A karbonkvóta-kereskedelem és a szénmegkötés két olyan témakör, amely aktuálisan talán a legjobban foglalkoztatja a környezetgazdálkodó, valamint erdészeti szakembereket. Hogy mit is jelentenek ezek az első hallásra talán idegenül hangzó kifejezések és mi a jelentőségük az erdőgazdálkodók, erdőtulajdonosok számára, illetve a fenntartható erdőgazdálkodásban, arról Dr. Borovics Attilával, a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetének főigazgatójával beszélgettünk. Kétrészes interjúnk a III. Erdőgazdálkodók és Erdőtulajdonosok Konferenciáját követően készült. Beszélgetésünk második részében a karbonkvóták, illetve a karbonkvóta.kereskedelem kérdéskörét jártuk körül.

– Mit jelent tulajdonképpen a karbonkvóta fogalma és miből áll az azzal való kereskedelem?

– A karbonkvóta klasszikus értelemben a köteles (vagy más néven megfelelési) karbonpiacokon használt kibocsátási egység, amely egy tonna szén-dioxid (CO₂) kibocsátására jogosít fel, a kibocsátó vállalatok pedig kereskedhetnek ezekkel a kibocsátási egységeikkel.

Az önkéntes karbonpiacokon szénmegkötő megoldások is megjelennek. Ebben az esetben egy kredit egy tonna megkötött szén-dioxidot jelent, mely szintén értékesíthető, a vásárló pedig felhasználhatja kibocsátásainak ellentételezésére. Az önkéntes karbonpiacokon jellemzően nagyvállalatok és pénzintézetek vásárolnak karbon krediteket saját fenntarthatósági céljaik elérése érdekében.

Az elmúlt év decemberében lépett hatályba az EU Carbon Removals and Carbon Farming (CRCF) rendelete (EU/2024/3012). Ez új korszak kezdetét jelenti az önkéntes karbonpiacon, mivel egy azt szabályozó keretrendszert hozott létre, amely lehetővé teszi az ellenőrizhetően magas minőségű kreditek előállítását és forgalmazását. Ezzel párhuzamosan az EU olyan fenntarthatósági jelentéstételre és zöld finanszírozásra vonatkozó szabályozásokat vezetett be a nagyvállalatok, bankok és biztosító társaságok esetében, ami keresletet generál az önkéntes karbonpiaci kreditek iránt. Így várhatóan azok ára jelentősen emelkedik.

– Hogyan, milyen formában érint(het)i mindez az erdőtulajdonosokat?

– Az erdőgazdálkodók erdeik szénmegkötési kapacitása révén karbonkreditekre tehetnek szert, amelyeket az önkéntes karbonpiacon értékesíthetnek. Az erdők ugyanis a fotoszintézis révén szén-dioxidot kötnek meg a légkörből és képesek azt hosszú távon tárolni. Így a megfelelő tanúsítás után ezek az erdők krediteket generálhatnak, amelyeket az erdőgazdálkodók eladhatnak nagyvállalatoknak, illetve pénzintézeteknek, amelyek kibocsátásuk ellentételezésére keresnek ilyen lehetőségeket.

– Hogyan juthatnak jövedelemhez a karbonkvóta-kereskedelem útján a tulajdonosok?

– Az erdőgazdálkodók szénmegkötési projekteket indíthatnak, amelyeket egy tanúsító szervezet hitelesít. A krediteket ezt követően értékesíthetik közvetlenül vásárlóknak vagy közvetítőkön keresztül. Az árakat a piac határozza meg, az önkéntes piacokon 2024-ben a kreditek ára 30-50 euró/tonna CO₂ körül mozgott. A CRCF rendelet bevezetése miatt várhatóan ez az ár pár éven belül akár a kétszeresére is emelkedhet. Emiatt javasoljuk az önkéntes piac iránt érdeklődő gazdálkodóknak a megfontolt döntéshozatalt. Célszerű inkább egy-két évet várakozni és utána olyan tanúsítási rendszerrel kötni szerződést, amely megfelel a CRCF rendelet módszertani szabályozásának. Mivel a módszertani útmutatókat az EU Bizottság jelenleg tárgyalja, ezért az elköteleződéssel érdemes megvárni azok véglegesítését.

