Mifelénk a köztudatban még mindig az él, hogy az iskolapszichológushoz, tanácsadó tanárhoz kizárólag a tanulók fordulnak, ha valamilyen tanulási vagy magatartási nehézségük akad. A gyakorlatban azonban a segítségnyújtás sokkal összetettebb, és akkor a leghatékonyabb, ha egy úgynevezett segítő triász alakul ki, amelyben a szülő, a diák és az iskola szorosan együttműködik.

Szalay Zsuzsanna iskolapszichológus, aki 24 éve dolgozik a pályán, a Maszol megkeresésére hangsúlyozta: a megelőzésben hisz, abban, hogy már az első zavaró, aggasztó jeleknél érdemes átbeszélni a helyzetet a szakemberrel. A „tűzoltás” ugyanis sokszor már kevés az elhatalmasodott, elmérgesedett helyzetek megoldására. Ezért is fontos tudatosítani, hogy a szülők éppolyan ügyfelei lehetnek az ingyenes iskolai szolgáltatásnak, mint maguk a diákok.

Megtört a jég: már nem ciki szakemberhez fordulni

Az elmúlt években szerencsére megtört a korábbi visszafogottság és az információhiányból fakadó előítéletesség, amely szerint csak a legvégső esetben szabad pszichológushoz fordulni.

„Azt tapasztalom, hogy egyre nyitottabbak a gyerekek és a szülők is. Felismerik, hogy a felmerülő kérdéseikkel, problémáikkal bátran fordulhatnak egy másik felnőtthöz. Nagyon fontos, hogy a gyerekek gyakran lássák a pszichológust az intézményben, mert így természetes módon alakul ki a bizalom” – mutatott rá Szalay Zsuzsanna.

A diákok gyakran egészen egyszerű, hétköznapi problémákkal keresik meg a szakembert: hogyan küzdjék le a közösség előtti szerepléstől való szorongást, miként kezeljék a vizsgastresszt, vagy hogyan tudnának könnyebben barátkozni, mélyebb kapcsolatokat kiépíteni.

Természetesen jelen vannak a nehezebb, fájdalmasabb élethelyzetek is, amikor akkora a lelki nyomás a gyermeken, hogy az már nemcsak a tanulmányi teljesítményére, hanem a közérzetére és a társas kapcsolataira is rányomja a bélyegét. Ilyenkor már az is óriási segítség, ha egy megbízható, ismerős szakemberrel kötetlenül elbeszélgethetnek.

Mikor érdemes szülőként is időpontot kérni?

Sok szülőben felmerül a tévhit, hogy az iskolapszichológus kizárólag a gyerekkel foglalkozik. A szakember azonban mindig a teljes triászban (gyerek–szülő–pszichológus) gondolkodik. A fő cél közös: a gyerek lelkileg egészséges legyen, jól érezze magát, szeresse az iskolát és a tanulást, ezáltal a jegyei is javulhassanak, és később olyan pályát választhasson, amiben igazán kiteljesedhet.

Szülőként az alábbi esetekben és árulkodó jeleknél érdemes igénybe venni a tanácsadást:

• Ha valami gyökeresen megváltozott a gyermek viselkedésében, és nem értjük az okát.
• Ha gyakoriakká és kezelhetetlenné váltak az otthoni konfliktusok.
• Ha aggódunk a gyermek szorongása, alacsony önbizalma vagy tartósan nyomott hangulata miatt.
• Ha hirtelen tanulási vagy motivációs problémák jelentkeztek.
• Ha kortárskapcsolati nehézség, beilleszkedési gond vagy iskolai zaklatás (bullying) merül fel.
• Ha nehéz élethelyzeten – például váláson, gyászon, költözésen – megy keresztül a család.
• Ha bizonytalanok vagyunk a határok meghúzásában, a szabályok felállításában vagy a kamasz önállósodási törekvéseiben.
• Ha szeretnénk hatékonyabban, nyíltabban kommunikálni a gyermekünkkel.
• Vagy egyszerűen csak szeretnénk valakivel szakmailag átgondolni, hogy szülőként jól reagálunk-e egy adott nevelési helyzetre.

Szigorú titoktartás véd minden beszélgetést

A másik gyakori félelem, amely visszatartja a szülőket és a diákokat a segítségkéréstől, a titoktartás hiányától való rettegés – mutatott rá Szalay Zsuzsanna. Sokan tartanak tőle, hogy a pszichológus majd mindent elmesél a pedagógusoknak, és a nehézségek kibeszélés tárgyává válnak a tanáriban.

