Olyan módszert fejlesztettek ki a Stanford kutatói, amellyel kísérleti állataik pusztán elméjük használata révén percenként 12 szó legépelésére képesek. A bénult és beszédképtelen betegek kommunikációját könnyítenék meg a kísérletezésekkel.

A kísérletbe résztvevő rhesusmajmok némi gyakorlás után azt sajátították el, hogyan tudnak rábökni az eléjük helyezett képernyőn feltűnő, betűket és írásjeleket jelképező pöttyökre. A karakterek közül a soron következő mindig zölden villant fel, így voltak képesek az állatok legépelni néhány híres Shakespeare-idézetet és a New York Times cikkeiből származó részleteket. Mindezt ráadásul úgy tették meg, hogy közben gondolataikkal irányították a kurzort.

Paul Nuyujukian és társai évek óta olyan algoritmusok kifejlesztésén dolgoznak, amelyek a kísérleti alany agyának aktivitási mintázatát egy kijelzőn megjelenő kurzor mozgásaivá fordítják le. A mostani kísérlet célja annak felmérése volt, hogy jelen állapotában mennyire gyors az agy–számítógép-interfész.

A fejlesztés meglepően gyors gépelést tett lehetővé: a rhesusmajmok percenként átlagosan 12 szót írtak le a képernyőre, ami minden eddigi agyműködésen alapuló gépelési technológián túltesz, függetlenül attól, hogy majmok vagy emberek voltak a kísérleti alanyok. Nuyujukian szerint a sebesség ráadásul még fokozható is lehet, így versenyképessé válhat a jelenlegi legjobb hasonló módszerekkel, amelyek során a bénult beteg szemének apró mozgásaival választ a betűk közül – írja az ipon.hu.

Mivel a kísérlet nem modellezte a paralízises emberi betegeket, mielőbb nekifognak az embereken kísérletezésnek.

Címlapi illusztrációm forrása: Stanford