– Mi lehet az előnye, mi a hátránya ennek a kereskedésnek?

– Az önkéntes piacon történő részvétel előnye, hogy plusz jövedelemforrást jelent az erdőgazdálkodók számára. Emellett ösztönzi a fenntartható, a természetvédelmi szempontokat előtérbe helyező erdőgazdálkodást és hozzájárul a klímavédelemhez.

Hátrány, hogy a tanúsítási folyamat bonyolult és költséges lehet, illetve hosszú távú elköteleződést igényel. Egy projekt tervezése során modellszámításokat kell végezni a várható többlet szénmegkötésre vonatkozóan, majd a projekt élettartama alatt rendszeresen monitorozni szükséges a terepen a szénmegkötés megvalósulását. Emellett a CRCF rendelet szabályozása szerint nemcsak a szénmegkötést kell vizsgálni, hanem a biodiverzitás növelése is cél egy ilyen projektben. Erre vonatkozóan szintén célokat kell kitűzni, amelyek elérését a monitoring és az auditok során szintén vizsgálni kell. Ebből következően idegenhonos fajokból álló erdőállományok részvétele nehézségekbe ütközhet.

– Kinek éri meg karbonkvótákkal kereskedni?

– Olyan erdőtulajdonosoknak, akik fenntartható, a természetvédelmi szempontokat előtérbe helyező erdőgazdálkodást folytatnak és a helyszíni szénmegkötésből, széntárolásból szeretnének bevételhez jutni a fakitermelésből származó bevétel helyett, mellett. Olyan vállalatoknak, amelyek kibocsátásaikat ellensúlyozni akarják és ezért krediteket vásárolnak. Ezen kívül befektetőknek, akik karbonprojektekbe fektetnek és hosszabb távon számítanak a kreditek áremelkedésére.

– Ha valaki erre szánná magát, hogyan, milyen úton érdemes elindulnia?

– A jelenlegi helyzetben a legjobb stratégia a kivárás. Az EU CRCF rendeletéhez kapcsolódó módszertani útmutatók legkorábban 2026-ra lehetnek véglegesek. Érdemes ez utánra időzíteni a szerződéskötést. Egy ilyen szerződéskötés előtt azonosítani szükséges, hogy milyen típusú szénmegkötési projektben tudna/szeretne részt venni a gazdálkodó. Ennek azonosításában a választott tanúsítási rendszer segítséget tud nyújtani. Ezt követően meg kell határozni a projekt szénmegkötési potenciálját és ennek alapján készíteni kell egy részletes projekt és monitoring tervet. Ezt követően egy elismert tanúsító szervezettel hitelesíttetni kell a projektet. A szénmegkötés megvalósulását követően keletkezett krediteket a tanúsítási rendszer karbonpiaci platformján keresztül lehet értékesíteni.

Egy Carbon Farming projekt esetében nagyon fontos a hosszú távú tervezés, hiszen a projektek minimum 5 év időtartamúak, ami a monitoring időszak hosszából adódóan legalább 10 éves elköteleződést jelent. Ezalatt rendszeres monitoringra és jelentéstételre van szükség.

– Románia az Európai Unióban különlegesnek számító megoldást választott a karbonkvóták kereskedelméből származó jövedelem felhasználására. Miben áll ez pontosan? Mitől kivételes a romániai szabályozás?

– Az önkéntes piacok mellett léteznek megfelelési piacok is, amelyeken a részvétel kötelező. Az erdőgazdálkodókat nem érinti ilyen kötelezettség. Azonban az ipari, energetikai vállalatokat igen. Ráadásul nemcsak a vállalatok kereskednek itt egymás közt, hanem az államokra is vonatkoznak kibocsátáscsökkentési kötelezettségek, és így az államok is folytatnak egymás közt kvótakereskedelmet. Az EU megfelelési piaca az úgynevezett Emission Trading System, azaz ETS. Románia új erdészeti törvénye azt mondja ki, hogy az ország ETS kvótabevételeinek egy részét a szénmegkötő gazdálkodást folytató erdőgazdálkodók részére, egyfajta földalapú támogatásként fizeti ki. Ez egy innovatív, környezettudatos szabályozás, ami ösztönzi az erdei szénmegkötést. Megjegyzem, Magyarországon nincsen ilyen ösztönző.