Az energiaigényes, elavult technológiával dolgozó vállalatok megszűnésének köszönhetően két évtized alatt több mint harmadával csökkent a hazai szén-dioxid kibocsátás.

A Rio de Janeiróban megrendezett 1992-es klímacsúcs éve és 2013 között, azaz alig valamivel több, mint egy évtized leforgása alatt 38,2 százalékkal csökkent Románia szén-dioxid kibocsátása. A Global Carbon Projekt adatai szerint tavalyelőtt 76 millió tonna szén-dioxidnak megfelelő mennyiségű üvegházhatású gázt engedtünk a légkörbe, 1 millió tonnával kevesebbet, mint Észak-Korea és 2 millió tonnával többet, mint Görögország. Ezzel az értékkel a világ 46. legnagyobb kibocsátója voltunk.

A 38,2 százalékos csökkenés világszinten kiemelkedő értéknek számít, ennél nagyobb arányban az említett időszakban csak Ukrajna csökkentette a kibocsátását, 52,8 százalékkal.

Közel az energetikai függetlenség

Romániában, csakúgy mint Ukrajnában, az üvegházhatású gázok mennyiségének a csökkenése elsősorban nem a környezettudatos gondolkodásnak, hanem az ipar, azon belül a nehéz- és a vegyipar leépülésének tudható be. Az energiafaló ágazatok visszafejlődése miatt a rendszerváltás óta az ország energiaigénye folyamatosan csökken.

1992-ben Románia a felhasznált energia 28 százalékát importálta. 2013-ra az importált energiahordozók aránya 18,3 százalékra csökkent, annak ellenére, hogy időközben tucatnál is több széntüzelésű erőmű húzta le a rolót. A ipar energiaigényének csökkenését részben a gépjárműpark folyamatos növekedése ellensúlyozta, aminek következtében a kőolajimport nőtt, jelenleg a fogyasztás 60 százalékát fedezzük külföldről.

 Az ipar leépülése két szakaszban történt: közvetlenül a rendszerváltást után, majd a 2008-ban kirobbant gazdasági válság idején. 2009-ben 10 százalékkal kevesebb áramot és 15 százalékkal kevesebb földgázt fogyasztottunk, mint egy évvel korábban, aminek a fő oka az ipari termelés visszaesése volt. A folyamat azóta is tart, tavaly 23 százalékkal kevesebb gáz fogyott idehaza, mint 2008-ban.   

A fejlődés szennyező

Vietnámban homlokegyenest ellentétes folyamatjátszódott le, mint nálunk, a dél-kelet-ázsiai országban ugyanis a piacgazdaságra való áttérés robbanásszerű fejlődést hozott, aminek a következménye a szén-dioxid kibocsátás 668,1 százalékos növekedése lett. Azt, hogy a látványos gazdasági növekedés és az életszínvonal emelkedése együtt jár a környezetszennyezés fokozódásával, példák egész sora bizonyítja: Kínában 270,3, Indiában 207,4, Dél-Koreában 116,9, Brazíliában 118, Törökországban pedig 112,4 százalékkal nőtt a kibocsátás 1992-höz képest.

A világ első számú környezetszennyezője immár toronymagasan Kína, s ez valószínűleg hosszú távon így is marad, mivel fejlődő gazdaságának energiaigénye folyamatosan nő. 2013-ban Kína szén-dioxid emissziója 9.977 millió tonna volt. A szennyezők toplistájának második helyén az Amerikai Egyesült Államok áll 5.223 millió tonnával, a harmadikon pedig, megelőzve Oroszországot, Japánt és Németországot, India, 2.407 tonnával.

Az egy főre vetített szennyezés tekintetében a kőolaj-kitermelő országok járnak az élen. Minden egyes katari lakosra évi 40 tonna légkörbe engedett szén-dioxid jut, Kuwaitban 30 tonna, Brunei-ben pedig 25 tonna. Romániában ez az érték 3,8 tonna, míg a legelmaradottabb országok, mint például Lesotho, Burundi Csád és a Kongói Demokratikus Köztársaság esetében megközelítőleg nulla.

2013-ban összesen 36 131 millió tonna, a globális felmelegedést gerjesztő gáz került a föld légkörébe az emberi tevékenységből fakadóan.