banner_jtYG1g7R_1_970x250.gif
banner_PIz6eiCM_Koldok_300x250.gif

A kormány tényleg olcsóbbá tudná tenni a hiteleket. De nem a kapzsisági adóval

Félrevezető a kormány kommunikációja, hogy a kapzsisági adóval olcsóbbá lehet tenni a hiteleket. A kabinetnek ellenben van egy eszköz a kezében, amellyel elérhetné, hogy csökkenjen a ROBOR: ez pedig a túlköltekezés leállítása. Interjú a Partiumi Keresztény Egyetem Gazdaság és Társadalomtudományi Karának adjunktusával, Dr. Králik Lóránddal.

Azt hiszem, az utóbbi hónapok legtöbbet emlegetett banki kifejezése a lej alapú hiteleknél alkalmazott bankközi kamatláb, a ROBOR lett Romániában. Akkor tisztázzuk: kik és hogyan számolják ki a ROBOR-t?

A jegybank (BNR) számolja ki a bankközi kamatlábak alapján. A legismertebb ezek közül a három hónapos kamatláb, s ez a viszonyítási alap a sokat emlegetett 114-es sürgősségi kormányrendeletben is. Itt a tíz legnagyobb romániai pénzintézet által kínált kihelyezési kamatot veszik alapul. Ebből a tíz adatból kiesik a két szélsőséges érték, a legmagasabb és a legalacsonyabb, és a többi átlagolják – ennek alapján határozzák meg a ROBOR-t. Fixing metódussal naponta megállapítják az értékét, a BNR pedig ezt egy meghatározott órában közzéteszi.

A kormányzati kommunikáció szerint rá lehet venni a kereskedelmi bankokat, hogy fogják vissza a ROBOR-t, így olcsóbbak lehetnek a hitelek. Ez mennyire helytálló?

Ez így ebben a formában nem igaz. Piacgazdaságban élünk, a kereslet és kínálat határozza meg a ROBOR nagyságát. Romániában a pénzpiac eléggé beszűkült, viszonylag kevés fontos, meghatározó szereplő van, ezért van az, hogy gyakorlatilag a tíz legnagyobb bankpiaci játékos határozza meg a kamatoknál is a kereslet és kínálat színvonalát. A ROBOR nagyságát tehát nem lehet elvonatkoztatni a romániai piaci körülményektől.

Végül is az, hogy nálunk milyen a ROBOR szintje, nagyon szoros összefüggésben van azzal, hogy milyen az inflációs szint. Mert hiába hozzák fel példakánt, hogy jelenleg az eurózónában negatív EURIBOR-kamatok (euróban felvett hitelek esetében számolt bankközi kamatláb, szerk. megj.) vannak, Romániában ez nem lehetséges, mert az eurózónában lényegesen kisebb az infláció, mint Romániában.

Jelenleg a ROBOR szintje 3,2-3,3 százalék körül mozog, és ez már stabilnak mondható az elmúlt hetek viszonylatában. Az infláció 3,32 százalék. A másik nagyon fontos tényező: a BNR már hosszú ideje 3,5 százalékos szinten tartja azt a kamatot, amellyel a kereskedelmi bankok a jegybanktól hitelt felvehetnek fel értékpapír-fedezettel. Ezek után meg kell állapítanunk, hogy a ROBOR értéke igenis reális szintet mutat. Aki azt mondja, hogy ezt le lehet csökkenteni 2 százalék alá, vagy akár 1,5 százalékra, annak be kell látnia, hogy ehhez lényegesen alacsonyabb infláció szükséges, és a jegybank ezek után a kamatokat ehhez az alacsonyabb inflációhoz fogja igazítani.

Olcsóbbá tehát úgy tehetjük a hiteleket, ha alacsonyabb inflációt gerjesztünk a gazdaságban. De az alacsonyabb inflációhoz egy takarékosabb, egy kevésbé költekező államra lenne szükség.

Mesterségesen, akár rövidtávon, lejjebb lehet vinni a ROBOR nagyságát?

Elvileg talán elképzelhető, hogy rövidtávon, ilyen kartelljellegű fellépéssel a bankok kis mértékben levigyék a kamatot, de ilyenkor ugye azonnal működésbe lép a versenyhivatal, és kivizsgálja az esetet. Nagyon súlyos, komoly következményei lehetnek egy ilyen kartelljellegű fellépésnek, a bankoknak egyszerűen nem éri meg, hogy ezeket az adatokat manipulálják.

Tehát mégsem elrugaszkodott a megállapítás, hogy a kormány folyamatos bér- és nyugdíjemelése miatt a legmagasabb nálunk az infláció az EU-ban elég hosszú ideje.

