Székelyföldi fejlesztési lehetőségek Parajd árnyékában címmel tartottak kerekasztal-beszélgetést csütörtökön, a 34. Tusványos második napján. A meghívott szakemberek abban egyetértettek, hogy a bányakatasztrófa miatt nehéz helyzetbe került székelyföldi településnek fel kell ébrednie a sokkból. Az is elhangzott, hogy megfelelő felhasználási módot kell találniuk a felajánlott adományoknak.

A legsürgősebb teendőkre igyekeztek rávilágítani azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelynek középpontjában a parajdi sóbánya-katasztrófa által okozott ökológiai, turisztikai, gazdasági, valamint társadalmi-szociális problémák láncreakciói álltak.

Mint tartalmas, a bányakatasztrófáról szóló felvezetőjében Deák György, az Országos Környezetvédelmi Kutató és Fejlesztő Intézet igazgatója kifejtette: a „mentőövként” bedobott csőrendszer beüzemelése ellenére (ami a mai napig több határidő kitűzése után sem történt meg – szerk.megj.) a rizikós helyzet megmaradt.

„Ez nem egy megfelelő időben született megoldás. Úgy tervezik, hogy ez legyen egy végső megoldás, hát most már várjuk a felelősségvállalást, de nem látok senkit, aki vállalná ezt a felelősséget. Nem látok garanciát arra, hogy ez mondjuk ötven éven át megmarad, tehát ezzel a probléma nincs megoldva” – szögezte le a Korond-patak elvezetésének kapcsán a szakember.

Hozzátette: véleménye szerint további problémát jelent, hogy a Telegdy-bányarészt és a kezelőközpontot meg lehetett volna menteni, ahogy ennek hangot is adott korábban. A bányarészleg esetében ez már lehetetlen a jelenlegi állapotok közepette, a kezelőközpont megmentésének esélye pedig „50 százalék alá esett” – fogalmazott.

Hiányzik a monitorig rendszer

 „Megértettük: be fog szakadni, nem tudjuk, hogy mikor, nem tudjuk, hogy hol. Egyelőre nem látok semmilyen monitoring rendszert, ami alapján prognózist csinálnának, hogy legalább, ami menthető, mentsük meg. Ha kiszivattyúznánk a sólét, lesz egy sós tó, de legalább nem lesznek más hatások. Ha pedig otthagyjuk a sólét, akkor az fogja mosni a sótömböt. Tehát az ivóvíz szempontjából probléma lesz Parajd alatt. Ha pedig megtörténik a másik fajta katasztrófa, elképzelhetjük, hogy egy millió köbméter sólé kiszökik, megindul, a Maroson keresztül elmegy Magyarországra, és ott is lesz hatása. A Dunán keresztül pedig lemegy a Fekete-tengerig. Tehát összekötjük így Parajdot és a Fekete-tengert. Szerintem ezt nagyon el kéne kerülni” – mondta Deák György.

Hozzátette: véleménye szerint lehet olyan megoldásokat találni, amellyel mindezt el lehet kerülni. Viszont, ha néhány hónap elteltével nem esik több szó a parajdi krízisről, akkor időzített bombaként fog működni, amit nem tudnak kontrollálni, nem fogják tudni, hogy mikor szakad be, mikor nyomja ki a sólét, és ez történik meg.

A szakember véleménye szerint csak a probléma megértése és a megoldások keresése esetén lehet Parajd esetében bármilyen jövőképről beszélni. Ehhez pedig az kell, hogy a szakemberek rendszeres és pontos adatokhoz jussanak a bányában zajló folyamatokról – szögezte le.

