Már az első pillanattól kezdve a zsűri kedvencévé vált Imreh Zsanett, a fiatal erdélyi énekesnő. Bár a további fellépésein nem volt a legmeggyőzőbb, mégis bizalmat szavaztak neki, ő pedig teljes gőzzel igyekszik bizonyítani, hogy helye van az élő show-ban. Beszélgetésünkben szó esett szereplési vágyról, Megaházról és kiderül az is, milyen a lila csillag-élmény.

– Mutatkozz be röviden: ki is az az Imreh Zsanett?

– Sepsiszentgyörgyi vagyok, de az utóbbi két évemet Kolozsváron töltöttem, a BBTE kinetoterápia szakán voltam tanuló, utána pedig „hívott” a Megasztár, hogy próbáljam ki magam, így feljöttem Budapestre.

– Mikor bukkant fel a zene az életedben?

– A zene már kicsi koromtól fogva az életem része, bár anno az óvodában még csak tátogtam, nem akartam énekelni. Aztán egyik percről a másikra elkezdtem mamámmal népdalokat énekelgetni. 1-4. osztályban már népdalvetélkedőkre jártam, aztán 5-8. osztályban bővült a versenyek száma, mert ekkor már versmondó és balladamondó vetélkedőkre is jelentkeztem.

Aztán líceumban szintén volt egy balladamondó verseny, amin országos helyezést értem el. Emellett otthon rengeteget énekeltem, énektanáraim is voltak, de nem mindenkivel találtam meg a közös hangot, viszont mindenkitől tanultam valamit. A többi zenével kapcsolatos dolgot pedig autodidakta módon tanultam meg.

– Azok alapján, amit itt felsoroltál, nagyon szereted, ha figyelnek rád, ha előadhatod magad. Ilyenkor érzed magad elemedben?

– Mindig bennem volt a vágy, hogy olyat mutassak az embereknek, amitől ámulnak-bámulnak, ebbe pedig beletartozik minden, amit az előbb felsoroltam.

–  Zenekarban is énekeltél, nem csak szólóban. Milyen volt ez az időszak?

– Líceumi éveim alatt két évig volt egy metál bandánk, a nevünk az volt, hogy Taking Back July. Mi úgy neveztük a saját stílusunkat, hogy modern metál, és ott is én voltam az énekes. Szerintem nagyon jó banda voltunk, felléptünk motoros találkozókon is. Azért oszlottunk fel, mert én feljöttem egyetemre Kolozsvárra.

– Térjünk rá a Megasztáros élményeidre: nagyon bízott benned a zsűri annak ellenére, hogy hullámzó volt a teljesítményed. Szerinted mivel nyerted el a bizalmukat?

– Már mondták sokan, hogy amikor éneklek, elered a könnye az embernek, vagy rázza a hideg. Ezek mind olyan folyamatok, amik akkor lesznek, ha valaki nagyon durván át tudja adni azt, amiről énekel. Én mindig erre törekedtem. Mivel már énekeltem sokszor színpadon, a válogatón a sok tapasztalat miatt teljesen ki tudtam adni a lelkemet. Szerintem ez tetszett nekik, mert mondták, hogy mindannyiukban megmaradtam. De aztán csalódtak bennem, mert nagyon várták, hogy milyen leszek, és nem úgy történt, ahogy ők azt gondolták. De az a jó, hogy legalább kaptam lehetőséget a bizonyításra az élő show-ban.

– Melyik volt eddig a legnehezebb pillanat a Megasztár alatt?

– Az terhelt meg, hogy ott kellett lennünk nagyon hosszú ideig az előző fordulóban. Nagyon kevés alvás után kaptunk Lolával egy olyan dalt, aminek hiába tanultam meg a szövegét, annyira kevés volt az idő és annyira fáradt volt, hogy egyszerűen nem tudtam úgy teljesíteni a színpadon, ahogy elvártam volna. Ez nekem akkor is rossz érzés volt, amikor visszanéztem a TV-ben ezt a részt. Az emberek csak annyit látnak a képernyőkön keresztül, hogy valamit elrontunk, de nem látják azt, hogy mi van a kulisszák mögött, hogy mi mit élünk meg közben.

– Feltételezem, hogy a műsor miatt ideiglenesen fel kellett költöznöd Budapestre. Milyen volt itt hagyni mindent? Vonzott téged ezelőtt is a magyar főváros?

– Én nagyon szeretem Budapestet, szerintem lesz olyan, hogy ide fogok költözni hosszabb időre is. Attól függetlenül, hogy hatalmas, tele van nyitott emberekkel, akár külföldiekkel is, akik annyira felpezsdítik az egész várost, hogy mindig életteljes. Mindig van valami új dolog, amit fel tudok fedezni, én imádom.

– Hogy élted meg a felkészülési folyamatot?

– Kihívást jelentett az, hogy azt az érzést tudjam magamnak visszaadni, amikor nyugodtan tudok énekelni és érzem a zenét. Amikor lelkileg taccson van az ember, a hangja is elmegy azzal együtt. És ezt mindannyian megéljük, csak mind más-más formában. De feltöltött az, hogy olyan vagyunk, mint egy nagy család. Hatalmas nagy szeretet az, ami körülöttem van. Az egész Megaház arról szól, hogy egymásra odafigyelünk, itt vagyunk egymásnak, de nem csak mi, a versenyzők, hanem az egész TV2-s stáb egy olyan közeg, ahol jól érzem magam.

Olyan sok pozitívum visszajelzést kaptam magamról, hogy én többet fejlődtem ezalatt az idő alatt, mint bármelyik évemben az életem során.  Szerintem én vagyok itt mindenkinek az anyukája, ha valaki rosszul van, leülök mellé, megbeszéljük. Már látjuk egymáson, ha van valami negatívum, mindenki ad valami kicsit abból, ami van neki. Ez olyan nagyon közeli, fantasztikus érzés, én ilyet még nem éltem meg.

– Már csak két nap és élő show. Milyen érzések kavarognak benned?

– Az egyik teendőm az, hogy pihenjek, de attól még a fejemben ott vannak az ezzel kapcsolatos gondolatok. Nem beszélünk egymásnak erről, elintézzük magunkban, így nem keltünk akkora izgalmat a többiekben sem, mert így is elég nagy emóciókkal jár ez.  

– Milyen célkitűzésekkel vágsz neki az élő shownak?

– Elsősorban, hogy megtaláljam a saját stílusomat, megtaláljam a saját rajongóimat, akik szeretik a stílusomat és a hangomat is. Meg szeretném mutatni, mennyire erős tud lenni egy ember, mert sok mindent ki tudunk bírni, sokszor fel se fogjuk, hogy mennyi mindent. Rengeteg ember elvesztődik a gondjaiban, nem kapja a lényeget, hogy hogyan kéne megoldani. Pont az a lényeg, hogy nem kell megoldani. Én azért veszem ennyire könnyeden ezt az egészet, mert igazából az életünk minden egyes pillanata ugyanolyan fontos.

– Nem érzed azt, hogy a Megasztár mégiscsak kiemelkedőbb pillanat?

– De, de ezt az emberek teszik körülöttem olyanná. Én nekik köszönhetem ezt a fantasztikus „lila csillag-élményt” (szerk. megj. a lila csillag a Megasztár jelképe).

– Mit üzennél az erdélyi támogatóidnak, nézőknek?

– Megmutatom, hogy milyen a székely vér. Megmutatom, hogy milyen erdélyinek lenni és közel lenni a természethez.

 (Nyitókép: TV2/Megasztár)