„Ez a félelem teljesen alaptalan. A pszichológust szigorú titoktartási kötelezettség köti, semmit sem mondhat el a kollégáknak, még akkor sem, ha azok célzottan rákérdeznek egy-egy gyerekre” – tisztázta a szakember.

Ez alól kizárólag a nagyon súlyos, veszélyeztető esetek képeznek kivételt: ha önsértés veszélye áll fenn, ha a diák a társaira jelent közvetlen veszélyt, illetve ha súlyos bántalmazás, elhanyagolás vagy bűncselekmény gyanúja merül fel. Minden más esetben a kabinetben elhangzottak teljes mértékben bizalmasak maradnak.

A pszichológus kapocs lehet a tanár és a diák között

Előfordulnak olyan helyzetek, amikor a pszichológus nemcsak közvetlen tanácsokkal vagy szorongáscsökkentő technikákkal tud segíteni, hanem azzal is, hogy mediátorként lép fel a pedagógus felé – természetesen kizárólag a diák vagy a szülő kifejezett kérésére és felhatalmazásával.

Sokszor előfordul például, hogy egy gyerek annyira szorong a szóbeli feleléstől, hogy a táblánál teljesen leblokkol. A tanár ilyenkor joggal gondolhatja azt, hogy a diák nem készült. Ha a tanuló felhatalmazza a pszichológust, a szakember megbeszéli vele, mit fog pontosan mondani a szaktanárnak, és megkéri a kollégát, hogy a számonkérést lehetőség szerint írásban végezze el. Azt is mindig előre tisztázzák, hogy az osztálytársak tudhatnak-e erről a megállapodásról.

Szalay Zsuzsanna felidézte: számtalan olyan esete volt, amikor egy bukásra álló diák a rugalmasabb, más módszerű számonkérésnek köszönhetően meglepően jól teljesített.

Ugyanígy, ha a pszichológus engedélyt kap rá, elmagyarázhatja a tanároknak, hogy a teljesítményromlás mögött nem a lustaság vagy a tanulás hiánya áll, hanem például egy súlyos családi trauma. A pedagógusok ilyenkor sokkal megértőbben és támogatóbban tudnak a gyerekhez állni.

Szalay Zsuzsanna a szülőknek is azt javasolja: vegyék fel a kapcsolatot a pszichológussal, a szakember szakvéleménnyel és esetenként közvetítéssel is segíteni tud.

Mit tehet a tinédzser, ha nem akarja bevonni a szülőt?

A jelenlegi jogszabályok értelmében a 18 év alatti kiskorúak csak szülői beleegyező nyilatkozattal látogathatják az iskolapszichológust. A gyakorlatban a szakember odaadja a papírt a diáknak, aki hazaviszi, s ha a szülő aláírja, elkezdődhet a közös munka. Bár teljesen természetes, hogy a szülő tudni szeretné, ki foglalkozik a gyermekével, olykor megesik, hogy a szülő lebeszéli a gyereket a szakemberről: „ne tudódjon ki semmi”, vagy „ne egy idegennel beszélj, hanem velem”.

Kapcsolódó

A szülő a lelki szenvedés oka? – A 16 évesek szülői beleegyezés nélkül fordulhatnának pszichológushoz

A 16. életévüket betöltött fiatalok önállóan, szülői beleegyezés nélkül is kérhetnének szakmai segítséget az iskolában. 

tanácsadás pszichológus diák tinédzserek iskola szülők

„Nagyobb bizalmat kellene szavaznunk e téren a 16 év feletti fiataloknak. Az iskolapszichológusok ismert, megbízható szakemberek, nem áll fenn annak a veszélye, hogy a szülő nem tudja, kire bízza a gyermekét. Előfordul, hogy a fiatalnak égető szüksége lenne a segítségre, de bizonyos témákban nem akar a szülőhöz fordulni” – magyarázza a szakember.

A mai tizenévesek generációjára amúgy is jellemző, hogy sokkal nyitottabbak, és könnyebben kérnek segítséget. Fordulnak a szakemberhez a sportteljesítményük javítása érdekében, ha nehezen tudnak beilleszkedni a csapatukba, de szerelmi problémákkal is. Gyakran szeretnék átbeszélni azt is, mikor érett meg a kapcsolatuk a nemi élet megkezdésére, vagy mit tegyenek, ha a társaságukban droghasználatot látnak, és aggódnak a barátaikért.

Ezeket a kérdéseket a kamaszok nem feltétlenül a szüleikkel akarják megvitatni – például azért, mert tartanak attól, hogy utána nem engedik el őket bulizni. Létfontosságú viszont, hogy ezekről a témákról egy felelős felnőttel tudjanak beszélni, aki felhívja a figyelmüket a veszélyekre, és segít megvédeni őket – részletezte a pszichológus.

