. Ez volt gyakorlatilag 2023–2024-ben Románia legnagyobb gyengesége, és ezt akkor nem oldották meg, sőt 2024-ben a választási év miatt még rátettek egy lapáttal.
Ez a legnagyobb problémánk azokhoz a nehézségekhez képest, amelyekkel mindenki másnak is szembe kell néznie. Az üzemanyagárakkal mindenki szenved, a geopolitikai bizonytalansággal is mindenki küzd. De Romániának van még egy pluszterhe, és gyakorlatilag ezért van az, hogy a bizonytalanságok hatása nálunk sokkal inkább felértékelődik.
A fő kérdés a vállalatok és a háztartások ellenálló képessége, mert nem látunk nagyon más tartalékot. Hogyan tud egy vállalat fennmaradni, hogyan tudja a tartalékait, amelyek jelenleg három hónapra elegendők, például hat hónapra kiterjeszteni? Ehhez bizonyos tevékenységeket át kell alakítani, növelni kell a hatékonyságot, átszervezéseket kell végrehajtani. Elsősorban ezekre a kérdésekre kell választ találni.
– Tavaly az adóváltozások, most a növekvő költségek komoly terhet rónak a vállalkozásokra. Mennyire viselték meg ezek az intézkedések a cégeket? Megugrott a vállalati csődök száma?
– Jelen pillanatban a vállalati csődök száma nem növekszik jelentősen. A pontos számot most nehéz megmondani, de valahol kétezer környékén van, és ez a szám hosszú évek óta nagyjából ugyanaz.
Összességében néhány százalékos, négy-öt százalékos növekedés van az előző évekhez képest. Ez önmagában nem aggasztó adat, viszont a csődök száma késve követi a gazdasági nehézségeket. Ha most a gödör alján vagyunk, akkor az a kérdés, hogy meddig bírják még a vállalatok ezt a helyzetet. Mert, ha eltelik még hat hónap, és a gazdaság nem erősödik, nem növekszik, akkor ezeken a számokon is látszani fog a hatás. Elfogynak ugyanis a cégek tartalékai, és kénytelenek lesznek fizetésképtelenségi eljáráshoz folyamodni.
Ez egyelőre még nem látszik ennyire, viszont ott van a levegőben. Azt gondoljuk, hogy még akkor is növekedni fog a vállalati felszámolások és csődeljárások száma az elkövetkező időszakban, ha már enyhén nő a gazdaság. Akkor is, ha fokozatosan javul a helyzet, hiszen arra nem számíthatunk, hogy robbanásszerű javulás következik be.
– Mely ágazatok sínylették meg leginkább a gazdasági nehézségeket, és hol a legnagyobb a veszély?
– Ha megnézzük a gazdasági növekedést, a GDP iparági bontását, akkor gyakorlatilag most a lista legalján a vendéglátás és a szállodaipar van. Ugyanott található a kereskedelem is, amely szintén elég nehéz helyzetben van.
A mezőgazdaság mindig a kés élén táncol. Annyira korlátozottak az erőforrásaik és a profitlehetőségeik, hogy egy esetleges műtrágyaár-emelkedés vagy egy kedvezőtlenebb időjárású év, nagyobb szárazság, esetleg tavaszi fagy gyakorlatilag teljesen negatív irányba tudja elvinni őket.
Minimális tartalékokkal rendelkeznek, és a román mezőgazdaság elsősorban nem nagy farmokból, nagyobb ellenálló képességgel rendelkező cégekből tevődik össze, hanem sok kis, egyéni, közepes vagy kisméretű gazdaságból, amelyek nem tudnak túl sok rossz szezont átvészelni. Én ezeket a szektorokat látom a legkitettebbeknek jelen pillanatban.
– Az üzemanyag, az energia és az élelmiszerek drágulását mindenki a saját pénztárcáján érzi. Mire készüljön egy átlagos család 2027-ben? Várható némi könnyebbség, vagy továbbra is szorosra kell húzni a nadrágszíjat?
– Reméljük, hogy a sok rosszon már túl vagyunk. Azt látjuk, hogy az inflációs ráta is gyakorlatilag elkezdett visszaállni normálisabb szintre. Ha tavasszal még 10 százalékról beszéltünk, most már 6,5 százalék volt.
Az árnövekedési sokkok egyrészt tavaly ősszel, másrészt idén, a január–februári időszakban történtek meg. Utána már nem voltak olyan nagyon nagy áremelkedések. Talán a nyári hónapok egyikében volt egy valamivel érezhetőbb árnövekedés. De összességében a júniusi vagy júliusi áremelkedés messze elmaradt a februáritól vagy a tavaly augusztusitól.
Kapcsolódó
Ha marad az, ami eddig volt, akkor azt mondhatjuk, hogy ez az árszint megmarad, csökkenni nem fog. Ezekkel az árakkal számolva, éves szinten egy olyan 5 százalékos infláció mellett tudunk előrehaladni. A lakosság tehát arra számíthat, hogy valahol 5 százalékos béremelésre lenne szüksége ahhoz, hogy a jelenlegi életszínvonalát meg tudja tartani.
– Reális az, hogy a bérek legalább az inflációval lépést tartsanak, és ne romoljon tovább az életszínvonal?
– Igen. Azt is látjuk, hogy ebben az évben egyszer nyúltak hozzá a minimálbérhez. Ez azért viszonylag ritka, hiszen általában évente akár kétszer is emelnek rajta, vagy legalább minden évben történik emelés. Tavaly viszont nem volt komoly emelés, csak talán egy 1 százalékos. Az idei emelés is nagyon kicsi volt, tehát gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy 2027-ben ne legyen egy további minimálbér-növekedés. A piac pedig igazodik ezekhez az árszintekhez. Idén a reálbérek csökkentek, tehát mindenkinek az az elvárása, hogy 2027-ben azért történjen egy kisebb növekedés.
Én azt mondom, hogy ha nem következik be valamilyen negatív sokkhatás, előre nem látott nemzetközi probléma, akkor a lakosság nagyjából ott lesz, ahol most van. Jobban nem fogja magát érezni, de meg tudja tartani azt az életszínvonalat, amelyen most, 2026-ban van.
CSAK SAJÁT
