Egy „ajtócsapkodásos konfrontációnyitány”, de egyfajta együttműködési kísérlet is lehetséges Kelemen Hunor RMDSZ-elnök és a Magyar Péter leendő magyar miniszterelnök közelgő tárgyalásán – mondta a Maszolnak Pászkán Zsolt politikai elemző. Arra emlékeztetett, hogy a Tisza Párt és az RMDSZ egyaránt az Európai Néppárt tagja, így ha „nem mással, ezzel az ürüggyel is élni lehet a következő időszakban”. Hozzátette: ha ez jól sül el, akkor akár mélyebb együttműködés is kialakulhat.  

– Három nappal a választások után már majdnem minden Tisza-szimpatizáns azt vallja, nyilvánvaló volt Magyar Péterék győzelme. Közben elég csak visszanézni a Tiszához közel álló közvélemény-kutatók, elemzők véleményét: mindenki nyitva hagyta a kiskaput, s arról beszélt, nem lehet kizárni a Fidesz sikerét. Mennyire volt megjósolható ez a végeredmény?

– Ez tipikusan az a helyzet, amikor utólag válnak prófétává egyesek. Könnyű beleesni abba a hibába, hogy mivel most bejött egy bizonyos eredmény, az automatikusan visszamenőlegesen is igazolja azokat, akik ezt ezúttal megközelítően képviselték. A gond az, hogy most azok állítják magukat piedesztálra, akik alig négy évvel ezelőtt hasonló jóslatokkal látványosan megbuktak, vagy akik 2018-ban 10–14 százalékkal jósoltak kevesebbet a Fidesznek. Tehát, ha csak ezt vesszük alapul, akkor ez jelenleg 1–2 vagy 2–1 (attól függően, honnan nézzük). Másrészről úgy vélem, tisztázásra vár, hogy egy ellenzéki közvélemény-kutató esetében a kormánypártokhoz közel álló elemzők által nyilvánosságra hozott, a cég által képviselt állásponttól jelentősen eltérő „kulisszák mögötti” (de hitelességükben nem cáfolt) eredmények valódiak voltak-e, vagy egy „maszkirovka” részei. Mert ha ez utóbbi, akkor ez meglehetősen érdekes távlatokat nyitna, és olyan bizonytalansági tényezőket vinne a képletbe, amelyek megnehezítenék annak megválaszolását, hogy a végeredmény megjósolható lett volna-e. Ugyanis a legutóbbi romániai elnökválasztás óta a jelenlegi román kormánypártokat támogató intézmények és média azt hangsúlyozzák, hogy a közösségi médián keresztül zajló hisztériakeltés képes jelentős módon befolyásolni az eredményeket. Ha ez így van, akkor ez Magyarország esetében is érvényes lehet.

– Amint az várható volt, a választások másnapján máris Kelemen Hunor RMDSZ-elnök fejét követelik egyesek, amiért kiállt a Fidesz mellett a kampány alatt. Mennyire stabil Kelemen Hunor pozíciója?

– Ezt nem tisztem eldönteni, hiszen ez elsősorban az RMDSZ-en belüli erőviszonyokon, és végső soron az RMDSZ tagjain múlik; az ő felelősségük erről dönteni. De azt meg kell említenem, hogy az RMDSZ elnöke a teljes magyar választási kampányban egy részhalmazt képviselt: a magyar állampolgársággal is rendelkező, a választásokra regisztrált romániai polgárokat. Márpedig ennek a részhalmaznak a döntése (87 százalék a Fideszre szavazott – ez éppen a sokat gyalázott levélszavazatok miatt pontosan mérhető, nem pedig hasraütésszerű adat) egybeesett az RMDSZ-elnök kampányban vállalt részszerepével. Tehát ilyen szempontból nem látom, hogy miért kellene Kelemen Hunornak csak azért lemondania, mert a „hatáskörén kívül” eső magyar állampolgárok másképp döntöttek. Ráadásul nem hallottam brüsszeli vagy más európai vezetők lemondását követelő hangokat akkor sem, amikor négy évvel ezelőtt az általuk - Donald Tusk által személyesen is - támogatott jelölt csúfos kudarcot vallott. De hangsúlyozom: ez csak egy elemzői vélemény, a politika sokszor másképp működik.

– Magyar Péter határon túliaknak címzett, választások utáni nyilatkozatai mit jeleznek?

