Fontos lenne, hogy a nők végre odafigyeljenek magukra, ezért szervez évről évre felvilágosító kampányt az RMDSZ Szatmár Megyei Nőszervezete. Dr. Major Klaudia szülész–nőgyógyász, szakorvosjelölt évek óta részt vesz a nőszervezet munkájában, most a méhnyakrákról, megelőzésről és a szűrés fontosságáról beszélgettünk vele.

Mi a méhnyakrák? Mi okozza? Kiket érinthet elsősorban?

A méhnyakrák a méh alsó, elkeskenyedő részén, a méhnyakon kialakuló rosszindulatú daganatos betegség. Akkor alakul ki, amikor a méhnyak sejtjei szabálytalan osztódásba kezdenek, a méhnyak felszínét borító különféle súlyosságú elváltozások előzik meg.

A méhnyakrák több mint 90 százalékban humán papilloma vírus (HPV) fertőzés hatására fejlődik ki. A rosszindulatú elváltozást okozó vírus emberről emberre alapvetően nemi úton terjed, bőrkontaktus útján. Emiatt az óvszer nem jelent teljes védelmet a vírus ellen, csak jelentős mértékben, 60–70 százalékkal csökkenti a fertőzés veszélyét. Az aktív nemi életet folytató nők mintegy 80 százaléka életének valamelyik szakaszában megfertőződik a vírus valamelyik típusával. A fertőzések legnagyobb része tünetek nélkül, magától elmúlik. Néhány emberben viszont a vírusok fennmaradnak, és egy részükben szemölcsöt, illetve rákmegelőző állapotot jelentő hámfelmaródást (léziót) okoznak. A HPV-vírus mellett kockázati tényezőként a maradandó 10 százalékban említendő még a genetikai tényezők, a dohányzás, az immunrendszer csökkent működése, korán kezdett aktív szexuális élet, nemi élettel terjedő betegségek, a férfi szexuális partner(ek) HPV-fertőzöttsége, illetve a szexuális partnerek gyakori váltogatása.

A HPV-vírus, ennek szövődményeként kialakuló praecancerosusos állapot, illetve a méhnyakrák bármelyik életkorban előfordulhat. Leggyakrabban HPV-fertőzött betegek a fiatal felnőtt korúak (16–26), hiszen ez a szexuálisan legaktívabb életszakasz, amikor a legnagyobb a valószínűsége a fertőzésnek.

Milyen tünetei vannak a méhnyakráknak?

Mivel a méhnyakrák legmagasabb kockázati tenyezői közül a HPV-vírus dominál, ezért legtöbb esetben szürővizsgálatokon kerülnek felismerésre. A HPV-fertőzésnek kezdetben nincsenek tünetei. Legtöbb esetben még a rákmegelőző állapot is tünetmentes. Előrehaladottabb stádiumban legfőbb tünet a pecsételő vérzés (rendszertelen vérzés a menstruációs ciklus alatt), erős alhasi panaszok és a hüvelyi folyás.

Mit tehetünk, hogy elkerüljük a megbetegedést?

A legfontosabb, amire minden nőbeteg figyelmét felhívjuk, hogy jelentkezzenek rendszeresen nőgyógyászati szűrővizsgálatokra. Ez azt jelenti, hogy évente egy alkalommal nőgyógyászati vizsgálatot, ultrahangvizsgálatot, illetve Papanicolau-tesztet (rákszűrés), szükség esetén HPV-tesztet végeztessünk el. Ezekkel a rendszeres szürővizsgálatokkal WHO (Egészségügyi Világszervezet) és a világ statisztikai adatai szerint 97 százalékban megelőzhető a méhnyakrák kialakulása.

Mit érdemes tudni a védőoltásról? Kik kaphatják meg? Mennyi ideig véd meg? Milyen időközönként kell megismételni?

A megfelelő vakcinákkal történő védőoltások (mesterséges aktív immunitás) jelentik a leghatásosabb megelőzést. A humán papilloma vírus (HPV) okozta megbetegedések megelőzésére három készítmény áll rendelkezésre. A védőoltásokból ma 2 (Cervarix, Silgard) és 4 komponensűek (Gardasil) vannak forgalomban. A teljes oltási sorozat életkortól fűggően két, illetve három oltásból áll, amelyeket meghatározott rendben, 6 hónap–1 év alatt kell beadni.

A védőoltás beadásának optimális időpontja az aktív szexuális élet megkezdése előtti időszakra esik, mert így a HPV-vel való „első találkozás” már védett állapotban történik.

Fiatal felnőtt korban (16–26) is célszerű kérni a védőoltást, hiszen ez a szexuálisan legaktívabb életszakasz, amikor a legnagyobb a valószínűsége a fertőzésnek, de az oltás a már kialakult HPV fertőzésre nem hat. Ez azt jelenti, hogy aktív szexuális életet megkezdett nők esetében az oltás érvényes, amennyiben az elvégzett szűrővizsgálatok (Papanicolau-, HPV-teszt) negatívak.

A védőoltást tehát a legjobb a szexuális élet megkezdése előtt beadatni. Ezt követően a HPV-vírus elleni oltás megismételhető a beteg kérésére, illetve nőgyógyász javaslatára.

Gyógyítható a méhnyakrák?

A méhnyakrák a 12. leggyakoribb ráktípus, és a női halálozási arányt tekintve az ötödik a rák okozta elhalálozások között. A méhnyakrák okozta évenkénti elhalálozások száma Romániában mintegy 550-600 főre tehető statisztikai adatok szerint, és 1000–1500 új eset van évente (a közölt adatok elég eltérőek). A nőgyógyászati méhnyakrákszűréseken való 33 százalékos részvételi arány a legmagasabb szűrési kultúrájú országokhoz képest viszonylag alacsony. Ebben – egy tanulmány szerint – szerepet játszik a nők nőgyógyászati vizsgálatokkal szembeni – nem teljesen indokolatlan – averziója, idegenkedése is. Az intim szférát érintő és elég kellemetlen vizsgálatról van szó, amihez az optimális feltételek nem mindenütt adottak.

A nők ismeretei sajnos még a fejlett országokban is szerénynek mondhatóak a méhnyakrákot illetően. Az előbbi hazai adatok sem utalnak jobb helyzetre, bár a források azt mutatják, hogy igen intenzív felvilágosító munka folyik.

A gyógyulás esélyeit alapjában az határozza meg, hogy a betegség felfedezése melyik fokozatban (stádiumban) történik. Ha az elváltozás még a hámon belül van, a teljes gyógyulás egyszerű műtéti beavatkozással, az érintett szövetrész kúp alakú kimetszésével (konizációval) elérhető. Ha már tovább terjedt, csak bonyolultabb műtéti eljárásokkal, sugárkezeléssel, kemoterápiával kombinálva hozhatnak esetleges eredményt.

A korai stádiumban felismert elváltozás lényegében teljes mértékben gyógyítható.