Magyarországi tapasztalatok és módszerek felhasználásával tennék újra termővé a parajdi bányakatasztrófa nyomán sóval szennyezett, az elszikesedés veszélyének kitett termőtalajt a Kis-Küküllő mentén.

Kísérleti jelleggel, tíz hektáron lignit felhasználásával igyekeznek mezőgazdasági termelésre alkalmassá tenni a Kis-Küküllő menti, sóval szennyezett termőföldeket. A magyarországi tapasztalatokon alapuló módszert a 34. Tusványos egyik nyitóelőadásán mutatták be a Tamási Áronról elnevezett Székelyföldi Agro-Kultúra sátorban.

A parajdi föld nem marad magára - az SZGE szakmai választ keres a só miatt elszikesedett talajok helyreállítására címet viselő előadáson Rákosi Kinga adjunktus (Sapientia EMTE Sepsiszentgyörgyi Kar), Ragulszky Gábor vezérigazgatói tanácsadó, mezőgazdasági szakértő (vezérigazgatóság MVM), Csicsor János ügyvezető (BIOPOL fejlesztő&kereskedelmi Kft.) mutatta be a szikesedésnek kitett talaj mezőgazdasági termelésre alkalmassá tételét Józsa Eszter falugazdász (Székely Gazdaszervezetek Egyesülete) moderálása mellett.

Mint felvezetőjében Józsa Eszter fogalmazott, a beszélgetés témája „egyszerre tudományos, gazdasági és mélyen közösségi kérdés is”. Mint hansgúlyozta, a parajdi sóbányakatasztrófa nyomán az elszikesedés veszélye fenyegeti a Kis-Küküllő mentén élő gazdálkodók termőföldjeit. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy a székelyföldi gazdálkodás egyik legnagyobb kihívása a kimerülés, amely a túlzott műtrágyahasználatból és az ipari jellegű termelésből ered.

„A katasztrófa során sajnos nagy mennyiségű sókoncentráció került a Kis-Küküllő vizébe. A legtöbb (környékbeli) zöldségtermesztő a Kis-Küküllő mentén rendezkedett be, ott létesített fóliasátrakat, pontosan azért, hogy az öntözést tudja biztosítani. Sajnos a megnövekedett sókoncentráció miatt az öntözés lehetetlenné vált számukra, és bizony kezdetben nem mindenki figyelt fel arra, hogy nem szabad öntözni a magas sókoncentrációjú vízzel, ezért problémák adódtak. A Székely Gazdaszervezetek Egyesülete úgy gondolta, hogy nem marad tétlenül, tehát megoldásokat keres. Olyan megoldást, amely egyszerre fenntartható, tudományosan megalapozott és a gyakorlatban is megvalósítható” – emelte ki Józsa Eszter.

Mint Ragulszky Gábor, a magyarországi MVM Zrt. vezérigazgatói tanácsadója, mezőgazdasági szakértő megosztotta: a szóban forgó módszer alapja a lignit mezőgazdasági felhasználása. A lignit, mint megtudtuk, az elszenesedés legkorábbi állapotában lévő nyersanyag, amelyet az 1980-as évek Magyarországában nagy mennyiségben bányásztak és évtizedekig csupán a felszámolt bányák rekultivációja során, valamint energiatermelésre használtak fel. Mint az utóbbival kapcsolatosan elhangzott, az 50-60 százalékos szervesanyag-tartalommal rendelkező lignit elégetése „nem volt túlzottan jó ötlet”. Ráadásul 2028-ban az európai emissziós szabályozás alapján a lignit égetésből származó energiakinyerés nem lesz támogatott – tette hozzá a szakember.

A lignittel kapcsolatosan kiemelte: azon kívül, hogy magas szervesanyag-tartalmú szén, 20 és 40 százalék között tartalmaz humin anyagokat. Ezek huminsavak, általában nátrium-humánok, nagyon könnyen oldódnak vízben, ráadásul a lignitben nincs semmi fertőző anyag, nincs benne olyan nehézfémsó koncentráció, ami a környezetet szennyezné.

„Óriási pufferkapacitása van, ezen kívül nem egy hidrofób anyagról beszélünk, de mégis valamilyen mértékben köti a nedvességet. A lignit nemcsak a növénytáplálásban, tehát tápanyag utánpótlási rendszerekben szenzációs, hanem struktúrálja is a talajt” – emelte ki Ragulszky Gábor. Mint elhangzott, Magyarországon sikerrel alkalmazták a lignitet kórosan lúgos, szikes területek kezelésére, ugyanis nagyszerűen lehet a PH-t szabályozni a segítségével.

