A Nemzetközi Valutaalap (IMF), amelyre évtizedeken át mint a neoliberális gazdaságpolitika intézményes képviselőjére tekintettek, sorra publikál olyan tanulmányokat, amelyek szöges ellentétben állnak korábbi álláspontjával. A jelek szerint a válság ezen is sok mindent megváltoztatott - írja a Magyar Hírlap. Az IMF korábbi szellemiségével merőben ellentétes tanulmány jelent meg Jonathan Ostry, a szervezet kutatási részlegének helyettes vezetője tollából.

Ebben a fejlett és fejlődő országok adatainak elemzése során arra a következtetésre jutott, hogy azokban az országokban, ahol nagyobb jövedelmi egyenlőtlenségeket mértek, alacsonyabb volt a gazdasági növekedés, mint ott, ahol kiegyenlítettebb volt a társadalom jövedelmi helyzete. „Azt találtuk, hogy az újraelosztás növelése csak minimális negatív hatással volt a növekedésre” – nyilatkozta Ostry, ami sokakat meglepett, hiszen a liberális gazdaságfilozófia egyik alaptézise éppen arra épült, hogy az erőteljesebb állami szerepvállalás rontja a növekedési kilátásokat azáltal, hogy a gazdagok munkára és megtakarításra irányuló hajlandóságát visszaveti.

Az IMF Christine Lagarde vezetése alatt többször is figyelmeztetett a növekvő társadalmi különbség negatív gazdasági hatásaira. A szociális feszültségek mérséklésére az adóalap kiszélesítését, adóemelést, valamint progresszív jövedelem- és vagyonadók bevezetését javasolják. A növekvő állami bevételeket szociális, egészségügyi és oktatásügyi juttatásokra kellene fordítani, vélik az IMF-nél, mert így csökkenthető legjobban a szegénység, olvasható egy korábbi tanulmányukban. A jövedelemadók az 1980-as évek óta globálisan megfeleződtek: általában harminc százalék körül van a legmagasabb adókulcs, de a szervezet szerint az ideális ötven százalék körüli lenne.

A Világgazdasági Fórum 2014 jelentése a világgazdaságra leskelődő veszélyek közül a negyedik helyen rangsorolta az egyre szélesedő jövedelemkülönbségeket, amelyek rendszerszintű kockázatokat jelent a válságból kilábaló világgazdaság számára. A költségvetési megszorítások miatt a fejlett országban harapófogóba került középosztály romló jövedelmi helyzete miatt csökkenti fogyasztását, ami a növekedési kilátások csökkenéséhez vezet.

A statisztikák is egyértelműen azt mutatják, hogy az elmúlt évtizedekben a fejlett országokban tovább nőtt a szakadék a gazdagok és a szegények között, mind a jövedelem, mind a vagyon arányában. A társadalom felső tíz százalékának keresete akár kilencszerese is lehet a legszegényebbek jövedelmének. Ez a különbség az Egyesült Államokban még hangsúlyosabb, ott ugyanis tizennégyszeres is lehet az arány. Eközben a legtöbbet kereső amerikai réteget érintő adókulcsok negyven év alatt a felére csökkentek, azaz az adópolitikának köszönhetően ezen rétegek adózás utáni jövedelme megduplázódott. A jövedelmi különbségek mellett a vagyoni megoszlás még megdöbbentőbb diszparitást mutat.

Az Egyesült Államokban 1913-ban a felső tized részesedése a teljes vagyonból meghaladta a negyven százalékot, és 1930-ban már megközelítette az ötven százalékot. A nagy gazdasági válság után a felső tized részesedése 33 százalékra csökkent, és a nyolcvanas évek elejéig ezen a szinten maradt. A 2010-es évekre az amerikai lakosság húsz százaléka a teljes vagyon 85 százalékát birtokolta, míg nyolcvan százalék a maradék 15 százalék felett rendelkezett.

A világ 85 leggazdagabb embere annyi vagyon felett rendelkezik, mint a világ legszegényebb 3,5 milliárdja. A világ vagyonának a felét, 110 ezer milliárd dollárt a népesség egy százaléka birtokolja. Az emberek hetven százaléka pedig olyan államokban él, ahol a gazdagok és a szegények közötti különbség nőtt az utóbbi harminc évben.