A rendszerváltás után amint lehetett, azonnal elindította faipari vállalkozását a csíkszentmiklósi Szakács Gyula. A családi vállalkozás főleg masszív fabútorok gyártásával és régi bútorok restaurálásával foglalkozik. A három évtized alatt megéltek jobb és nehezebb időszakokat, de a cég vezetője vallja: bátorság és kitartás kell ahhoz, hogy valaki megmaradjon a vállalkozói szférában.

Csíkszentmiklósi otthonában látogattuk meg Szakács Gyulát, aki büszként vezetett körbe. A családi házban számos tárgy a házigazda keze munkája: festmények, faragások, bútorok mutatják tehetségét, de az asztalosműhely berendezéseinek, szerszámainak egy részét is maga készítette. Még egy borospincéje is van, hogy legyen hol fogadni a tekéző barátokat. Volt honnan örökölnie tehetségét: Gyula édesapját igazi ezermesterként ismerte a falu közössége. Zárakat, kerékpárokat, kályhákat, mezőgazdasági gépeket javított, de akár vadászfegyverekkel is fordulhattak hozzá bizalommal.

Felszínre kell hozni a tehetséget

Gyula gyerekként akaratlanul is belenőtt a kétkezi szakmunka szeretetébe: öt fiútestvérével együtt apró gyermekkorától segédkezett édesapjának. Közben különösen vonzotta a fa, ami számára kedves, meleg, barátságos anyag. Életét végigkísérte a fafaragás, amelyre nagy kereslet volt egy időben. Ezt felismerve a ’70-es évektől faragott dísz- és ajándéktárgyakat megrendelésre, eladásra is, számtalan lakásban és templomban megtalálhatóak munkái. Folyamatosan tanult, könyvekből, idős mesterektől és saját tapasztalatai alapján mélyítette a fával kapcsolatos tudását. Szakács Gyula vallja: a szakma „benne volt”, örökletesen hordozta magában, csak foglalkozni kellett vele, felszínre kellett hozni a tehetségét.

Művészi tehetsége is hamar felszínre került: a faragás mellett Gyula néptánccal és festészettel is foglalkozott, képei most is a lakás falait díszítik. A fafaragásban viszont „pénz is volt”. Hamar kiderült, hogy a tehetséges fiatalember faragásaira van igény és fizetőképes kereslet. Nagy előnyére vált, hogy lakatosként el tudta készíteni a famegmunkáláshoz szükséges eszközöket, szerszámokat is. Szakács Gyula hasznát vette annak, hogy több mindenhez értett, és az évtizedek során jelentős szakmai tudás birtokába került.

Sötétben tapogatózott a rendszerváltás után

A rendszerváltást követő hónapokban azonnal felmondott munkahelyén, és a legelső vállalkozók egyikeként famegmunkálással kezdett foglalkozni. „Naiv és bizakodó voltam, volt önbizalmam belefogni a vállalkozásba” – idézte fel a kezdeteket Gyula. A vállalkozó szerint tudni kell időzíteni, „a dolgokat időben megragadni”. Annak idején nem volt semmilyen tudásuk arról, hogyan kell egy vállalkozást vezetni. Nem tanultak marketinget, könyvelést, „sötétben kellett tapogatóznunk” – magyarázta. Kitartás kellett ahhoz, hogy valaki fennmaradjon vállalkozóként, és „tanulni kellett a hibákból”. Mindezzel együtt az örökölt tehetséget helyezte minden elé a sikerességet firtató kérdésünkre. Emellett véleménye szerint fontos nyitottnak lenni minden újra.

A nehéz időszakokat, a gazdasági válság éveit kreativitással és kitartással vészelte át a csíkszentmiklósi cég. Az új trendeket látva profilt váltottak, és ráálltak az egyedi bútorok gyártására és a restaurálásra. Valódi fából dolgoznak, főleg keményebb fajtákat használnak, bútoraik többsége tölgyből, bükkből készül.

„Ez kicsit drágább dolog, mintha valaki bútorlapokból készíttetné el a berendezési tárgyait, de éppen az egyedisége és a tartóssága emeli a tömeggyártásban készült termékek fölé” – vallja az általuk gyártott bútorokról Szakács Gyula. Az egyedi bútorok a készítőnek és a megrendelőnek is sikerélményt jelenthetnek. A megrendelő elképzel valamit, és a gyártó segítségével megvalósítja azt, mindenki jól jár. „Én beleteszem a szívemet, a lelkemet a bútorokba és örvendek, ha olyan helyre kerülnek, ahol megbecsülik, értékelik őket” – mondta el a szakmája szeretetéről Gyula.

Tömeggyártásra sohasem gondoltak, bár örültek az évtizedek során, ha kaptak egy-egy nagyobb megrendelést. Nem is feltétlenül tudnának igazán nagy volumenű munkákat elvállalni, hiszen a csíkszentmiklósi cég is, mint annyi más vállalkozás, szakemberhiánytól szenved. „A fiatalok elmennek külföldre. Gyors pénzt akarnak, jó telefont, autót, jobb körülményeket. Nincs türelmük arra, hogy elmélyedjenek egy szakmában, hogy megtanuljanak valamit és hosszú távon gondolkodjanak” – mondta a jelenséggel kapcsolatosan Gyula. Két-három emberrel tudnak folyamatosan dolgozni, de szükségük lenne hozzáértő, lelkiismeretes munkaerőre, ilyet találni azonban nem egyszerű.

Szakács Gyula szerint egy vállalkozónak rá kell érezni arra, mikor lépjen, és meg kell tennie a nagy lépéseket. Ugyanakkor a mai körülmények között nehéz hosszabb távra tervezni. „Nagy merészség kell belevágni egy-két éves munkát jelentő projektbe. Sok minden változik akár hónapok alatt is” – részletezte. Ezen kívül nem is könnyű az embernek a saját hazájában érvényesülni: „más vidékeken egyszerűen jobban értékelik a munkámat”.

Mindezzel együtt Gyula megőrizte optimizmusát és életkedvét. Motorral járta be a világot, egyedi tervezésű hétvégi házat épített a Gyimesekben, borospincéjében rendszeresen összegyűlnek barátaival, hogy meghányják-vessék a világ dolgait, és erőt merítsenek az új kihívásokhoz, a dolgos hétköznapokhoz.