A sanghaji, a sencseni és a hongkongi tőzsdéken négy hét alatt több mint háromezermilliárd dollár vált köddé a kínai tőzsdepánik miatt, ez meghaladja Nagy-Britannia éves termelését.

Több mint ezer vállalat papírjainak forgalmazását kellett felfüggeszteni, a lakosság pánikszerűen adja el részvényeit, ezek nagy részét hitelből vásárolták. A kínai kormány próbálja hűteni a kedélyeket, az állami vállalatoknak és azok vezetőinek például megtiltotta az eladást, sőt a jegybank is közbelépett, és ismét pénzt önt a piacokra. Egy ilyen mértékű bukás azonban egyre több kételyt ébreszt a befektetőkben kínai részvénypiacok túlértékeltségét illetően.

Elemzők szerint azonban éppen az mentheti meg a tőzsdéket, ami bajba sodorta őket, vagyis az állam és a jegybank, amely korábban szemet hunyt a szabályozatlan árnyékbankrendszer elterjedése és a fedezetlen hitelekből zajló részvényvásárlások felett. A kínai kormányzatnak azonnal lépnie kell: a tőzsdei befektetők nagy része kínai, s a lakossági befektetők száma is óriási, közel kilencvenmillió fő. Másrészt a bedőlés inflációs hullámot hozhat, ami visszavetheti az egész gazdaság növekedését, és megingathatja a piacok bizalmát a gyors kínai fejlődés fenntarthatóságával kapcsolatban.

A héten kiderülhet, sikerül-e megállítani a zuhanást, és a múlt hét végén kissé javuló irányt képes lesz-e tartani az állam a tűzoltó intézkedésekkel. Kínában a központi kormány nem vált el a monetáris irányítástól, ezért könnyebb lesz a pénzügyi és monetáris politika közös fellépésével megakadályozni a részvényárak esését, és legalább részlegesen helyreállítani a piaci bizalmat.