Nem a megszokott értékesítési utakat járja a gyergyószárhegyi Lukács Kertészet. A főleg virágokat és zöldségpalántokat, illetve zöldségeket termesztő családi vállalkozás termékei túlnyomó részét otthonról, saját udvarukról értékesítik. Alapelveik szerint a helyi termékek vásárlása az egyik útja az anyagi erőforrások helyben tartásának, ami által erősíteni lehet a helyi szolgáltatókat is. Meggyőződésük, hogy a termelőknek, a gasztronómia és idegenforgalom szereplőinek együttműködésre kell törekedniük, a turistát pedig mágnesként vonzzák vissza a helyi termékekből készülő ételek ízei. Lukács Gézával, a vállalkozás vezetőjével beszélgettünk.

A Hargita megyei Gyergyószárhegyen él Lukács Géza és családja. Lukács Kertészet nevet viselő családi vállalkozásukban több mint 25 éve termesztenek egészséges, ellenőrzött körülmények között nevelt palántákat, virágokat és zöldségeket, amelyek túlnyomó részét saját udvarukról értékesítik.

Mint a Maszol érdeklődésére Lukács Géza megosztotta: több mint tíz éve döntöttek úgy, hogy otthonról adják el termékeiket. „Leginkább azért, hogy a vevő tudja beazonosítani, hogy honnan vásárolt. Legyen egy biztos pontja, hogy ha ízlett neki a termék, hova kell visszajönnie. Egyfajta biztosítást is jelent a vásárló számára, hogy ha elégedett volt idén, könnyebben megtaláljon bennünket jövőre is, mint a piacon a több tucat eladó között” – mondta el Lukács Géza.

Hozzátette: mindezen túl abban is igyekeznek biztos pontként szolgálni, hogy szívesen adnak tanácsokat, ötleteket a kertészkedőknek. Praktikus okai is vannak az otthoni értékesítésnek, hiszen ahogy megosztotta: egyszerűen nem győznék idővel, energiával azt, hogy a termelői munka mellett a piacokat is járják. Ugyanakkor azokat a vevőket szerették volna közelebb hozni magukhoz, akik értékelik, hogy személyes kapcsolatot alakítanak ki a termelővel. „Visszatérő vásárlókra alapozzuk az eladási rendszerünket. Ezzel persze kötelező, hogy a lehető legjobb minőséget kínáljuk. Az árak nem magasabbak az üzleti, a piaci áraknál” – osztotta meg a vállalkozó. Hozzátette: mindezek által a személyes kapcsolatok kialakítására is nagyobb hangsúlyt fektetnek.

A felvázolt értékesítési attitűdből fakadt az is, hogy jelképesen arra biztatnak mindenkit: vásároljanak öt lejre hazai terméket minden nap. Azaz vegyenek helyi terméket és „érezzenek rá” az emberek, hogy ha a pénz mint „energia” elhagyja a térséget, ez esetben a Gyergyói-medencét, és így nem mozgatja a helyi vendéglátóipart, akkor nem segíti a helyi szolgáltatók működését sem.

„Azt kéne tudatosítaniuk az embereknek, hogy ne csak panaszkodjunk itt, hogy milyen rossz nekünk, hanem ilyen apró kis dolgokkal is tudunk segíteni: jó terméket vásárolnak, a pénz pedig itt marad a medencében. Ez egy kör. Ha a kör nem zárul be, hanem kifolyik a körből »a lényeg«, akkor mindenki vesztes. Én így látom parasztszemmel. A mai világban, amikor már nem szabadna téma legyen a távolság, az, hogy néhány kilométert menjen valaki jó áruért. Tiszteljük meg magunkat azzal, hogy ilyeneket vegyünk. Nem szabad elmenni emellett a téma mellett, mert van közösségfejlesztő része is” – fogalmazta meg Lukács Géza.

A termelő véleménye szerint mindennek a pozitívumait kell tudatosítani az emberekben, azt, hogy ha van döntési lehetőség, vásárolják a helyi terméket, vegyék igénybe a helyi szolgáltatást. A termelő, szolgáltató beazonosítása, a vele való közvetlen kapcsolat kialakítása pedig garanciát jelenthet a minőségre.

A Lukács Kertészet vevőköre nagyrészt a Csíki- és Gyergyói-medencéből kerül ki, de vannak olyan termékek, mint a pityóka, az édeshagyma vagy a káposzta, amelyek iránt nagyobb távolságokból, más megyékből, de akár külföldről is van érdeklődés, tudtuk meg. „Észreveszik a különbséget és éppen ez a lényeg, hogy a vevő vegye észre, hogy hoppá, ettől a hagymától nem fáj a gyomrom, ezt a pityókát megeszi az egész család, ezt a murkot ellopják a tányérról a gyerekek, mert édes. Ezek az apróságok, amik ha összeadódnak, akkor megmarad a gazdaság” – mondta a Lukács Kertészet vezetője.

