Jelentősen romlott a vándorló életmódot folytató állatok helyzete a világban, ezeknek a fajoknak több mint ötödét ma már a kihalás fenyegeti az éghajlatváltozás és az emberi tevékenység miatt – derült ki az ENSZ hétfőn közzétett jelentéséből.

Több ezer állat vándorol sivatagokon, síkságokon és óceánokon keresztül minden évben, hogy élelmet szerezzen és szaporodjon. A jelentés szerint fenntarthatatlan nyomás nehezedik ezekre a fajokra, ami miatt számos esetben a populációjuk csökken, zavarok keletkeznek a táplálékláncokban, és veszélybe kerül az életben maradásuk.

Az ENSZ 1979-ben fogadta el Bonnban a vándorló állatok védelméről szóló egyezményt. A dokumentumban felsorolt 1189 állatfaj 44 százalékának csökkent mára a populációja, és 22 százalékukat már a kihalás fenyegeti – állapították meg az ENSZ szakértői az új jelentésben, amelyben a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) és a Living Planet Index évtizedekre visszamenő, több mint 5 ezer fajt felölelő adataiból és elemzéseiből indultak ki.

Kiemelték, hogy szinte az összes vándorló halfaj – a jegyzékbe vett 58 faj 97 százaléka – már a kihalás szélén áll.

A jelentésből egyértelműen kirajzolódik, hogy az emberi tevékenység – a vadászat, a halászat, az intenzív mezőgazdaság és az állatok egyéb formájú túlzott kizsákmányolása – jelenti a legnagyobb fenyegetést a vándorló állatokra.

Az ENSZ listáján szereplő állatfajok mintegy 70 százalékának életkörülményeit befolyásolja az emberi tevékenység. Az élőhely szűkülése a fajok különösen jelentős hányadát, 75 százalékát sújtja, és emiatt az ENSZ szakértői kiemelten figyelmeztették a kormányokat arra, hogy az infrastrukturális fejlesztések – például gátépítések, vezetékek fektetése vagy szélturbinák létesítése – során fokozottabban kellene ügyelniük arra, hogy ne zavarják meg az állatok vándorútvonalait.

A vándorló állatokra nehezedő nyomást még jobban erősítik a hőmérsékletváltozások, amelyek felborítják a vándorutak időzítését, illetve súlyos aszályokat és erdőtüzeket idézhetnek elő. Súlyos terheket ró az állatokra a szennyezés és az emberi tevékenységgel járó zaj- és fényhatás is.

„Azok a változások, amelyeket néhány évvel ezelőtt előre jeleztek, ma már ténylegesen bekövetkeznek” – mondta Amy Fraenkel, a vándorállatok védelméről szóló egyezmény főtitkára. Az egyezmény részes államai háromévente tanácskoznak arról, milyen további fajokat kellene felvenni a veszélyeztetett állatok listájára. A héten az üzbegisztáni Szamarkandban tartják a találkozót, amelyen az Amazonasban élő óriásharcsa esetét is meg fogják vitatni.

A hétfői jelentés szerzői hangsúlyozták, hogy a világ országainak összefogására van szükség, mert a vándorállatok természetükből adódóan nem ismerik az országhatárokat, és képesek olykor több ezer kilométert is megtenni, mint például a pompás királylepke, amely Észak-Amerikában akár 4 ezer kilométert is vándorol.