Dr. Nicole Prause, a Liberos független kutatóintézet alapítója és vezetője a szexuális viselkedést és a szexualitás biológiai oldalát vizsgálja munkájában. Prause kutatásai alapján úgy véli, erős túlzás a pornóra való rákattanást a drogfüggőséghez hasonlítani, hiszen erre semmilyen konkrét bizonyíték nincsen – olvasható a Psychology Today alapján a divany.hu portál hasábjain.

Az addikció egyik jellemzője, hogy a függőséget okozó dologra sokkal erőteljesebben reagál az érintett agya. Ezért Prause és munkatársai kísérleteikben azt vizsgálták, hogyan reagál az emberi agy a pornográf tartalmakra. Műszeres letapogatással mérték alanyaik agytevékenységét, miközben azok párjukkal szeretkeztek, illetve amikor pornográf filmekre végeztek önkielégítést, de a pornó esetében nem találtak függőségre utaló jeleket.

Noha léteznek olyan emberek, akik egész nap megállás nélkül szexvideókat néznek, a jelenség pszichológiai, és nem biológiai eredetű – véli a szakember. Sokan menekülésként kattannak rá a pornóra – ezzel próbálják elfeledni depressziójukat vagy így szeretnének kitörni a stresszből. Másoknál egyfajta megszokássá válik a pornónézés: ők észre sem veszik, és egyre több időt töltenek a felnőttfilmek bámulásával, más, hasznosabb elfoglaltságok kárára.

Prause szerint a pornófüggőség félreértelmezése súlyos károkat is okozhat az érintetteknek. Mivel a kábítószer-függőséghez hasonló, biológiai alapú addikciónak gondolják, hasonló módszerekkel is próbálják kezelni azt a szakemberek, a legtöbb esetben eredménytelenül. Szerencsétlen betegeiket hosszas, megerőltető leszoktató kezelésnek vetik alá, melynek káros lelki hatásait később terápiás úton kell eltüntetni. Rengeteg tévhit is kering a témában, egyesek például azt híresztelik, hogy a pornófüggés út a pedofília és az erőszakolóvá válás felé.

Sokan féltik a gyerekeiket a pornótól, attól tartva, hogy megrontja őket és károsítja későbbi szexualitásukat. Habár minden pszichológiai inger kihat valamelyest a szexuális fejlődésre, a kutatások azt mutatják, sokkal erőteljesebben hat a szülők szexualitáshoz való viszonya a gyerekek lelki fejlődésére, mint azok az ingerek, amelyeket ilyen módon szereznek. Az viszont valószínű – véli Prause –, hogy azok a gyerekek, akik szexuálisan előbb érnek és erősebb nemi vágyakat mutatnak, mint társaik, hamarabb fedezik fel a felnőttfilmeket és kíváncsibbnak mutatkoznak irántuk.

Másként hat az agyra a szex és a maszturbálás

Fontos azt is megemlíteni, hogy mennyire más folyamatok játszódnak le az agyban, amikor partnerével szeretkezik, mint amikor pornóra maszturbál valaki. A két dolog teljesen más, ezért nem is szabad összemosni őket – véli Prause. A kutató éppen ezért megalapozatlannak tartja a szexrobotoktól való félelmet, azok ugyanis sohasem lesznek képesek felváltani azt a különleges érzést, amit egy hús-vér partnerrel való szexuális együttlét jelent.

Az intézetben folyó legújabb kutatások az ún. periorgazmikus jelenségekkel foglalkoznak. Ezek azok a különös idegi és testi változások, amelyek az orgazmus pillanatát követően jelentkeznek egyeseknél, amikor tényleg a csúcson érzik magukat. Egyesek ilyenkor nevetni kezdenek, mások sírni, megint másokra gyengeség törhet rá, vagy akár fájdalmat is érezhetnek. A hasonló különleges jelenségek kizárólag két ember közötti szeretkezés esetében léteznek. Amikor valaki pornóra végez önkielégítést, folytonos izgalmi állapotban van, nincsenek hasonló csúcspontjai – ez is bizonyítja a markáns különbséget a két dolog között.

Végezetül Prause felhívja a figyelmet rá, mennyi áltudományos, hamis híresztelés terjeng, melyek inkább a szenzációhajhászás és nem az ismeretterjesztés céljából születnek. Vigyázni kell – állítja – az olyan tartalmakkal, melyek tudománytalan megfogalmazással és túlzásokkal élnek. Amikor valaki azt állítja, a szex vagy az önkielégítés dopaminnal „árasztja el” az agyat, könnyen gyanítható, hogy nem érti, miről beszél, ugyanis tudományos megfogalmazásban sohasem használnak efféle kifejezéseket.