Szinte pontosan négy évvel a Nabucco létrehozását célzó szerződés aláírását követően véglegessé vált, hogy az Európai Unióba azerbajdzsáni és türkmenisztáni, esetleg iraki, iráni, katari és egyiptomi gáz szállítására kigondolt vezeték nem fog megépülni. A beruházás azt követően vált tárgytalanná, hogy az azeri Shah Deniz II. földgázmező kitermelői a Nabucco West helyett a Dél-Európán át vezető Transz- adriai gázvezetéket (TAP) választották. A kitermelők a magasabb görögországi és olaszországi gázárak miatt részesítették előnyben a TAP-ot.

A grandiózus projektet, amely Európa függőségét lett volna hivatott csökkenteni az orosz gáztól, kezdettől fogva bizonytalanság lengte körül. „A szerződés aláírása jelentős lépés, de nem garancia arra, hogy megépül a vezeték, mely körül rengeteg még a kérdőjel” – hangsúlyozta Orbán Anita, a Magyarországi Energiabiztonsági Intézet vezetője, közvetlenül a szerződés aláírását követően. A bizonytalanság abból fakadt, hogy Azerbajdzsánnak egymagában nincs annyi földgáza, ami a vezeték megépítését kifizetődővé tette volna, Türkmenisztánban, Irakban és Iránban pedig bizonytalan a politikai helyzet.

Az eredeti elképzelések szerint a Nabucco 3900 km hosszúságú lett volna, Törökországon, Bulgárián, Románián és Magyarországon keresztül juttatva el a gázt az ausztriai Baumgartenben található gázelosztó központba. A beruházás megvalósítása céljából hat gáz- és kőolajipari társaság (az osztrák OMV, a magyar Mol, a román Transgaz, a bulgár Bulgargaz, a török Botas és a német RWE) alakított konzorciumot Nabucco Gas Pipeline International GmbH néven. Ebben minden tag egyenlő, 16,67 százalékos részesedéssel rendelkezett.

A vezeték megtervezését a brit Penspen cégre bízták. Bár az előzetes becslések alapján arra számítottak, hogy a beruházás költségei 4,5 milliárd eurót tesznek majd ki, a tervező ezt 7,9 milliárd euróra módosította. A beruházást hitelből fedezték volna, az Európai Beruházási Bank és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank mellett amerikai és kínai bankok is jelezték, hogy szívesen adnának pénzt a vezeték megépítéséhez.

A Nabucconak kezdettől fogva komoly versenytársa akadt, a TAP, amely mintegy 500 km-rel rövidebb útvonalon, Dél-Európán keresztül juttatná a gázt az Európai Unióba. A konzorcium tagjai időközben a költségek drasztikus, mintegy 60 százalékos csökkentéséről döntöttek, s ennek érdekében 1300 km-re kurtították a megépítendő vezetéket. Az újabb, Nabucco Westre átkeresztelt terv értelmében a vezeték nem a török-azeri, hanem a bolgár-török határról indult volna, ott csatlakozva az Anatóliai-félszigetet átszelő TANAP vezetékhez. A kurtítással együtt csökkentették a Nabucco szállítási kapacitását is, évi 31 milliárd köbméterről 23 milliárd köbméterre. Idén tavasszal az RWE maximális diszkrécióval kiszállt a konzorciumból, részesedését az OMV vásárolta fel.

Az OMV vezetősége bejelentette: bár eredeti formájában a Nabucco West értelmét vesztette, a vállalat nem zárja ki annak lehetőségét, hogy vezetéket építsen a saját Fekete-tengeri lelőhelyekről kiaknázott gáz Nyugat-Európába való szállítása céljára.