Az állam a legnagyobb vesztes

Bíró Barna Botond, Hargita Megye Tanácsának elnöke a sóbánya bezárásának konkrét, pénzben mérhető, kiszámítható veszteségeiről beszélt. Mint rámutatott, a veszteségek az államot érintik leginkább. Ez részben abból fakad, hogy a bányát elárasztó víz „megoldotta a sókitermelés 15 éves mennyiségét másfél hónap alatt”. A politikus szerint ez 100 millió eurós veszteséget jelent, amihez hozzáadódik a látogatóközpont jegyeladásának kieséséből származó veszteség. Bíró Barna Botond számításai szerint ez 700 ezer jegy értékesítésével, 8 eurós áron számolva 5,86 millió euró. Mint fogalmazott: az állam „a saját fejőstehenét vágta le”.

„Két tanulsága van a Salrom szempontjából. Az egyik az, hogy a problémákat, ha a szőnyeg alá söpörjük, akkor egy idő után annyi probléma lesz a szőnyeg alatt, ami átszúrja a szőnyeget. A megoldás az, hogy a problémákat nem a szőnyeg alá, hanem az asztalra kell tenni. Tízmillió lejből meg tudták volna oldani, hogy közép távon legalábbis ne legyen probléma. Felelőtlenség, hogy nem tették meg. A másik nagy tanulság az az, hogy krízishelyzetben a legrosszabb, amit tehetsz, az, hogy hallgatsz” – fogalmazott az elnök a hatóságok és a sóipari vállalat hiányos kommunikációjára utalva. Hozzátette: súlyosbította a helyzetet az, hogy az államnak nincs megoldása katasztrófahelyzet esetére.

Veszélyes egy lábon állni

„A parajdi emberekre jellemző, és ez a Covid-időszakban is megjelent, hogy nagyon veszélyes az egy lábon való állás. Tehát a gazdasági monokultúra életveszélyes, azzal mindig egy lépéssel vagyunk a sír szélétől. Bármikor történhet olyan katasztrófa, olyan váratlan helyzet, ami a bevételünket megszünteti, az egyik lábat kiüti. A turizmus a legveszélyeztetettebb, ezt láttuk a Covid alatt is” – mondta Bíró Barna Botond.

Horváth Alpár, a BBTE Gyergyószentmiklósi Tagozatának intézetigazgatója arra mutatott rá, hogy pontosan nem lehet tudni, mekkora is a parajdi turizmus. „Nem az a kérdés, hogy hány vendégéjszakát regisztráltak Parajdon, hanem ezek a regisztrált vendégéjszakák hány százalékot tettek ki Hargita megye regisztrált vendégéjszakáiból, hogy a parajdi fehér turizmus a Hargita megyei fehér turizmushoz képest mekkora, hányadik a megyében, és hány százalékot tett ki” – mondta. Rámutatott ugyanakkor, hogy „érdekes helyzeteket” teremt a változó kormányzat, az állandósult bizonytalansági helyzet, ami Romániát jellemzi az elmúlt évtizedekben.

„Sosem tudod, hogy kivel ülsz le tegnap és holnap. Változnak a kormányzati koalíciós felállások, egyik nap egyik miniszter, másik nap másik miniszter. Mire az egyik miniszter a hatósági vezetőt számonkérné, addigra leváltják, én ebben is látok problémát. Visszatérve a statisztikákra, a turisztikai minisztérium nagyjából hivatalosan 120 olyan egységet tart számon, amelyik minősítetten működik, ezek mellett becslések vannak, hogy jóval többen vannak, akik fogadnak vendéget” – emelte ki Horváth Alpár.

Bonyolítja a helyzet átláthatóságát az is, hogy nem készültek pontos statisztikák. Mint a szakember rámutatott, a statisztikai intézet nem követi nyomon, tíz férőhely alatt „nem szórakoznak adatgyűjtéssel”.

„Most is találkozunk sok olyan vállalkozóval, aki nem tudja, hogy neki igazából van egy ilyen kötelezettsége. Ha vendéget fogad, akkor regisztrálni kell, és minden hónap 5-én jelentjük az előző hónap vendégforgalmát, lebontva arra, hogy hány román, hány külföldi, a külföldi honnan jött, hány turista és hány vendégéjszakát töltött. Ezekből a számokból össze tudnánk rakni azt, hogy igazából mennyi az annyi, és hogy minek mekkora jelentősége van” – mondta Horváth István.

