Férfiaknak szóló, beszélgetős, kibeszélős csoport indul, Vasjankó címmel, január 12-én, Kolozsváron (jelentkezni itt lehet). A csoport facilitátora Tóth László, nagyváradi származású, Magyarországon élő mentálhigiénés szakember. A korábbi református lelkésszel a férfivé válás, a férfi lét nehézségeiről beszélgettünk.

Vasjankó, csoport férfiaknak. Ez bizony elég szexistán hangzik.

Ezt visszautasítom, szó sincs szexizmusról. Az, hogy férfiak és nők időnként egynemű csoportokba gyűlnek, egy nagyon archaikus dolog.

Miért jó, ha a férfiak egymást között vannak?

Mivel másként beszélgetnek egymással ha csak a saját nemük tagjai vannak ott, s ez a férfiakra és a nőkre egyaránt érvényes. Ugyanakkor a tisztán női közösségek, együttlétek nem fogytak el úgy, mint a férfi közösségek. Manapság valószínűleg vannak vadásztársaságok, ahol nincsenek nők, bányászoknál és tűzoltóknál fordulhat talán még elő, hogy férfiak egymást között lehetnek – ott maradtak meg legtovább a tisztán férfi közösségek, ahol nemükből kifolyólag a férfiak a halálba mennek – de ezek átlagemberek számára nem elérhető falkák.

Korábban voltak céhek, ahol férfiak fogadták a fiatal inasokat, akik közöttük váltak férfivé, úgy, hogy együtt dolgoztak és munkájuk nyomán a fiatalok kivívták az idősebbek tiszteletét, elismerését. Még régebben léteztek törzsi férfiközösségek, voltak beavatási-, férfivá avatási rítusok, melyek napjainkig csak néhány természeti népnél maradtak fenn.

Akkor tehát nem csupán az egynemű közösségek, hanem a beavatási rítusok hiánya a gond?

Igen. Az én Laci fiam például, aki 12 éves, nagyon nehezen tud hozzáférni ahhoz, hogy mit csinálok, amikor elmegyek pénzt keresni. Ha nem figyelek, egyedül kell majd kitalálja, mit csináljon ahhoz, hogy férfinak érezze magát – most például késeket gyűjt. Nekem is meggyűlt ezzel a bajom 12-14 éves koromban, amikor elkezdtem őrültségeket csinálni, amikről azt gondoltam, hogy felnőttebb, vagy férfiasabb leszek tőlük. A fiatal fiúk sok – a felnőttek által nehezen elfogadható – megnyilvánulása mögött az áll, hogy nem találják az utat a férfilét felé.

A Vasjankó csoport célja tehát rávezetni a résztvevőket arra, mitől férfi egy férfi?

Nem hinném, hogy létezik egy recept, mivel az nagyon leegyszerűsítené a dolgokat és nem venné figyelembe azt, hogy Te teljesen más vagy, mint Én. Amit egy ilyen körben adni tudunk egymásnak, az a tisztelet, illetve annak a megértése, hogy nem kell feltétlenül valamilyen legyél ahhoz, hogy férfi légy, férfi vagy úgy, ahogy, amilyen vagy.

Eddigi tapasztalataid szerint milyen problémákkal küszködnek a férfiak?

Teljesen egyéni utak, illetve nehézségek vannak, de leggyakoribbak a párkapcsolati-, illetve az apa-fiú kapcsolatból fakadó problémák. A legutóbbi Vasjankó csoportban, amit Budapesten tartottam, az agresszióról, a durvaságról beszéltünk legtöbbet, arról, hogyan éljük meg ezt.

A haveri sörözéseken sincsenek általában nők, az nem megfelelő közeg a férfiak közti beszélgetésre?

A kocsmai színtéren zajló beszélgetés nem jelent egy olyan biztonságos közeget, mint egy csoport, ahol adva van egy keret, melyen belül biztonságosan mozgunk. A budapesti vasjankók néha elmennek együtt sörözni a csoportfoglalkozás után, de van, hogy csak a csoportba jönnek, mert ott másképp beszélget az ember. Nem mellesleg, iszogatás közben tudatilag távolodunk egymástól. Minél többet iszunk, annál kevésbé értjük egymást, miközben, lehet, azt érezzük, hogy mennyire egyetértünk.

Véleményed szerint a feminizmus, illetve a metoo mozgalom hogyan hat a férfiak önképére, önértékelésére? Az a benyomásom, hogy bár a nők emancipációja, hátrányos megkülönböztetésük minden fajtájának a felszámolása fontos, csakúgy mint a szexuális agresszió leleplezése, mindkettőnek vannak olyan vadhajtásai, melyeknek eredménye, ha nem is szándékosan, a férfiak jelképes kiherélése.

A feminizmus a XX. században remek munkát végzett, de nem fejlődött ki vele párhuzamosan, s semmiképp sem ellenében, a maszkulinizmus. A feminista harc és retorika képzi a lányokat arra, hogy milyen nők legyenek, s mire felnőnek, tudják, hogy nem feltétlenül kell melléjük egy hím ahhoz, hogy értékesek legyenek, önmagukban is azok. A fiúknak, sajnos, nincs aki ezt elmondja, őket is hasonló módon kellene támogatni abban, hogy férfivá – önálló férfivá válljanak. Ennek az egyik következménye, hogy napjankban egy válásba egy férfi jó eséllyel inkább belereccsen, mint egy nő. A nők egymást minden felől támogatják, míg a férfiak lehet, hogy csak focizni mennek el együtt, meg kocsmába.

Évek óta Feldmár András tanítványa vagy. Hogyan csapódik ez le a munkádban, mit ültetsz át abból, amit tőle tanulsz?

Nagyon figyelek rá abban, s magam is megpróbálom gyakorolni, hogy minden helyzetben minél pontosabban mondjam ki azt, ami van. Ő gyakran beszél Wittgensteinről, s ezen a vonalon tanulok én is arról, hogy a nyelv és a nyelvhasználat hogyan vezet félre bennünket, s hogyan tud elválasztani a valóságtól, ahelyett, hogy közelebb hozna hozzá.

Feldmár András hatalmas spektrumú tudásán újra és újra meg tudok lepődni, s úgy érzem, hogy mindabból, amit tud, semmit sem tart meg magának, mindent átad. Fontos különbség közte és sok más terapeuta között, hogy míg mások az egyénben keresik a hibát és azt hangoztatják, meg kell változz ahhoz, hogy jobban érezd magad, addig tőle azt tanulhatjuk, hogy változtasd meg a környezeted, amitől rosszul érzed magad és minden jobb lesz. A probléma mindig közöttünk van, soha nem bennem vagy benned.

Kiket vársz a kolozsvári Vasjankó csoportba?

Legyen fasza. Ez az egyes számú követelmény. Lényegében bárkit, nagyon kíváncsi vagyok, hogy aki eljön, miért jön el, mit gondol mindarról, amiről mi most beszélgettünk, s van-e valami személyes témája, amit a csoportban, a többi férfival szeretne megbeszélni. Ez nem egy képzés lesz, nem egy tréning, nem egy férfivá tevő csoport; egy beszélgetős csoport, amit én finoman facilitálok, de nem vezetek. Néha összegzek, kimondom, amit érzek a csoporttal kapcsolatban, megosztom a párbeszéd hangnemével kapcsolatos észrevételeimet, ha kérdeznek válaszolok, de nem adok meg egy témát, nem mondom meg, hogy mit csináljunk.