A végső fogyasztók, azaz a lakosság és a vállalkozások fogják kifizetni a múlt héten módosított bankadóval járó plusz költséget – hívta fel a figyelmet Bordás Attila, a LAM Mikrohitel Rt. igazgatóhelyettese. A romániai bankpiac jelenleg nem elég fejlett ahhoz, hogy különadót úgy tudja elviselni, hogy annak költségeit ne a kliensekre hárítsa át – mondta a szakember.

A kormány múlt héten, az első negyedéves befizetési határidő lejárta előtt módosításokat eszközölt a kapzsisági adóként emlegetett eszközadón, és az ezt előíró 114-es sürgősségi kormányrendeleten. Leválasztotta az adót a ROBOR-tól, és az illeték a pénzeszközök legfeljebb 0,4 százaléka lehet évente. Kedvezményeket, ösztönzőket is bevezetnek, a kormányzati kommunikáció szerint azért, hogy bátorítsák a hitelezést, hogy csökkentsék a hitelköltségeket. Mit gondol, a módosított jogszabály nyújt ez utóbbiakra garanciát?

Induljunk ki az eredeti, a 114-es sürgősségi kormányrendeletből. December utolsó napjaiban robbant a bomba, szinte minden figyelmeztetés és előzetes egyeztetés nélkül, teleormanfalvi arroganciával hirtelen bedobtak a mélyvízbe. Meglátásom szerint a probléma onnan adódik, hogy eléggé akkut költségvetési hiány van, amelyet be kellene valamilyen szinten foltozni. Hová nyúl ilyenkor hirtelen az ember? Hát ahol pénz van, és ez a bankszektor, a telekommunikációs piac, energiaszektor, és ami még félelmetesebb: a nyugdíjpénztár.

A bankokat a 114-es rendelet egy eléggé csúnya adóval, az aktívákra számolt 1,2 százalékos taxával sújtotta meghatározatlan időre. Hogy ez az adó mennyire abszurd, legjobban az példázza, hogy abban az esetben, ha a bank államkötvényt vásárol, így finanszírozva az állam működését, akkor jön maga az állam, és azt a kamatot, amelyet befizet a pénzintézetnek, megadózza. Mit eredményez ez? Hogy az állam drágábban fog finanszírozást kapni a bankoktól.

Bármilyen adónak egyértelműen költségnövelő hatása van. A lakossági hitelezésnél is ez lesz: bármilyen plusz adót vezetek be, azt a végső felhasználó fogja kifizetni. Tehát a plusz teher a lakosságra, a cégekre fog hárulni. A banktól sem lehet elvárni, hogy meg nem határozott időre veszteségesen, vagy karitatív módon végezze a munkát. A bank is érdekszféra, az is egy üzleti vállalkozás, a tulajdonosi kör elvárja, hogy profitot termeljen.

A kormány a múlt héten módosításokat eszközölt a 114-es rendeleten, ezek a módosítások mindenképp enyhítenek a decemberi durva feltételeken. Az 1,2 százalékos bankadó maximum 0,4 százalékra csökken. Megjegyezném, hogy Európa-szinten ez a második legnagyobb bankadó a lengyel után, amely 0,44 százalékos. Ezen kívül bizonyos aktívák is mentesülnek az adóteher alól.

Ugyanakkor a módosítások bizonyos ösztönzőket is bevezetnek. Ha a banknak sikerül növelnie a hitelportfólióját azzal a célszámmal, amelyet a kormány minden évben meghatároz, és amely erre az évre 8 százalék, akkor 50 százalékkal csökken az adó nagysága. Ha a kamatmarzsot, a hitelkamat és a betéti kamat közti különbséget a kormány által megszabott mértékben zsugorítja, akkor további 50 százalékkal csökkenthető az adó nagysága. Megszűnik az az abszurd helyzet, hogy ha a bank veszteséges aktivitásában, akkor tovább terheljék a bankadóval, mert ez nagyon hamar a pénzintézet csődjét jelentené.