Lukács Géza a közösségi médiában is aktív, látványos, saját fotóival megosztott bejegyzéseiben gyakran hirdet akciókat, tesz gesztusokat, ajánl fel ajándékokat a termékek iránt érdeklődőknek.

„Úgy érzem, hogy aki megtisztel azzal, hogy bejön az udvaromba, akkor én is legyek annyira gerinces, hogy tiszteljem meg. Jelképes dolgokról beszélünk, és nem is összegről van szó. Inkább arról, hogy a vevő érezze, hogy tiszteletet kap, hazavihet egy ajándékot, ami neki megmarad. Az emberi kapcsolati részét erősíti ez a dolog. Ne csak arról szóljon a vásárlás, hogy lecsippantjuk a kártyával az összeget és azzal megyünk tovább, és köszönés sincsen, legyen emberibb a kiszolgálás. Úgy érzem, pont ez hiányzik a mai világból, hogy emberközelibbé tegyük az eladást. Mindez tudatos, csúnyább szóval élve, része a marketingnek. Senkinek nem mondjuk, hogy vegyen tőlünk virágot, zöldséget, de felajánljuk a lehetőséget, hogy igenis kóstolja meg, próbálja ki. Ha valaki bejön hozzánk, akár kaphat kóstolót is, vigye haza, ha kíváncsi az ízére, utána vásároljon. Úgy látom, ez tisztességesebb eladás és tisztességesebb kiszolgálása az embereknek” – foglalta össze Lukács Géza.

Mint hozzáfűzte: mindez „nincs levédve”, minél több követője akadna, „annál jobb lenne”, ugyanakkor elfogadja azt, ha valaki nem ért vele egyet. Az évek során volt, aki „poénból” ment be az udvarra, hogy akkor ő most vesz öt lejre hazait, volt, akinek egy szép köszönésért egy fej káposzta volt a „jutalma”, de előfordult olyan eset is, hogy a vásárlásból valóságos kis ünnepély alakult ki a Lukács család portáján.

„Mosolyogva jöttek be és mosolyogva mentek el az emberek, tetszett nekik, ez már siker számomra. A legszebb pillanat, amikor egy gyerek vagy egy anyuka örül az ajándék virágnak. Ajándékozni öröm, én így érzem, ilyen vagyok és vénségemre már nem is akarok megváltozni” – fogalmazott Lukács Géza.

„Azt ajánlom mindenkinek, hogy nyugodtan lehet utánozni mindezt, és akkor jobbak lesznek az esélyeink, hogy megmaradjunk. Egyfajta küzdelem is ez. Ahhoz, hogy a jövőben is tudjuk ezt a minőséget előállítani, lényeges, hogy tudjuk eladni a termékünket, mert ha nem így lesz, akkor felezzük a termelést, vagy lemondunk róla. Akkor az az esély is megszűnik, hogy aki eddig jót tudott enni a mi pityókánkból vagy zöldségeinkből, annak azt kell mondjuk, hogy köszönjük szépen, de be kellett csukjuk a kaput. Akár több száz ember is eleshet attól a lehetőségtől, hogy ezeket a zöldségeket meg tudja vásárolni” – fogalmazott beszélgetőtársunk.

Kapcsolódó

Káposztasavanyítás 300 éves titok alapján: a gyergyói mezőgazdász grófok módjára teszi el a töltöttkáposztának valót

A szárhegyi káposzta az a növény, aminek az ízét már 300 évvel ezelőtt is ismerték és szerették: a Lázár-kastély grófjainak például legkedvesebb vitaminforrása volt. Levelei zamatosak, áttetszők, porhanyósak, főként azért, mert a Gyergyói-medence ködje jó hatással van a fejlődésükre.

savanyúság káposzta befőzés

Lukács Géza nemcsak figyelemfelkeltő bejegyzéseivel van jelen a közösségi oldalakon, hanem számos látványos saját fotóval is. Mint megosztotta: számára a fotózás kikapcsolódást jelent, ugyanakkor a „Szárhegy szép” címkével ellátott bejegyzések által is össze szeretné kapcsolni tevékenységüket a helyi gasztroturizmussal.

„Nem vagyok én közvetlenül érdekelt a turizmusban, de közvetve igen, mert ha sok turista jön Szárhegyre, és a gazdasszonyok, akik főznek nekik, helyi zöldséget vásárolnak, akkor valószínű, hogy nekem is tíz kiló murokkal több fogy el. Ezért is népszerűsítjük Szárhegyet, turizmusszervezőkkel is hoztunk össze találkozókat, hogy megmutassuk, mennyire szép a település. Próbáljuk bevinni a köztudatba azt, hogy aki vendéget lát Szárhegyen, annak szinte kötelező legyen, hogy a szárhegyi káposztát kóstoltassa meg, mert az, mint a mágnes, visszahúzza a vendéget. Így a zöldségtermesztés összefonódik a gasztroturizmussal, a fotózással, mindennel” – összegzett Lukács Géza.