Az előző évekhez képest szerényebb érdeklődés kísérte Kézdivásárhelyen Románia nemzeti ünnepének megemlékezését: elmaradtak az idegenlégiósok, mindössze pár tucatnyi helybeli és a katonai alakulatok vettek részt a rövid rendezvényen.

A rendezvény fél egykor kezdődött, a katonák a Molnár Józsiás utcában lévő templomhoz vonultak, ezt a szakaszt az ünnepség idejére lezárták a forgalom előtt. A díszsorfalat álló katonák – a berecki és a sepsiszentgyörgyi alakulatoktól érkeztek a céhes városba – seregszemléjét egy katonatiszt és a háromszéki kormányhivatal főtitkára, Aczél Melinda Cecília ejtette meg, majd a jelenlévők – köztük a trikolór színeit visszaadó lufikat szorongató gyerekek – elénekelték a román himnuszt. Ezt követően a templom előtt lévő faragott keresztoszlopnál több ortodox pópa közreműködésével rövid egyházi szertartás zajlott, majd Aczél Melinda Cecília lépett mikrofonhoz, tolmácsolva előbb Ilie Bolojan kormányfő, majd Ráduly István, Kovászna megyei prefektus üdvözletét.

Ráduly István szavai a közösséghez, a megye multikulturális együttéléséhez és az egység fontosságához szóltak. Üzenetében hangsúlyozta, hogy a nemzeti ünnep alkalom arra, hogy „mindenki újra átélje kapcsolatát a nemzet történelmével és kultúrájával”. Kiemelte Kovászna megye sajátos helyzetét is, ahol a különböző etnikumok együttélése „a harmónia és a kölcsönös tisztelet mintája”, és élő bizonyítéka annak, hogy a sokszínűség nem akadály, hanem a tanulás és a megértés forrása. Hozzátette: fontos, hogy a közösségek közötti folyamatos együttműködés a mindennapokban is érvényesüljön, hiszen „csak az egység és az összefogás építhet erősebb országot”. Rámutatott, hogy minden előrelépés „a közös akaratunk eredménye”, és arra buzdította a jelenlévőket, hogy legyenek büszkék kulturális örökségükre, miközben bizalommal tekintenek a jövő felé.

Az ünnepi beszédek után szavalatok hangzottak el, majd az intézmények, politikai szervezetek és katonai alakulatok elhelyezték koszorúikat. A rendezvény a katonák rövid díszfelvonulásával ért véget.

Ami a résztvevőket illeti, idén teljes mértékben hiányoztak azok az idegenlégiósok, akik pár évig előszeretettel „látogattak” Kézdivásárhelyre, a Prahova völgyéből, Galacról és más megyékből is érkezve. Szintén nem érződött a hiánya a Calea Neamului szervezetnek sem, akik pár évig abban látták a békés együttélés kulcsát, hogy Kézdivásárhely főterén felvonulva olyan szlogeneket

kiabáljanak, amelyektől egyébként a helyi románság mindig elhatárolódott és soha nem is vettek részt semmiféle provokatív megmozdulásban, így a főtéren való felvonuláson sem. Idén az ünnepség a templom előtti útszakaszra korlátozódott, amint a rendezvény véget ért, a résztvevők távoztak is.