Egyre népszerűbb célpont a kirándulók körében a közigazgatásilag Csíkszeredához tartozó Hargitafürdő. Az apró településen mindössze kétszáz állandó lakos él, ám a téli időszak hétvégéin valóságos zarándoklat indul el a Csicsói-Hargita délkeleti oldalában található sípályák felé. A félévi vakációt megelőző pénteken látogattunk el a legszebb téli arcát mutató üdülőfaluba.

Délelőtt vettük az irányt a Csíkszeredától 15 kilométerre található, hegyek közé szorított Hargitafürdőre. A Tolvajos-tető három monumentális keresztjét elhagyva keskeny, ám jó minőségű aszfaltúton kanyarogtunk úticélunk felé. A település határában a hó által jótékonyan betakart betontömbök, törmelékek látványa fogadja az idelátogatót, az egykori kaolinbánya nyomai rányomták bélyegüket a tájra. A kitermeléssel 2005-benhagytak fel végleg.

A Csíkszeredai Iskolás Sportklub bázisa melletti parkolóban hagytuk az autónkat, a közeli biatlonpályáról éppen fiatal sportolók ballagtak lefelé a reggeli edzés végeztével. Alkalmunk volt kezet rázni Márton Simonnal, biatlon-szakedzővel, az ISK igazgatójával, akit téli sportokról szóló sorozatunkban is faggattunk már a napokban. Ahogy haladtunk a település síközpontja felé, egy pillanatra feltűnt a szemünk előtt Tófalvi Éva, Románia legeredményesebb biatlonistája, aki 2018-as visszavonulása előtt hat alkalommal vett részt téli olimpián. Ő kétségtelenül Hargitafürdő egyik leghíresebb lakója.

A síkölcsönzők és a pénztár körül élénk nyüzsgés és hamisítatlan síparadicsomi hangulat fogadott bennünket. Kipirult, mosolygós arcok, mindenkin síléc, bakancs, indultak a sízők a hegyre, ki-ki a maga tudásszintjének megfelelő sípálya felé. Pályából egyébként öt van Hargitafürdőn, mint megtudtuk, jelenleg mind az öt üzemel, és „rég nem volt olyan jó” a hó, mint most. Egy lejtőn vidám szánkózás zajlott, a közelében éppen motorosszán túrára készülő csapat harsogott.

Utunkat a sípályák felé folytattuk. A kezdők az erdei úton próbáltak talpon, azaz lécen maradni több-kevesebb sikerrel, volt, aki az utat szegélyező hegyoldal oldalában talált kapaszkodót. Persze, nem születik mindenki síléccel a lábain, egy vidám síoktató magyarázott türelmesen fiatal tanítványának, majd köszönte meg széles mosollyal, hogy lefényképeztük.

Az autókkal szinte a sípályákig igyekeztek feljutni az érkezők, lassan minden parkolóhely betelt, de látszott, hogy a téli vakációra valószínűleg még többen fognak érkezni. A rendszámok között a közeli megyéken túl feltűnnek távoli vidékek jelzései is. Egy vidám társaságba botlottunk bele az egyik büfénél, akik elmondták, hogy Galacról érkeztek, és eddig sohasem hallottak Hargitafürdőről, de fantasztikusan érzik magukat.

A kisebb hófúvásban kecsegtető tábla tűnt fel: forralt bor, tea, lángos kapható valahol a fákon túl. A Kossuth-pálya a bátrabb sízőknek való, piros jelzésű terep. Az apró büfé a pálya végén pöfékeli illatgőzeit a téli levegőbe. Körülötte poharakat markoló megfáradt sízők igyekeztek új erőt gyűjteni a következő lecsúszásokhoz.

A sípályáktól visszatérve meglátogattuk a falu csendesebb részét. A borvízforrások körül elvétve láthattunk mozgást, néhány kóbor autó igyekszik úticéja felé, a közeli vendégház elől az egyik szállásadó adott éppen telefonos útbaigazítást érkező vendégének. A szépen kiépített terület egyik felét kupolás épületek foglalják el. Érdeklődésünkre, hogy mi a rendeltetésünk, idős, barátságos férfi válaszol: kéngödrök, azaz mofetták várják itt májustól novemberig a gázfürdőzőket.

Mint megtudtuk, alkalmi idegenvezetőnket Sorbán Dávidnak hívják, háromszéki születésű, de több mint harminc évet húzott le a helyi kaolinbányában, megszerette a helyet, és ha teheti, feleségével csíkszeredai lakásuk helyett Hargitafürdőn található házukban töltik idejüket.

Újdonsült kalauzunk javaslatára a közeli katolikus templom felé vettük az irányt. A helyi plébánia 2010-ben önállósult és kapott önálló épületet, falai között az Erdélybe 2014-ben visszatérő magyar pálos rend tagjai látnak el szolgálatot. Útközben elhaladtunk az 1996-ban elkészült új templom mellett, ami „nem is templom”, hiszen sohasem volt felavatva, jelenleg a Szent István nevét viselő zarándokház működik benne és fogadja a látogatókat. Jövő héten például Sepsiszentgyörgyről érkezik egy nagyobb fiatalokból álló csoport a Máltai Szeretetszolgálat szervezésében.

Ezt már Nagy Gábor Emmanuel pálos rendi szerzetes mondta el, aki helyettesként érkezett, amíg a helyi szerzetestársa elutazott. Nagy Gábor Emmanuel a felvidéki Érsekújvárról érkezett Székelyföldre, lelkesen mutatta be nekünk a 1909-ben épített, 2008 és 2009 között alapjaitól felújított fatemplomot. Azt is megtudtuk, hogy Magyarország kormányának támogatásával, a Boldog Özséb Programhoz kapcsolódó hargitafürdői fejlesztés keretében új pálos kolostor épül Hargitafürdőn.

Miután búcsút vettünk új ismerőseinktől, még egy meglepetést tartogatott a nap. Már hazafelé indultunk, amikor a település határában kutyaszánokra lettünk figyelmesek. A szánok is a turistákat szolgálják: kisebb és nagyobb program is elérhető, akár 2 órát is „bolyonghatunk” a hegyvidéki tájakon. A népszerű szolgáltatásra sorban álltak a jelentkezők, egyszerre 2-3 ember tudott beülni a modern, könnyű szánokba, a kutyák pedig toporzékolva várták az indulást, hogy utasaikkal belevessék magukat a Hargita erdőségeibe.