A torrentezés, a különböző fájlmegosztó oldalak és programok, a streamelt filmek és sorozatok minden jel szerint életünk mindennapjaivá váltak, a törvények ellenére. Bár gyakran hallani – elsősorban nyugaton – komoly szankciókról, ez idehaza nem igazán érződik. Arra voltunk kíváncsiak, mit gondolnak az erdélyiek az online kalózkodásról.

A Digital Music News szerint a kalózkodásnak korántsem hajnalodott be, sőt. Míg például 2008-ban 555 petabájtos (1 petabájt egymillió gigabájtot jelent) fájlcsere történt az észak-amerikai kontinensen, addig tavaly ez a szám 858-ra növekedett, az előrejelzések szerint pedig 2019-re 1204 petabájttal számolnak majd.

Egy 2011-es felmérés szerint az internetes felhasználók hetven százaléka nem talált semmi kivetnivalót a kalózkodásban, ugyanakkor a netes forgalom 22 százalékát foglalja le ilyen jellegű tevékenység. Az akkori adatok arról beszéltek, a zeneipar 12,5 milliárd dolláros veszteséggel számol, a szoftverekgyártók sem panaszkodhatnak, 59 milliárd dolláros értékben töltöttek le felhasználók programokat.

Ha valamiben, akkor az illegális letöltésekben remekelünk: a listán első helyen szerepel Közép-Kelet-Európa Latin-Amerika mellett, a lista végén pedig, természetesen, Észak-Amerika. Országos felbontásban már nem a régiónk viszi a prímet: Kína beelőz mindenkit, de szorosan mögötte van Kolumbia, majd Oroszország, Malajzia és India.

A letöltött tartalmak 35,8 százaléka pornó, 35,2 százaléka film, a tévéműsorok 14,5 százalékot vittek el, a játékok, valamint a szoftverek is külön-külön 6,7 százalékokat, és végül a zene 2,9-et, az e-könyvek 0,2 százalékot.

A tudáshoz való jog

Apropó, könyvek: a custodians.online holnapon olvasható szöveg arra hívja fel a figyelmünket, hogy a legnagyobb akadémiai kiadó, az Elsevier a maga 37 százalékos haszonkulcsával olyan botrányosan megemelt áron teszi hozzáférhetővé adatbázisát, hogy még a Harvard, az egyik leggazdagabb egyetem is felháborodását fejezte ki.

A kiadó bírósági eljárást indított a Science Hub és a Library Genesis, két, könyveket, folyóiratokat, tanulmányokat ingyenesen publikáló honlap ellen, amelyek az Elsevier szerint komoly anyagi károkat okoztak neki. Ezzel szemben a Harvard egyetemi könyvtárának korábbi igazgatója úgy véli, „mi, az egyetemi fakultás végezzük a kutatómunkát, írjuk a tanulmányokat, bíráljuk el kollégáink munkáját, dolgozunk szerkesztői bizottságokban, mindezt teljesen ingyen… és akkor visszavásároljuk a munkánk gyümölcsét arcpirítóan magas áron”, az ügy tehát csavarosabb annál, mintha egy kiadó saját produktumát féltené.

A honlap álláspontja egyértelmű: „Megvan a módszer, hogy a tudást bárki számára, bármikor elérhetővé tegyük, bármiféle gazdasági akadály nélkül és a társadalom számára jóval kisebb költségek mellett. De az akadémiai kiadás felett uralkodó zárt monopólium, a csillagászati profitjával és központi szerepével az akadémiai presztízselosztásban felülírják a közérdeket. A kereskedelmi kiadók hatásosan megakadályozzák a nyílt archívumok kialakítását, kriminalizálnak bennünket, bíróság elé citálják szószólóinkat, újból és újból lerombolják tudástárainkat.”

Elsőszámú ok: a szegénység

"Úgy látom, nálunk nagyon elterjedt az internetes kalózkodás, ami persze nem segíti a tartalmat létrehozókat. De ez nem a rosszindulat eredménye, hanem leginkább a számunkra hozzáférhetetlen árak és a nehéz, körülményes beszerzés okozzák, utóbbi főleg régebb, a CD korában, vagy filmek esetében akár a mozik hiánya sok városban, vagy a nagyobbakban a magyar szinkronos vetítések hiánya” – véli a székelyudvarhelyi Ernő.

Szerinte az Iron Maiden oldotta meg a problémát: amikor megneszelték, hogy Brazíliában ipari mennyiségben töltik le a zenéjüket, oda mentek koncertezni, mert nem tolvajként, hanem fogyasztóként kezelték a letöltőket. „Nálunk is sokat javítana a legális letöltések arányán, ha könnyen, olcsóbban vagy részletre lehetne vásárolni minőségi terméket. Ezt a piacot már meg is célozta a Netflix és a Spotify, úgyhogy gyors változásra számítok.”

Drága legálisan, drága illegálisan

„Egy filmet streameltünk, és kaptunk egy levelet másnap, hogy a következő alkalommal ezer fontos büntetést szabnak ki” – meséli a Nagy-Britanniában tanuló István. Egy ismerőse is megjárta, ő tévéről nézett letiltott csatornákat. István egyébként a fent említett honlapokról számos könyvhöz hozzá szeretne férni, de az árak miatt nem igazán van erre lehetősége, miközben a tudáshoz elengedhetetlenek az olvasmányok.

Noémi szerint az ügy túlságosan bonyolult, mert különböző érdekek feszülnek egymásnak, és mindkét félnek igaza van. „Azok, akik rengeteg milliót beleölnek egy filmbe, természetesen visszavárják azt a pénzt, még akkor is, ha nem a nyereségvágy hajtja őket – egy film nem olcsó szórakozás. Viszont én megnézek évi kétszáz filmet, szorozd meg, számolgasd, hogy mennyimbe kerül. Ha csak a legolcsóbb, tíz lejes mozijegyet vesszük, akkor is kétezer lejnél tartunk. Azt pedig nem fogadom el senkitől, hogy elvegye bárki jogát a filmek megnézésétől. Nem luxustermékek, hanem alapvető kulturális táplálékok” – fogalmaz hozzátéve, át kell szabni a piacot úgy, hogy a szegényebbek is hozzáférhessenek ahhoz, aminek szükségét érzik.