Norvégia a kutató szemüvegén keresztül: az északi fény nyomában

Kristálytiszta levegő, mélykék vizek, égbe szökő fjordok – alighanem ezek a képek ugranak be mindenkinek, ha Norvégiáról, vagy akár a Skandináv-félszigetről hall. Lakatos Artúr előadásából ennél többet is megtudhattunk.

Az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) szervezésében létrejött rendezvénynek a János Zsigmond Unitárius Kollégium fizika terme adott otthont szerda délután hat órától. Az előadó, Lakatos Artúr 2012 őszétől 2013 tavaszáig öt hónapot töltött egy posztgraduális Ygdrassil ösztöndíjjal Trondheimban, lehetősége volt bebarangolni Norvégia főbb városait: Oslót, Bergent, Rørost, betekintést kaphatott az ott élők mindennapjaiba.

Az előadás a személyes, megtapasztalt élményekből építkezett: a vetített képek alapján mi is bejárhattuk a Kon-Tiki hajómúzumot, a Fram és a Viking Hajók Múzeumát, az Ibsen-emlékházat, a Munch-múzeumot, a Nobel-békeközpontot, vagy látogathattunk el Oslo leghíresebb parkjába, a Vigeland parkba.

 A közönség soriból a norvég mindennapi életvitel sajátosságaira kérdeztek rá többen, így megtudhattuk, hogy a norvég társadalombiztosítási rendszer egyik alappillére a progresszív adózás: a többet keresők többet is adóznak. A helyi sajátosságok: ételek, utazás, a norvég emberek vendégszeretete is sokakat érdekelt. Kiderült, hogy a norvég ételek alapját adó halak mellett mára már a rénszarvast is felfedezte magának a húspiac, nem mellesleg az északi sarkkörön túl élő rénszarvastenyésztő lappoknak (számiknak) is jól jövedelmező foglalkozást nyújtva. Emiatt ma már a norvégok számára szegény rokonoknak számító lappok motoros szánon közlekednek a végtelen hómezőkön kezükben a legmodernebb okostelefonnal. 

Nem a helyszínek, vagy azok leírásai voltak az igazán érdekesek az előadásban, hanem  a sajátos északi életérzés, eszme, Hamvas Béla kifejezésével élve „géniusz”, ami egységbe foglal tájat, embert és mindennapi életvitelt. Hogy a röpke nyarakon jellemzően az északiak természetrajongására a faházak tetején is fű nő. Ehhez hozzátartozik az is, hogy az ország leghidegebb városában, Rørosban a közel mínusz 30 fokban több kilométeresek a távolságok, de a napfelkelte például gyönyörű. Hogy a képeslapok hangulatát idéző, hó alatt szerényen megbújó faházakban minden technikai felszereltség megvan. De ez a technika legfejlettebb vívmányai általi kényelem sosem hivalkodó vagy természetromboló. Észak nem ismeri a fejlett nyugatot reprezentáló metropolisz fogalmát; tudja a természet nagyobb hatalom az embernél, és minek az embernél nagyobb hatalmak előtt hivalkodni…    

 

 

Kimaradt?