Hasonlóképpen működik a folyamat akkor is, ha a szülő kér segítséget: erről sem kell feltétlenül tudnia a gyereknek. A szakemberek arra is ügyelnek, hogy a szülő úgy érkezhessen meg a kabinetbe, hogy ne fusson össze a gyermekével a folyosón. A szülők leggyakrabban a serdülőkori önállósodás, a leválás és a határok kezelésében kérnek tanácsot. A titoktartás természetesen ebben az esetben is érvényes, a lépéseket pedig közösen beszélik át.

A májusi „tűzoltás” helyett az időben meghozott döntések segítenek

Szalay Zsuzsanna tapasztalatai szerint a tanév vége felé, május körül ugrásszerűen megnő a segítséget kérők száma. Ekkorra a szülők és a diákok is teljesen kifáradnak, a felgyülemlett problémák pedig csúcsosodnak.

Ilyenkor azonban már valóban csak „tűzoltásra” van lehetőség, hiszen a közeledő vakáció miatt hosszabb, érdemi terápiás vagy tanácsadói munkát már nem lehet végezni.

Súlyos példa erre, amikor egy gyereket az egész tanév során zaklatnak az osztálytársai, a szülő pedig halogatja a lépéseket. Olyan mondatokkal nyugtatja a gyereket, hogy „már csak egy keveset kell kibírni”, „fel se vedd!”, „szedd össze magad!”, vagy „majd csak lesz valahogy!”. Év végére aztán a gyereknél már súlyos testi tünetek és pszichés betegségek alakulnak ki, ami egyértelmű jele annak, hogy a szervezete és a lelke már rég nem bírta a nyomást.

„Időben kell lépni, hogy leálljon a bullying! Ha a helyzet nem változik, ki kell emelni a gyereket abból a közösségből, nincs mire várni. A felnőttkori szorongások jelentős része arra vezethető vissza, hogy a gyermeknek túl hosszú ideig kellett elviselnie a bántalmazást” – hívta fel a figyelmet Szalay Zsuzsanna.

Ugyanez igaz a tanulmányi eredményekre is. Május végén, amikor a jegyek már majdnem véglegesek, kicsi a mozgástér, ha a diák bukásra áll. A tanév során viszont folyamatosan utána lehetne járni, mi áll a teljesítményromlás hátterében. Megelőző jelleggel, a szülő és a pedagógus közös odafigyelésével kell kideríteni, hogy figyelemhiány vagy szorongás okozza-e a gondokat.

Figyelmeztető jelek, amikre a szülőnek fel kell figyelnie:

• A gyermek általános közérzete tartósan leromlik.
• Gyakran megbetegszik, vagy pszichoszomatikus tünetek jelentkeznek nála (fejfájás, hányinger, rendszeres rosszullét), miközben az orvosi kivizsgálások nem mutatnak ki szervi okot.
• Szembetűnően megváltozik a tanulmányi teljesítménye, a nyitottsága, az érdeklődése vagy a társas kapcsolatai.

Ha a szülő időben jelzi a problémát, a megelőzés kiválóan működik: a kiváltó okok feltárásával rengeteg sikertörténet születik, javul a gyerek közérzete, elkerülhető a bukás, és az iskolai környezet is elfogadóbbá válik.

Ismerjük meg az iskolapszichológust!

Szalay Zsuzsanna útravalóul azt tanácsolja a szülőknek: érdeklődjenek az iskolában, hogy van-e elérhető pszichológus, ismerkedjenek meg vele, és akár indítványozzák azt is, hogy hívják meg őt a szülői értekezletre, hogy személyesen is kialakulhasson a bizalmi kapcsolat.

Bár a jogszabályok szerint 500 diákra jutna egy álláshely, a szakemberhiány miatt sajnos nem minden intézményben érhető el ez a szolgáltatás.

„Ahol én dolgozom, 800 gyerek tanul, és egyedül foglalkozom a diákokkal, valamint a szülőkkel. Még simán elkélne legalább egy szakember, ami lényegesen lerövidítené a várakozási időket” – hívja fel a figyelmet a leterheltségre.

Ahol viszont jelen van az iskolapszichológus, ott mindenképpen érdemes élni a lehetőséggel, hiszen az iskolai tanácsadás teljesen ingyenes szolgáltatás, míg a magánszférában az ilyen jellegű szakszerű segítségért igen magas összegeket kell fizetni.