Véletlenül került elő egy fiókból a kolozsvári Hada Victor vizuális önéletírása: az amatőr fotós az 1970-es években készített emberközpontú sorozatokat a tömbházakban és környékükön zajló életről.

A cikk a Maszol és az Erdélyi Audiovizuális Archívum Időutazó című közös sorozatának része. Az Erdélyi Audiovizuális Archívum célja az erdélyi és Erdélyhez kapcsolódó audiovizuális örökség megőrzése, az archív felvételek, amatőr fotók és filmek szakszerű gondozása. Megmentendő, megőrizendő archív képekről (fotó, film, videó) itt lehet értesíteni az archívum munkatársait, a már digitalizált fényképek online adatbázisa pedig a rekollekt.ro oldalon érhető el.

Az orosz, magyar és román felmenőkkel rendelkező Hada Victor (1946-2002) Kolozsváron ezermesterként, többek között manikűrkészletek gyártásával kereste a kenyerét, szabadidejében pedig családját, környezetét, elsősorban a munkásosztályhoz tartozó barátait fotózta, a szocializmus mindennapjait a kolozsvári lakótelepi ember mikroperspektívájából. Fekete-fehér felvételei kísérletező kedvről, veleszületett fotós intuícióról árulkodnak, szemszöge a megfigyelőé. Valószínűleg a kész képnél jobban érdekelte a fotózás, mint cselekvés, hagyatékában ugyanis 47 előhívott filmtekercs maradt fenn, lenagyított felvételekből viszont mindössze 7-8, lapozható családi albumot pedig nem készített.

Hada Victor fotóinak nagy részét sosem látja rajta kívül más, ha a fia nem kerül kapcsolatba Mira Marincaş fotóművésszel, aki lenagyította a negatívokat, és a családtagok után a szélesebb közönségnek is bemutatta az Erdélyi Audiovizuális Archívum tavaszi kiállításán. A kurátor segítségével itt is bemutatunk egy válogatást a különleges kolozsvári hagyatékból.