banner_qpmMZsMg_970x250 eurotrans.webp
banner_PT5K3wNG_728x90 eurotrans.webp
banner_kNLLfvE0_300x250 eurotrans.webp

Boldogok vagyunk? A derűről tartottak előadást Kolozsváron

,,A boldogság pillanatnyi. Az öröm többnyire a külső körülményekre adott válasz. A derű belülről fakad: az élet valóságával szembenézett ember tudatos lelki beállítódása" – vallja dr. Ferenczi Enikő mentálhigiénés szakember, aki csütörtök este Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyházközség szervezésében több mint nyolcvan ember életébe igyekezett derűt csempészni.

A februári szürkeségben, kinek ne esne jól a boldogságról, az örömről és a derűről hallani? Dr. Ferenczi Enikő egyetemi oktató, mentálhigiénés szakember, kórházlelkész a rendezvény elején elmondta, szeretné, ha megtanulnánk „derűs formába fordítani", vagyis a dolgokról pozitívabb módon beszélni.

Egy példát is adott erre. „Azt, hogy ezzel az előadással csapdába estem (mert korábban nem adtam elő a témában, nem tanítottam ezt) megfogalmazhatom úgy is, hogy nagy kihívás volt számomra. Így már sokkal pozitívabban hangzik" – árulta el. A szakember előadása három fő téma köré összpontosult: a boldogság, az öröm és a derű köré.

Boldogok vagyunk?

Boldogak vagyunk? – tette fel a kérdést az előadó, majd elmondta: nehéz erre válaszolni, hiszen a boldogság egy kényes téma. A szakember párterápiával is foglalkozik, így hozzátette: „A mesékből ismert boldogan éltek, amíg meg nem haltak a legnagyobb hazugság. Nincs olyan, hogy valaki mindig boldog, a boldogság pillanatnyi". Ezt Weöres Sándor is megfogalmazta: „A boldogság sose fő, sose cél, csak pihenő" – idézte az Ferenczi Enikő a népszerű költőt.

A boldogság érzését valójában akkor tudjuk értékelni, amikor a hiányát is megtapasztaljuk. A bölcs ember hálás a boldogtalan pillantokért is. „A derűben élő ember azt tanulta meg útközben, hogy igen, szenvedek, de ez el fog múlni" – mondta a szakember, aki hozzátette: az életünkben sok minden nem tudunk befolyásolni, de a hozzáállásunkat, hogy hogyan fogadunk valamit, azt igen. 

Felhívta a figyelmet arra, hogy ha boldogok vagyunk, ne tegyünk úgy mintha nem lennénk azok. Elmondása szerint a társadalmunkra jellemző a negatív hozzáállás, "hajlamosak vagyunk a panaszdalra, az önsajnáltatásra. Nem kell a sérelmeinket, problémáinkat a szőnyeg alá söpörni, de az fontos, hogy tartsuk meg az arányokat" – mondta az előadó. 

Minek tudunk örülni?

„Az öröm a külső körülményekre adott válasz, azonban az öröm munkálásában felelősek vagyunk" – jelentette ki a Ferenczi Enikő. Korábban megfogadta, hogy reggel addig nem kel ki az ágyból, amíg egy jó érzés el nem tölti, nem talál valamit, aminek örülhet. „Bevallom, néha csupán a reggeli kávé az, ami miatt örömtelibben kelek fel" – állította. Ezt a módszert mindenkinek ajánlja, hiszen meg lehet tanulni örülni például a reggeli kávénak.

Mi okozhat örömet? Erre az előadó a hallgatósággal együtt válaszolt. Örülhetünk például egy jó munkahelynek, a sportnak, ami ráadásul boldogsághormont is termel, az olvasásnak, az alkotás tevékenységének, a hobbinknak, amit önmagunkért, kedvtelésből végzünk, annak, hogy segítettünk valakinek,  a csokoládénak stb. Fontos azonban, hogy ténylegesen megéljük ezt az örömet és a csokoládé majszolásakor ne a kalóriák száma járjon az eszünkbe, örömként és ne „bűnözésként" éljük ezt meg.

Az öröm érzésének két fontos tulajdonsága van, az egyik, hogy szeretjük ezt az érzést megosztani, a másik pedig, hogy terjed. „Őszintén hiszem, hogy egy fecske igenis csinál nyarat" – mondta Ferenczi Enikő mentálhigiénés szakember. 

Mi volt jó a napban?

„A derűben élés az élet valóságával szembenézett ember beállítódása" – magyarázta a szakember, ám feltevődik a kérdés: mi az élet valóssága? Ha ezt kellene egy grafikonon ábrázoljuk, mindenkinek másképpen nézne ki az ábrája, de valószínűleg lennének benne völgyek és magaslatok. „A derűs ember arra képes, hogy pozitív lelkülettel fogadjon mindent. Az élete legmélyebb pontján is tudja, hogy onnan fel lehet állni" – mondta Ferenczi Enikő mentálhigiénés szakember. 

„Az ember legnagyobb félelme a halálfélelem, de meg lehet tvele barátkozni. A spirituális ember tudatosítja halandóságát és úgy éli az életét, mintha minden napja az utolsó lenne, megragadja minden pillanat örömét" – magyarázta az előadó, aki egy gyakorlati tippel is ellátta a hallgatóságot: „Lefekvés előtt ne a báránykákat számoljunk, hanem az örömeinket. Mi volt jó az eltelt napban? Miért lehetünk hálásak?".

Kimaradt?