De látni kell, hogy a módosítások nem oldják fel az alapproblémát: ha nem változik a banki alapstruktúra, ha nem változtatom meg a piaci feltételeket, akkor a bank az adóval járó költségeket át fogja hárítani a lakosságra, a vállalkozásokra. Románia bankpiaca nem elég fejlett, ezért nagyobb költséggel, kockázattal működünk, mint nyugati szomszédjaink, és ezt egy ilyen kormányrendelettel nem látom, hogyan lehetne orvosolni.

Inkább olyan ösztönzőkre lenne szükségünk, mint a pár évvel ezelőtti Kogălniceanu-program, amelyen keresztül a vállalkozók, a lakosság hitelkamatját támogatták. Hasonló program a lakásvásárlás céljából történő megtakarítási számláknak a központi költségvetésből történő támogatása. De ilyen a fiataloknak nyitott megtakarítási számla, a Junior Centenar. Ezek mind olyan programok, amelyek segíthetik a romániai bankpiac fejlődését. Ne feledjük, hogy Romániában a banki szolgáltatásokat a legkevesebben veszik igénybe az EU-ban, utolsók vagyunk, a 18 évnél idősebb lakosság negyedének még mindig nincs bankszámlája, pedig ez a legalapvetőbb banki termék.

Hogy a bankok profitábilisak tudjanak maradni, és több adót is tudjanak befizetni, a banki összmozgást, termékfelhasználást kellene fejleszteni, elősegíteni, dehát egy ilyen gyors kormányrendeletnek nem látom a hatását anélkül, hogy a plusz adó terhét ne a lakosság fizesse ki.

Tehát éppen az ellenkezője fog történni, mint amit a kormány kommunikál: mégsem lesznek olcsóbbak a hitelek?

A hitelkamat csak egyike a kölcsönnel járó költségeknek. Ezen kívül van egy sor illeték, számlavezetési illeték, utalási illeték, váltási illetékek, amelyek ugye jövedelmet generálnak a banknak. A banktól nem várhatjuk el, hogy veszteségesen működjön. Ha tehát a hitelkamathoz nem engedik hozzányúlni, akkor hozzányúlnak más költséghez, és hosszú távon csak az lesz, hogy a végső felhasználó fogja a plusz adót kifizetni.

A 114-es módosításai között szereplő ösztönzők nem fognak javítani a hitelfeltételeken?

Rövid távon lehet egy ilyen hatásuk, de vizsgáljuk meg közelebbről az ösztönzők teljesítéséhez szükséges lehetőségeket. Az egyik ösztönző szerint ha a banknak sikerül növelnie a hitelportfólióját azzal a célszámmal, amelyet a kormány minden évben meghatároz, és amely erre az évre 8 százalék, akkor 50 százalékkal csökken az adó nagysága. A romániai bankpiacon érdekes jelenség érezhető: 4-5 éve a megtakarítások nagyságrendje nagyobb a piacon, mint a kihelyezett hitelek nagysága. A bankok azzal küszködnek, hogy nem kapnak megfelelő mennyiségű, minőségű piaci lehetőséget. Nincs annyi életképes vállalkozás, fizikai személy sem, hogy ezt a pénzösszeget profitábilisan, tehát kockázatmentesen kihelyezzék. Tehát én hiába kérem a bankot, hogy nőjön 8 százalékot, amikor ezt a reálgazdaság nem tudja úgymond felvenni, tehát ha nem tudok ennyit hitelezni. A vállalkozó kedvű fiataljaink elmentek, a romániai vállalkozások hitelképessége eléggé alacsony.

A lakosság oldaláról még lehetne növelni a hitelezést, a fizetések emelésével gyarapítható ez a kör, ám ennek is van egy limitje, amit mi úgy látjuk, hogy bizonyos szinten már elértük Romániában. Tehát évről évre növekszik a hitelezés a lakosság körében, de nem olyan hatványosan, hogy ezt a 8-10 százalékos növekedési ütemet teljesíteni tudja a bankrendszer.

