Nyílt napot tartott pénteken a köznyelvben még mindig Palocsay-kertnek hívott kertészet, ahol több mint 300 rózsafajtát nevelnek, nemzetközi hírességeket, mint a bársonyos „Papa Meilland” és helyben született szépségeket, mint például az illatos „Doamna în mov” („Hölgy lilában”) vagy a színeváltó „Kolozsvár 2010”.

Nem csak friss gyümölccsel és zöldséggel, de palántákkal és virágtövekkel, alkalmanként kertészeti tanácsokkal is ellátja a kolozsváriakat a város dél-keleti szélén húzódó Kertészeti Kutatóállomás, azaz a Palocsay-kert, amely egyeseknek a rendszerváltás előtti közmunkák helyszíneként, másoknak irodalmi helyszínként lehet ismerős. A Palocsay Rudolf kertjének egy részén és a hóstátiak államosított földjein 1953-ban létrehozott kutatóállomás és az itt zajló nemzetközi hírű rózsanemesítés szolgált alapanyagul Tompa Andreának arra, hogy az Omerta című regényében alulnézetből írja meg a kommunista rendszer kiépülését, az egyén ebben játszott szerepét. Hasonló környezetben születhetett a regénybeli rózsa, amelyet sikerének jelképeként utaztat Franciaországba, a rózsanemesítő-dinasztiák hazájába az államszocialista Románia. A regény egyik szereplőjét ihlető, autodidakta kertészből kutatóállomás-vezetővé fejlődő Palocsay Rudolf rózsafajtáiból ma már egy sem található meg a kertészetben, az említett „Papa Meilland” viszont a regényben is fontos szerepet játszik.

A jelenlegi gyűjtemény jelentős részét a rózsatenyésztést 1962-től 1997-ig irányító Wagner Istvánnak és munkatársainak a nemesítései teszik ki. Az 1969-ben jóváhagyott, nemzetközi díjat nyert Tábortűz óta 46 új fajt hoztak létre a kolozsvári kutatóállomás munkatársai, tudtuk meg Maria Giurgiu technikustól, aki több mint 65 éve dolgozik itt, előbb Palocsay Rudolf, majd Wagner István asszisztense volt, és most is rendszeresen feljár a kertészetbe.

A Kertészeti Kutatóállomás a 2010-es évek közepe óta a kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem része, és csak az elmúlt években kezdett ismét magához térni a rendszerváltás utáni mélyrepülésből. 1990-ben még több mint 1000 hektáros területe volt, az elhúzódó visszaigénylési perek után jelenleg 164 hektár tartozik hozzá és további 191-re van használati joga. A rendszerváltás után a kutatóállomás gyakorlatilag gazdátlan maradt, volt, hogy az alkalmazottak nem kaptak fizetést, levágták a gázt, melegházak omlottak össze. Bár ez az időszak nyomot hagyott a kertészeten, ma már érződik az igyekezet: 24 év után, 2020 tavaszán ismét gyümölcsfacsemetéket ültettek, nemrég saját arculatot kapott az egyetem boltja, ahol az itt termesztett gyümölcsök, zöldségek, palánták és virágok eladása folyik.

Évente néhányszor a nagyközönség előtt is megnyílik az erősen szennyezett levegőjű Kolozsváron valóságos oázisnak számító kertészet, akárcsak péntek délelőtt. Az időzítés nem volt a legszerencsésebb, a rózsák egy része ugyanis épp elvirágzott, de így is volt bőven csodálni- és szagolnivaló, a kertészmérnökök és technikusok készségesen válaszoltak bármilyen kérdésre, az érdeklődők pedig még helyben termesztett cseresznyét is kóstolhattak. A munkanap ellenére a rózsakertbe folyamatosan áramló érdeklődők száma mutatta, hogy van igény hasonló programokra: volt, aki egyszerűen nézelődni, feltöltődni jött, mások konkrét kérdésekkel érkeztek. Mint megtudtuk, ősszel lehetőség lesz majd az itt nevelt rózsafajtákból tövet vásárolni.