Fábián Janka a kortárs történelmi regények egyik első fecskéje volt, és ma is az egyik legnépszerűbb alkotó ebben a műfajban. A Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten tett látogatása alkalmával hívtuk meg egy kávéra, ahol szó esett többek között arról, hogy miként vált belőle író, miért épp történelmi regényekkel kezdett foglalkozni, hogyan kutat, de megtudtuk azt is, hogy mit tart fontosabbnak: a történelmi hitelességet vagy a történeti hihetőséget.

„Egy történet akkor jó, ha előbb-utóbb vége van” – vallja Fábián Janka, a kortárs magyar történelmi regények egyik legnépszerűbb alkotója, aki mindössze 10 éves volt, amikor első írását nyomtatásban megjelentette a Váci Napló. Ő már akkor tudta, hogy író szeretne lenni, de a felnőttek nem vették komolyan. Végül tanár lett – mert azt már mindenki komolyan vette –, de az írás iránti szenvedély nem lankadt. Majd egy egész világot érintő, borzasztó időszak következett, amikor úgy érezte: most vagy soha. Itt az ideje kihozni a legjobbat a helyzetből.

Közel 30 történetet tudhat már maga mögött, ötletekből pedig soha nincs nála hiány. Mint fogalmazott, szinte állandóan dolgozik valamin, történelmi személyek életébe ássa bele magát, hogy minél jobban mozgathassa majd őket saját történeteiben. Különösen szereti a negatív karaktereket. De hogy miért? És miért tartja fontosnak, hogy mindig pont kerüljön a történetek végére? Beszélgetésünkből kiderül.