Mi legyen a támogatásokkal?

A szakember kitért arra, hogy a Parajdra érkezett támogatásoknak a felhasználása kulcsfontosságú. „Azt gondolnám, hogy jó volna, ha azokat a támogatásokat, amelyek a parajdiak megsegítésére bárhova befolytak, minél átláthatóbban különítsék el, és legyen belőle kézzelfogható eredmény is. Ha fel tudnánk mutatni bár egy kilátót, amit azt mondjuk, hogy ebből a pénzből csináltuk meg azért, hogy legyen egy plusz attrakciója Parajdnak. Lehet, hogy kicsi dolog, de csináltunk valamit, aminek nem a gazdasági hatása a jelentős, hanem az üzenetértéke. Tehát az a hitelesség szempontjából lenne fontos, hogy valami attrakciót még teremtsünk” – fogalmazott.

„Az a helyzet, hogy sem Balatonfüredet nem lehet eladni a Balaton nélkül, sem Mamaiát a Fekete-tenger nélkül. Ezek mind evidenciák, és azt a 90 százalékos kiesést, amit az egész régió érez, azt nem lehet pótolni” – szögezte le Trucza Adorján a Taste of Transilvania jogtulajdonosa, turisztikai szakember.

„Úgy látom, hogy van még most is egy ilyen félelemmel, várakozással átitatott helyzet. Nincs még mindenki a lejtő alján, most még nyár van, és még remélnek, hogy ebből még tud lenni valami, de az a helyzet, hogy szeptember 15-e után itt a valóság nagyon be fog ütni. Azokat is ki kell mondani, és elismerték a helyiek is a különböző workshopokon, közös egyeztetéseken, hogy volt eset, amikor el voltak szaladva velük a különböző lovak. Most értem azt, hogy olyan áron árultak olyan szolgáltatást, olyan terméket, aminek alapvetően a megyében a realitáshoz nincs köze.

Értem azt is vállalkozóként, hogy akkor kell korcsolyázni, amikor jég van, de ez már egy picit túlment, és innen most nagyon nehéz visszajönni. Amikor felvettem, hogy mondjuk ezután is mondjuk ugyanennyiért kell elárulni egy kürtőskalácsot, és akkor azt mondta valaki, hogy nálunk ezután is ennyire fog menni és kész. Nem hiszem, hogy aktuálisan ez hosszú távon bármilyen fenntarthatóságot, nemhogy új perspektívákat fog teremteni, hanem egyszerűen nem fogják tudni tartani. Összességében az a kínálat, ami most ott van. Parajdon arra nem látom én az esélyt, hogy belátható időn belül fog ennyi turista jönni” – mondta el Trucza Adorján.

Ilyés Ferenc, a Székelyudvarhelyi Egyetemi Központ igazgatója annak a véleményének adott hangot, hogy a parajdihoz hasonló bányabeomlásokat elemezve fel lehetett volna készülni az eseményekre. „Több száz hasonló eset történhetett a világban. Ilyenkor érdemes lenne megnézni azt, hogy vannak-e hasonlóságok, mi történt máshol, milyen katasztrófastratégiákat alkalmaztak? Jelen pillanatban az látszik, hogy a hatóság gyakorlatilag összevisszaságban kommunikál és úgymond forog a saját farka körül. A külső verbális és nonverbális kommunikációban szerintem az egyik legaggasztóbb, amit a szakmai és a hatósági részleg sugároz, az szerintem a közösséget még jobban megérinti: nem látjuk azt az egyet vagy azt a tízes csoportot, akiben lehetne látni azt, hogy ért ehhez a krízishez, ami most történik” – mondta el Ilyés Ferenc.

Hozzátette: véleménye szerint a Parajdon dolgozó vállalkozók, a parajdi emberek még „nem ébredtek fel a Csipkerózsika-álomból. Kiemelte: ez az év határidő kell legyen arra, hogy „egy új startvonalat húzzanak az egész történetben”.