A denevéreknek köszönhetjük a tequilát és azt, hogy nem kell drága rovarirtószerekre költenünk. Többek között ezekre a jótékony tulajdonságokra hívta fel a figyelmet Bücs Szilárd-Lehel denevérész a január tizenhetedikén tartott előadásán. A Denevérek – Legendák és tények egy rohanó világban címet viselő eseménnyel elkezdődött a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékház által szervezett Ember és Természet Kollégium konferenciasorozat nyolcadik évadja.

Bücs Szilárd-Lehel egyetemista korától foglalkozik a denevérek tanulmányozásával és megfigyelésével, jelenleg a kolozsvári székhellyel rendelkező Denevérkutatási és Védelmi Központ elnöke.

Románia élen jár a denevérkolóniák számának tekintetében, csupán Bulgária és Lengyelország rendelkezik országunkéval vetekedő denevérállománnyal. Európában negyvenöt faj honos, amiből harminckettő a mi barlangjainkat és településeinket kedveli leginkább. Két barlang is található a hegyvidékeken, amelyek külön-külön mintegy százezer egyedet számlálnak. A világ legnagyobb, természetes környezetben élő kolónia a texasi Bracken-barlangban figyelhető meg, valamint az ún. épületlakó denevérekből szintén a térségben, Austinban van a legtöbb.

A denevérek ötvenkét millió éve jelentek meg, napjainkban ezernél is több fajt tartanak számon. Éjszakai állatok, rendkívüli tájékozódási képességekkel rendelkeznek és kedvelik a csoportos életet. Annak ellenére, hogy kistermetűek, meglepően hosszú életűek, átlagosan tíz-tizenöt évet élnek. Ez speciális kromoszómáiknak köszönhető. A Denevérkutatási és Védelmi Központ által ismert legidősebb egyed negyvenegy éves.

A legtöbb faj rovarokkal táplálkozik, de vannak halászok, nektárevők, gyümölcsevők és vérszívók is. Utóbbiból három faj létezik, ezek valóban nagyobb termetű állatok vérével maradnak életben. A közhiedelemmel ellentétben a denevérek nem vakok, az általuk jól ismert helyszíneken ultrahangok nélkül is képesek eligazodni. Természetes előfordulási helyeik a barlangok, erdők, mesterséges környezetben bunkerekben, bányákban, kriptákban, templomtornyokban, tetőterekben, tömbházrepedésekben élnek.

A trópusokon fontos szerepet játszanak a pollen terjesztésében, így elősegítve a növényfajok szaporodását. Nagyban hozzájárulnak a banán, a mangó, az avokádó, a kakaófa virágainak beporzásához. A kék agávé, a tequila alapanyaga pedig kizárólag a denevérek által kerül beporzásra. Továbbá magokat is szállítanak, lehetővé téve az erdők természetes újratelepítését. A rovarevő denevérek éjszakánként testsúlyukkal egyenlő mennyiségű rovart vadásznak le. Ez azt jelenti, hogy egy törpedenevér akár kétezer szúnyogot fogyaszt el az éj leple alatt. Növénytermesztéssel foglalkozók számára ez jó hír, hisz ezek a szárnyas állatok képesek megvédeni az ültetvényeket a kártevőktől, így megspórolható a rovaritószerek ára.

Bücs Szilárd-Lehel néhány rekordszerű adatot is megosztott előadásában. A legkisebb emlős a dongódenevér, amely csupán két grammot nyom. A denevér a leggyorsabb állat, egyenes repüléskor egyes fajok elérik az óránkénti százhatvan kilométeres sebességet.