Laura Vanderkam, az időgazdálkodás neves szakértője 24 órás csapdának nevezi azt a jelenséget, amikor valaki azért mond le egy szokásról, mert nem sikerül minden napra beütemeznie azt. Ash Jurberg, a Medium egyik szerzője úgy véli, a napirendhez való merev ragaszkodás korlátozhatja az embert, de a 168 órás ciklusokra történő átállás számos új lehetőséget tárhat fel, írja a divany.hu portál.

A 168 órás technika lényege egyszerű: nem szükséges napirendet összeállítani, hatékonyabb 168 órára meghatározni a kitűzendő célokat. Ez oldja a rutinok szorítását, mégis követni lehet általa a teljesítményt, és elszámolhat maga felé  tevékenységeivel az ember.

Ehhez a szakember egy 3 oszlopos táblázatot javasol: 

• A munka oszlopba kerülnek azok a célok, amelyeket 168 óra alatt el kellene érnie. Míg íróként régebben napi karakterszámban vagy munkaórákban gondolkodott, addig mostanában azon igyekszik, hogy 5 befejezett cikket tudjon produkálni ez alatt az időszak alatt.
• A testi egészség oszlopba kerülnek a sporttal, a fizikai aktivitással, a táplálkozással kapcsolatos célok. Jurberg 168 órára 4 alkalom edzést tervez magának az otthoni evezőgépén, minimum 10-szer viszi el nagyobb sétára a kutyát, és összesen 3-szor engedélyezi magának, hogy alkoholt fogyasszon vagy gyorskaját egyen. 
• A személyes oszlopba pedig jöhet minden, ami a mentális egészséggel, a társas kapcsolatokkal függ össze: olvasásá, telefonbeszélgetés, találkozás a barátokkal, meditálás.

A ciklus lejártával fontos röviden értékelni a tapasztaltakat: elérte a céljait, jól érezte magát közben, produktívabb, kreatívabb volt, mint előtte? A teljesítmény áttekintésével nő a magabiztosság és az önértékelés.

Ezért jó nagyobb időkeretet hagyni a céloknak

Kibontakozhat a kreativitás, mert az óramű pontosan betartott szokások nem vezetnek rugalmassághoz. Jurberg azt tapasztalta, hogy amikor volt lehetősége különböző napszakokban, különböző helyszíneken (például kávézókban, parkokban, teraszokon) dolgozni, akkor kevésbé volt munkaíze a tevékenységének, és könnyebben meg tudta őrizni a frissességét, a kreativitását. 

A spontaneitás is felélénkítheti az embert, mert élesen tartja az elmét, ezáltal könnyebben hangolódhat magadra, a teendőire és az őt körülvevő emberekre. A szabadság pedig motiválja azt, aki hosszú időrendet tervez magának, mert manapság annyi inger veszi körül a társadalmat, hogy nem is igazán a munka gyakorisága vagy hossza számít, hanem az, hogy mennyire képesek az emberek elmélyülten koncentrálni.

 Jurberg megfigyelte, a 168 órás ciklusokra való átállás abban is segítette, hogy a ritmusát az időjárás adta lehetőségekhez igazíthassa. Amikor napos volt az idő, azt szinte mindig kihasználta: nagy sétákat tett a barátaival, kiült velük kávézni, beszélgetni. A munkaóráit pedig olyankorra időzítette, amikor amúgy sem lehetett volna a szabad levegőn kényelmesen időt tölteni.