A kormány 2017-ben jött egy új, közszférára vonatkozó bérráccsal, és az itt dolgozók fizetése jelentősen megemelkedett, ezenkívül nagymértékű béremelést hajtottak végre az egészségügyben és a tanügyben. Ez a növekedés nagyságrenddel meghaladta a versenyszférában tapasztalható béremeléseket. Ezzel is magyarázható, hogy a versenyszférában sajnos jelenleg alacsonyabbak a fizetések, mint a közszférában, és ez nem a fenntartható fejlődés jele. Tény az, hogy a ROBOR-hoz kötött banki eszközadónak (a kapzsisági adónak, szerk. megj.) a megjelenése azt bizonyítja, hogy a kormány folyamatosan növelte a kiadásokat, a bevételekkel nem foglalkozott, most pedig ilyen ötletszerű bevételnövelések történnek.

Nagyon szerencsétlen az, hogy egy piaci mutatóhoz kötöttek egy eszközadót. Más országokban is vezettek be ilyen adót, de sehol sem kötötték egy piaci mutatóhoz. Ráadásul Romániában egy olyan piaci mutatóhoz kötötték, amely befolyásolja a likviditást is, így az adó monetáris vonzatot kapott. Míg az adópolitika a kormány, addig a monetáris politika egyértelműen a jegybank asztala. A jegybank függetlenségét pedig uniós direktíva írja elő. A ROBOR-hoz között adóval tehát az az alapvető gond, hogy a kormány beavatkozott a monetáris politikába is. Az adóemelésnek tehát nemcsak a GDP-csökkentő, hanem a jelenlegi formájában a banki likviditást befolyásoló hatása van. A kapzsisági adó jelenlegi formája kétszeresen kedvezőtlen következményekkel fog járni a gazdasági növekedésre.

Szerencsére időközben a kormányban is rájöttek, hogy ha fenn akarják tartani ezt az eszközadót, más formában kell alkalmazniuk, el kell választaniuk a ROBOR-tól. De még így sem lehet kiiktatni a gazdasági növekedésre mért fékező hatását, ez valamennyi ország, például Magyarország esetében is megmutatkozott. Mi most egy növekedési ciklusnak a végén vagyunk, nem biztos, hogy megfelelő pillanat egy ilyen eszközadó bevezetésére.

A kormányok adó- és költségvetési politikája is nagyon komolyan befolyásolja az inflációt. Meghatározhat a központi bank egy inflációs célkitűzést, ha az nem illeszkedik a kormány adó-, és költekezési politikájával vagy akár a költségvetési bérpolitikájával, ilyenkor elképzelhetőek nagy kilengések. A jegybank meghatározta a 2,5 százalékos inflációs célkitűzést, megrajzolta a konvergencia-grafikonokat, de bizony amikor a kormány meghozta a bértörvényt, a tavaly tavasszal egészen 5,4 százalékig, tehát a kétszeresére lengett ki a mutató. Az idénre sikerült ugyan visszaterelni a célsávba, de itt mindenképpen a kormánynak és a jegybanknak nagyon szorosan együtt kell működnie, összhangba kell hozni az adópolitikát a monetáris politikával.

Felmerült az ötlet is, hogy a kapzsisági adót ne a ROBOR-hoz, hanem a hitelkamatok és a betéti kapatok különbözetéhez kössék. A kormány többször is hivatkozott arra, hogy Romániában túl nagy a különbség, a rés a hitelkamatok és a betéti kamatok között.

A bankok tavaly nyeresége azért tűnik annyira magasnak, mert nagy volt az úgynevezett kamatmarzs. A kamatmarzs az átlagos hitel- és a betéti kamatok különbözeteként határozható meg. A kamatmarzs nem azért volt magas, mert a hitelkamatok voltak eltúlzottan magasak, hanem azért, mert a betétkamatok voltak nagyon alacsonyak.

A hitelkamatok esetében legalább van egy piaci verseny a hitelt nyújtó pénzintézetek között, amelyek ugye az infláció körüli szinten határozzák meg a piaci kamatokat. Az eszközadóval azonban nem lehet elérni, hogy nagyobbak legyenek az alacsony betéti kamatok, hanem épp ellenkezőleg: tovább súlyosbíthatja a helyzetet. A betéti kamatok esetében nem nagyon van verseny a bankok között, gyakorlatilag a bankok nagyon nagy többletlikviditással rendelkeznek, olyan pénzeszközökkel, amiket nem tudnak lekötni újabb hitelekkel. A jelenlegi likviditási többlet miatt a bankoknak nincs szükségük újabb betétesekre.

Abban az esetben, ha forráshiány lépne fel, akkor valóban létezne a betétek piacán is verseny. De ennek hiányában a bankok valóban nagyon alacsony kamatokat kínálnak, adminisztratív eszközökkel viszont nem lehet kényszeríteni a bankokat, hogy magasabb betéti kamatot ajánljanak. Itt egyszerűen egy erősebb bankszektor kellene, ám a kormány eszközadója szerintem inkább gyengíti a bankszektort, hiszen az adó hosszútávon oda vezethet, hogy egyre kevesebb szereplő lesz, és még inkább beszűkül a verseny.

banner_4BtporpC_300x250-HU.jpg

Kapcsolódók

banner_33n1iUxf_maltai-970x250.gif
banner_jpL2NADm_maltai-300x250.gif

Kimaradt?