– Egyelőre inkább a keretek körvonalazódását látjuk, mintsem egy kiforrott politikát. A kampányban a határon túli magyarok ügye nem tartozott az elsődleges témák közé, így a mostani megszólalások inkább jelzés értékűek, semmint egy koherens stratégia elemei. Ezért ezen a ponton nem annyira konkrét intézkedésekből, hanem hangsúlyokból és irányjelzésekből lehet kiindulni. Az elmúlt három évtizedben több, egymástól markánsan eltérő támogatáspolitikai szemlélet létezett a határon túli magyar közösségek irányában. A kilencvenes és kétezres évek baloldali kormányai inkább egy visszafogottabb, intézményfenntartó és kapcsolattartásra építő modellt követtek, amely elsősorban az oktatásra, kultúrára és a közösségi struktúrák működtetésére koncentrált, viszonylag alacsonyabb forrásokkal és széttagoltabb intézményi keretek között. A 2010 utáni időszak ezzel szemben egy centralizáltabb, jóval nagyobb volumenű, részben gazdaságfejlesztési és hálózatépítési elemeket is tartalmazó megközelítést hozott, amely már nemcsak a megmaradást, hanem a pozícióépítést is célul tűzte ki. A jelenlegi nyilatkozatok alapján még nem eldönthető, hogy a most formálódó politikai irány ezek közül melyikhez áll közelebb, visszatér-e valamelyik korábbi modellhez, vagy egy ettől eltérő, új megközelítést alakít ki. A valódi irányt nem a kampány utáni megszólalások, hanem a kormányzati struktúra kialakítása és az első konkrét döntések fogják kijelölni.

Kapcsolódó

Székely István: Az RMDSZ mozgásterét nem a Budapesthez fűződő viszony határozza meg (INTERJÚ)

„Társadalmi turbulencia esetében, amikor politikai szempontból élesen szembenálló táborok alakulnak ki, az RMDSZ mindig a saját szavazóbázisa szempontjait képviseli.”

Kormányváltás Magyarországon RMDSZ Kelemen Hunor Magyar Péter

– Jövő héten személyesen is tárgyal Kelemen Hunor és Magyar Péter. Mit várhatunk ettől a találkozótól?

– A jelen helyzetben egyaránt lehetséges egy ajtócsapkodásos konfrontációnyitány, különösen akkor, ha addig a második kérdésben említett Kelemen-lemondás hívei jelentősebb befolyást szereznek Magyarnál, ami egy esetleges ultimátumszerű nyilatkozathoz vezethet. De ugyanígy lehetséges egyfajta együttműködési kísérlet is, azzal, hogy majd az idő megmutatja, mennyire lesz életképes. Ne feledjük, hogy a Tisza Párt és az RMDSZ egyaránt az Európai Néppárt tagja, így ha nem mással, ezzel az ürüggyel is élni lehet a következő időszakban. Ha ez jól sül el, akkor akár mélyebb együttműködés is kialakulhat. Különösen akkor, ha az RMDSZ-en belül esetleg újonnan felbukkanó Tisza-szárny akár a hatalmat is megszerzi a szövetségen belül. Ugyanakkor úgy vélem, nagyon korai még ennyire túlbonyolítani a helyzetet; ennél egyszerűbb kérdések merülnek majd fel ezen a találkozón.

– Mi a megoldás az egyrészt a választási eredmények miatt elkeseredett, másrészt az attól felbátorodott erdélyi magyarok kibékítésére?

– Erre nagyon nehéz elemzői választ adni, egy pszichológus sokkal illetékesebb lenne. Egyrészt azért, mert a magyarországi ellenzék teljes leszámolást követelő politikai kommunikációja a jelenlegi határokat is átlépte. És itt nemcsak arról van szó, hogy egyes, nem Magyarországon élők olyasmiért követelnek „leszámolást”, amit ők maguk nem tapasztal(hat)tak meg, hanem arról is, hogy erre a hangulatra már körülbelül öt-hat éve, különösen az utóbbi két-három évben, rátelepedtek azok, akik a rendszerváltás előtt, majd utána az 1994–1998, illetve a 2002–2010 közötti időszakban voltak kiváltságos helyzetben, és őriztek meg továbbra is kulcspozíciókat a társadalom különböző szintjein, és akik – az elmúlt időszakban is látható megszólalásaik és kezdeményezéseik alapján – nagy valószínűséggel aktív alakítói kívánnak lenni egy esetleges politikai átrendeződésnek, különösen a saját korábbi kiemelt szerepük visszaszerzése szempontjából. Nekik egyáltalán nem lesz érdekük „hidakat” építeni, és ez – jelenlegi megítélésem szerint – megnehezíti majd a táborok közeledését.

(Nyitókép: Maszol)