Tudom, hogy a bankrendszer nagyon sok embernek fekete posztó, de higgyék el, hogy nem annyira profitábilis a romániai bankszektor jelen pillanatban. Igen, a tavalyi évben hatalmas profitot könyvelhettek el, de ha megnézzük, mi áll a profit mögött, akkor azt látjuk, hogy ez az előző évek céltartalékainak a felszámolásából történt, a régi, rossz hiteleknek az eladásából, nem az új hiteleknek a profitabilitásából. A szűk környezetemben legalább 3 olyan bankfiókot tudok, amely az elmúlt fél évben zárt be. Nem azt látom, hogy a pénzintézetek alkalmaznának. Namost ha egy ilyen rendszertől kérek plusz adót meg nem határozott időre, nincs ahogy ne a végső fogyasztón üssön vissza.

A sürgősségi kormányrendelettel módosított sürgősségi kormányrendelet az új hiteleket nem a ROBOR-hoz köti, hanem egy új mutatóhoz. Mi ez az új mutató, és hogyan számolják ki?

Nem találtam sehol hivatalos közlést arról, hogy akkor pontosan mely mutatóhoz kapcsolnák a hitelkamatokat, és hogy azt hogyan számolnák ki. A múlt héten eszközölt módosításokról szóló sürgősségi kormányrendeletet sem tették közzé, legalábbis én nem találtam, így nem szeretnék találgatásokba bocsátkozni. Annyit nyilatkozott a pénzügyminiszter, hogy ez az új mutató talán reálisan tükrözi a valós pénzpiaci mozgásokat, dehogy melyik lenne pontosan ez a mutató, nem tudom.

A ROBOR-ral kapcsolatban annyit viszont megjegyeznék, hogy kicsit a szekér megelőzte a lovat. A ROBOR évek óta létezik Romániában, a jegybank oldalán vissza lehet követni az alakulását. Most jött a jelenlegi kormány és belekötött. Hogy miért nem egy másik mutatót választottak, hogy miért a ROBOR lett a hibás, amiért úgy működik, ahogy működik, habár ő már hosszú ideje így működik, nagyon jó kérdés.

Sokan emlegetik, hogy meg fogják támadni az alkotmánybíróságon azt a törvényt, amely a módosított kormányrendeletre fog vonatkozni. Mit gondol, lehet esély arra, hogy a jogszabály ne állja ki az alkotmányossági próbát?

Tudni kell, hogy a kormány bankadója egy különadó. Egy különadó bevezetése akkor jogosult, amikor rendkívüli helyzet áll elő. Ugyanakkor a különadót meghatározott időre róják ki. A bankadót pár országban leginkább akkor vezették be, amikor az államnak 2008-ban közbe kellett lépnie, és ki kellett vásárolnia a magánbefektetők kezéből a bankokat, mert ha nem, csődbe mentek volna. A bankadó logikája máshol tehát a következő: most kormányzati pénzekkel kisegítjük a pénzintézeteket, de ezeket az összegeket a bankszektor termelje ki, és adó formájában fizesse vissza. Tehát egyfajta hitelezésként fogható fel.

Más országokban, ahol bevezettek ilyen adót, lassan le is építették, mert rájöttek, hogy ha a pénzügyi vérkeringésből pénzt vonok el, az egész szervezet kárára járok el. De ez ugyanúgy érvényes a telekommunikációs cégekre is: ha azt a tőkét, amelyet ők fejlesztésre használnának, adó formájában elvonom, hogy kifizessek olyan költségeket, amelyek nem garantálják az állami hatékonyságot, akkor hosszú távon a telekommunikációs cégek leállnak a fejlesztésekkel, és ez sem az államnak, sem a cégeknek, sem a lakosságnak nem lesz jó. Ha tehát egy nem meghatározott távú pénzügyi szabályt hozok, amely az egész rendszernek a kárára van, talán ez alapján elvileg lehetne alkotmányossági kifogást emelni.

És mégvalami: az egész sürgősségi kormányrendeletnek a legsúlyosabb következménye az, hogy a pénzpiaci stabilitást sikerült kíméletlenül felbolygatnia, elrontania, és ennek hatása hosszú évekig érződni fog. Elég nehéz megmagyarázni egy aránylag stabil, kiszámítható fejlődést remélő befektetőnek, hogy ide, Romániába hozza a pénzét. Abban az országban, ahol egyik napról a másikra, előzetes egyeztetés, hatástanulmány nélkül, kivédhetetlen sürgősségi kormányrendeletekkel hoznak az egész gazdaságot érintő döntéseket.