Utcára vonultak a rahovai robbanás károsultjai: válaszokat és bent maradt értékeiket követelik
A bukaresti Rahova negyedben történt tömbház-robbanás helyszínéhez vonultak pénteken a károsultak, hogy válaszokat és lépéseket követeljenek a hatóságoktól. A robbanás következtében több mint 50 lakást kellett kiüríteni. Hat hónappal a tragédia után a lakók még mindig kénytelenek a városháza által támogatott albérletekben lakni, de ezt a segítséget csak egyéves időtartamra biztosítják nekik, számol be a Digi24.
A tavaly október 17-én történt robbanásban érintettek közül sokan nemcsak otthonukat, hanem családtagjaikat is elveszítették, a konkrét válaszok hiánya pedig tovább fokozza bizonytalanságukat.

Az ingatlan ugyanolyan állapotban maradt, mint a robbanás napján, a tulajdonosoknak pedig tilos a belépés a szerkezeti kockázatok miatt. Annak ellenére, hogy a területet folyamatosan őrzik, egyes lakók azt állítják, hogy az épületbe idegenek hatoltak be, akik értékeket vittek el, miközben a tulajdonosok nem mehetnek be saját dolgaikért.

A helyzettel elégedetlen lakók egy csoportja 17:00 óra körül az épület közelében gyülekezett, hogy válaszokat követeljenek a hatóságoktól. Tudni akarták, mi lesz az épület sorsa, mivel a felújításáról, lebontásáról és az újjáépítéséről egyaránt hallani. Az emberek azt mondták, elfogyott a türelmük, és gyors megoldást követelnek, hogy újrakezdhessék életüket.
A lakók szerint a kezdeti ígéretek ellenére a helyzet változatlan maradt, az egyetlen konkrét segítség a korlátozott ideig tartó lakbértámogatás. Sokan azt mondták, hogy semmit sem tudtak kimenteni a romba dőlt lakásokból, és csak abban távoztak, ami rajtuk volt.
„Semmi sem változott. Az elején még nagy volt a mozgósítás, most albérletben vagyunk, amit a Habitat fizet nekünk. A házból semmit nem tudtunk kimenteni, csak a rajtunk lévő ruhákat. Nincsenek lakókonténerek, nincs semmi, a gyerekek legalább 5 váltásban tanulnak, nem is beszélve a tanárokról, akiknek ezt ki kell bírniuk” – számolt be az egyik.

Más lakók szerint az épület egyes részeibe be lehetne jutni, mégsem engedik be őket az értékeikért.
„Hozzánk a földszintre gond nélkül be lehetne menni. Semmi nem rongálódott meg, egyetlen könyvespolc sem, ki tudnám hozni a dolgaimat, mást nem is akarok” – mondta egy tiltakozó.
A fő elégedetlenség forrása az, hogy nem léphetnek be a lakásokba kimenteni azt, amiért egy életen át dolgoztak. „Be akarunk menni, hogy elhozzunk mindent, amit csak lehet. Mindenkinek ott van a pénze, egy élet munkája. Idegen lakásokban élünk, nem érezzük jól magunkat, pszichológushoz járunk, mindannyiun traumától szenvedünk. (...) Be akarunk menni a tömbházba, vissza akarjuk kapni a 45 évnyi életünket. Nem a mi hibánk, ami történt” – panaszolta egy másik.

Az évszakok váltakozásával újabb és újabb kiadásokra kényszerülnek, mivel minden személyes tárgyuk a lakásokban maradt. „Mindenünk bent van a házban. A télre még kaptunk ruhákat egy szomszédtól, de most jön a nyár, mindent újra meg kellene vennünk, de miből? (...) Vannak számunkra értékes dolgok bent, nemcsak ruhák, akár egy fénykép is, mert az a miénk, és el akarjuk hozni (...) jöjjenek és adjanak magyarázatot. Minket nem hív fel senki” – rótta fel a felrobbant tömbház egy volt lakója.
16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT
CSAK SAJÁT