Nem kedvelik a sót a növények

„Olyan területen, ahol beindul a szikesedés, másodlagos szikesedés, vagy egy ilyen nagyobb sóterhelés, mint ami a parajdi katasztrófa miatt ezeken a területeken kialakult, ezzel az anyaggal van lehetőség arra, hogy a sókoncentrációt radikálisan csökkentsék a talajokban. (…) Gyakorlatilag nemcsak arról beszélünk, ami már terhelt, hanem, ha a következő években ezzel a vízzel öntöznek, akkor ez a katasztrófa halmozottan jelentkezik, tehát exponenciálisan nő majd a sóval terhelt területek mértéke, és a kertészeti ágazatokban, ugyanúgy szántóföldi ágazatban sem kedvelik a sót a növények” – mutatott rá a szakember.

Rákosi Kinga, a Sapientia EMTE Sepsiszentgyörgyi Karának adjunktusa kiemelte: az oktatási intézmény adja a tudományos hátterét a lignit lehetséges felhasználásának. A következő időszakban megvizsgálják a sóterhelés mértékét és alakulását az érintett területeken, és az ezek nyomán készült tanulmányokkal segítik a további lépések kidolgozását. Mint elhangzott: hosszú folyamatról van szó, a szikesedés nem egyik napról a másikra történik meg, éveken át tart, ahogy a sós víz utat talál magának a talajban.

Már az idén várhatók az első eremdények

Az előadás során ismertetett beavatkozás első körben összességében tíz hektáros területet érint majd  a Kis-Küküllő mentén, ahol lignit felhasználásával vizsgálják a talaj termőképességének visszaállítási lehetőségeit. A területek több, különböző helyen található parcellát érintenek majd, tudtuk meg.

A módszer alapjait Csicsor János, a Biopol fejlesztő&kereskedelmi Kft. ügyvezetője mutatta be, aki a magyarországi vörösiszap-katasztrófa során szerzett tapasztalatait felhasználva dolgozta ki az általa vezetett vállalkozás talajjavító módszereit. A parajdi bányakatasztrófa nyomán szennyezett talajok esetében kiemelten fontos a monitorozás, hangsúlyozta.

Kapcsolódó

A termesztett növények is megsínylik a víz magasabb sótartalmát

A sós vizű talajon termett növények elfogyasztása megviselheti a veseműködést, a magas vérnyomásra hajlamos személyeknél pedig veszélyes mértékű vérnyomás-emelkedéshez vezethet.

Parajd sóbánya Kis-Küküllő mente növénytermesztés ökológiai katasztrófa

„Megnézzük, hogy milyen mélyen ment le a só eddig az öntözővízzel. Ezt követni kell, követni kell a növényekben is, hogy mennyire vették fel a sót (…) Ez gyorsan bizonyítható folyamat lesz. Gyakorlatilag már az idén lehet vizsgálni, hogy mit vettek föl az elvetett növények, és milyen mértékben. Tavaszra kész tényekkel tudunk előállni, hogy igen, működik. Meg kell határoznunk, hogy melyek itt a fő növényi kultúrák, és azokból vetni (a kísérleti területeken – szerk.megj.). Nem kell, hogy teljesen beérjen, elég, ha megnő, abból már lehet látni, hogy hogyan veszi fel a sót, hogyan viselkedik, hogyan változik a talaj, tehát úgy gondolom, ez egy elég gyors leadású folyamat” – mondta el Csicsor János.

Mint elhangzott: a lignit felhasználásával első körben a talaj sókoncentrációja csökkenthető, majd a termesztett növényekre gyakorolt hatást érdemes megvizsgálni. Ugyanakkor hosszú távon a lignit termőföldre gyakorolt pozitív hatásait is figyelembe kell venniük, hiszen ez hozzá tud járulni a talaj megfelelő szerkezetéhez, a növények tápanyagfelvételének javításához, a vízháztartás normalizálásához, ami a szélsőséges időjárást és a mezőgazdasági termőtalajok „kizsigerelését” figyelembe véve kulcsfontosságú lehet Székelyföldön is.