A nyaralás sokak számára valamiféle mágikus jelentéssel bír, azt gondolják, hogy ennek során az egész évi munkát, fáradtságot ki lehet pihenni. Egyfajta kényszer is, hiszen ha nyár van, akkor kötelező az utazás, mert a környezetünkben is mindenki elutazik hosszabb-rövidebb időre. Ha mégsincs lehetőségünk nyaralni menni, frusztráltak lehetünk. A nyaralás pszichológiájáról kérdeztük Kasza Izabella csoport- és egyéni pszichoterapeutát, pszichodráma-vezetőt.

Mindenkinek szüksége van nyaralásra?

Úgy vélem, igen. Azonban a nyaralás nagyon tág fogalom. A különböző közösségi oldalak nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a nyaralás inkább az egzotikumot, a külföldi utazásokat jelentse.

Mit érdemes várnunk a nyaralástól, és mi az, ami már irreális?

Sokat gondolkodtam ezen a kérdésen, hiszen kinek-kinek más elvárásai vannak. Azonban amit egy nyaralás adhat az a rutin megszakítása, a hétköznapok forgatagából való, bár rövid ideig tartó, kiszállás. Ahhoz azonban, hogy ez megvalósuljon szükség van arra, hogy a nyaralás megkezdése előtt már elkezdődjön a szabadság. Szükség van arra, hogy legyen pár napunk, amikor lelassulunk. A lelassuláson egyaránt értem a tevékenységeink csökkentését, valamint a saját belső ritmusunk lelassulását is. Hasznos ezt az időt arra felhasználni, hogy tisztázzuk magunkban és társunkkal/családunkkal egyaránt, hogy milyen elvárásaink vannak a nyaralással kapcsolatban. Sokszor előfordul, hogy más országba utazunk. Ilyenkor fontos megbeszélni és eltervezni, hogy mennyi időt és energiát szánunk például városnézésre, a nevezetességek felkutatására és mennyi időt szánunk az ellazulásra, illetve a pihenésre.

Ugyanakkor, ha már elvárásokról beszélünk, szerintem fontos, hogy hogyan változik a feladatkörünk a nyaralás időtartamára. Női szerepemből kiindulva, fogok-e főzni vagy másként oldjuk meg az étkezést? A vélemények ebben a kérdésben megoszlanak, van aki a háta közepére kívánja a tűzhelyet és konyhát, van aki pedig szívesen főz a nyaralás ideje alatt is. Természetesen mindez az anyagi helyzetünktől is függ.

Végeredményben mindegy, hogy hova utazunk, csak a megszokott környezetünktől távol legyünk?

Pontosan, igazából csak így tud megvalósulni a mindennapoktól, a megoldanivaló feladatoktól, az esetleges ránk váró megpróbáltatásoktól való eltávolódás.

A távolság, minél nagyobb, annál jobb rálátást biztosít az életünkre. A nagyobb távolság alatt itt egyrészt fizikai távolságot, másrészt kulturális távolságot is értek. A nagyobb távolság segíthet abban, hogy rálássunk, mi az, ami elavult, már szükségtelenné vált, csak kolonc, illetve abban, is hogy (újra) rátaláljunk arra ami érték, ami fontos. Itt egyaránt gondolok kultúrára, családra, párkapcsolatra, illetve különböző számunkra fontos kapcsolatokra.

Számít-e, hogy mennyi időre megyünk szabadságra?

Határozottan igen. Két, illetve három hét az az idő amire testnek, léleknek és elmének egyaránt szüksége van. Jó, ha zsinórban 3 hét szabadságot tudunk kivenni, mert ebben benne van a felkészülés, maga a nyaralás és az ezt követő pihenés is. Tudom, furcsán hangzik, de nagyon sokszor szükség van arra, hogy a nyaralás okozta fáradságot (utazás, élmények sokassága) kipihenjük, illetve hogy a megélt élményeknek a lelkünkben helyet találjunk.

Hogyan ismerhetjük fel, hogy milyen kikapcsolódásra van szükségünk, mit kíván a testünk-lelkünk?

Igazából ez személyiség- és élethelyzetfüggő. Van, aki számára a nyaralás attól igazi, ha más helyeket tud felfedezni. Másoknak a tengerparti ellazulás a nyerő, megint mások az aktív pihenést részesítik előnyben, ahol különböző sportoknak hódolhatnak.

Fontos, hogy odafigyeljünk az igényeinkre, amire testünknek-lelkünknek szüksége van. Lehet, hogy én egy világutazó vagyok, aki számára a nyaralás azt jelenti, hogy mindig új és izgalmas helyeket fedezzen fel. Azonban, ha idén mégis úgy érzem, hogy szívesebben lazulnék és egy helyben tartózkodnék, fontos, hogy erre az igényre odafigyeljek.

Amennyiben párral, barátokkal, családdal közös nyaralásra készülünk, fontos, hogy mindenki igénye valamilyen szinten kielégítődjőn, illetve az is, hogy közös ritmust találjunk az együtt töltött időre.

Mindazonáltal fontos, hogy évente legalább egyszer, de lehetőleg kétszer-háromszor szabadságot vegyünk ki, és lehetőség szerint el is utazzunk. Fontos megemlíteni, hogy a nyaralás az egyedülállóknak is szól. Az egyik tévhit, ami nyaralással kapcsolatos az, hogy csak párban lehet. Fontos és érdemes ezen túllépni, mert az egyedülállók számára is pont olyan fontos a nyaralás, mint párban élők számára.

Igazából nyaralásra mindenkinek szüksége van.

Hogyan függ össze a pihenés az év közben végzett munkánkkal?

Fontos, hogy megpihenjünk, mert az feltöltődést jelent, újabb aktív energiák mozgósítását, sok szép emléket, amelyek átsegítenek a nehezebb hétköznapokon, illetve a munkával teli időszakokon. A szabadság megszakítja a rutint, egyfajta ünnepet is jelenthet, és az emberi léleknek szüksége van ünnepekre, ahhoz, hogy örömforrásait mozgósítani tudja. A szabadság ünnep jellegénél fogva elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy a munkánkat jól és többé-kevésbé jókedvűen tudjuk végezni.

Abban az esetben, ha egy jól sikerült, pihentető szabadságról visszajövet, pár héten belül a munkánkat ugyanolyan fárasztónak és lehangolónak éljük meg, mint előtte, akkor talán azon is érdemes elgondolkodni, hogy lehet eljött az ideje egy váltásnak. A szabadságnak így akár abban is lehet szerepe, hogy felismerjük, mi az, ami a munkánkat, munkahelyünket jellemzi, és mennyire vagyunk mi ezzel elégedettek.

Minden utazás, környezetváltozás átalakít valamennyire?

Minden utazás, környezetváltozás lehetőséget ad a megismerésre. Egyrészt a más tájak, kultúrák, szokások és emberek megismerésére és ezáltal önmagunk mélyebb megismerésére, azaz az önismeretre. Minden új, ismeretlen helyzetben felismerhetünk magunkban új vonásokat, új viselkedési formákat, új érzéseket, amelyek nem jöhettek volna felszínre maga az új helyzet nélkül. Csak akkor tudjuk meg, hogy mennyire vagyunk toleránsak egy új kultúrával szemben (legyen az hazánk déli része vagy akár Egyiptom), ha direkt kapcsolatba lépünk vele. Akkor kiderül, hogy elfogadjuk-e, hogyan viszonyulunk hozzá, milyen érzéseket vált ki belőlünk  és hol indíthatnak el változásokat bennem.

Ami még eszembe jut, hogy ahányszor elutazom, mindig itthon hagyom a szemüvegem. Az itthoni szemüvegemen keresztül bajosabb meglátnom India szépségét, varázsát, lehet, a koszt látom inkább és a szegénységet. Egy számomra nagyon kedves tanárnőm, amikor Párizsba készültem látogatóba, arra kért, hogy a szívemmel lássam Párizst, mert ha nem akkor a koszt, a szegénységet fogom látni. Azóta is, ha bárhova elutazok, eszembe jut a tanácsa és minden helyet, kultúrát próbálom a saját szemüvegén keresztül látni, mert így észreveszem az értékeit, nemcsak a hiányosságait.

Minden (át)alakulás titka egy kicsit a nyitottság, az ehhez kapcsolódó kiváncsiság és a befogadóképesség.

Összességében milyen a jó nyaralás?

A nyaralás jó a pihenésre és feltöltődésre, a felfedezésekre, az önmagamra és az egymásra találására, a kiértékelésre és számvetésre, illetve új tervek kovácsolására. Kipihenten a világot is színesebbnek látjuk és könnyebbnek éljük meg. Lehet a nyaralás alatt megszületik egy gondolat, egy érzés, amely a nyaralást követő időszakban fog kiteljesedni.

Hogyan rontjuk el mégis a nyaralásunkat?

A túlzott elvárásokkal, a túlzsúfoltsággal és azzal, hogy azt hisszük, hogy ennek is teljesítményről kell szólnia. És természetesen azzal, ha igényeinket nem tudjuk kommunikálni, illetve mások igényeivel összeegyeztetni.

A nyaralás nem javítja meg azt, ami elromlott, de talán segít abban, hogy tisztábban lássuk, mit kell tennünk a megjavításához vagy akár lezárásához.