Egy törvénykezdeményezés az állami nyugdíjrendszerről szóló törvény módosítását javasolja, hogy azok a mezőgazdászok is részesülhessenek nyugdíjban, akik a nem kollektivizált területeken dolgoztak és 1990 előtt fizették a hozzájárulást.

Jelenleg csak a kollektív gazdaságokban dolgozók részesülnek nyugdíjba. A tervezet indoklása szerint az 5/1977-es törvény kimondta, hogy minden egyéni gazdasággal rendelkező gazdálkodó, valamint nagykorú családtagjaik kötelezően a nyugdíj- és társadalombiztosítási rendszer részét képezték. Őket nemcsak a mezőgazdasági tevékenységük alapján tekintették biztosítottnak, hanem azért is, mert kötelesek voltak évente a termés egy részét az állami alapba beszolgáltatni, idézi az indoklást a Digi24 hírtelevízió.

Ezeket a beszolgáltatásokat – régi nevükön „állami kvótákat” – a nyugdíjrendszerbe fizetett hozzájárulásként kezelték. A törvény legalább tíz év szolgálati időt írt elő, a nyugdíjjog pedig elévülhetetlen volt, vagyis az érintettek bármikor igényelhették. A szükséges dokumentumokat a helyi tanácsok bizottságai kezelték, ám 1990 után ezeket megszüntették, a törvényt hatályon kívül helyezték, és az állam nem vezetett be alternatív rendszert ezen mezőgazdászok szolgálati idejének elismerésére. Sok településen az akkori iratok mára nem léteznek, ezért az érintettek képtelenek bizonyítani, hogy hozzájárultak a nyugdíjrendszerhez.

Az indoklás szerint a hasonló helyzetben levő mezőgazdászok közül sokan ma már 75 év felettiek. Noha 1990 előtt törvény kötelezte őket a hozzájárulásra, jelenleg semmilyen nyugdíjat nem kapnak. Szociális segélyre sem jogosultak, mert több mint 1000 négyzetméter földdel rendelkeznek, és fogyatékkal élőknek járó támogatást sem kaphatnak, mert nem felelnek meg a feltételeknek. Emellett életkoruk miatt már nem képesek dolgozni, hogy megélhetésüket biztosítsák. A dokumentum idéz egy alkotmánybírósági döntést is, amely emlékeztet arra, hogy a nyugdíjhoz való jog alapvető jog, és az állam köteles megvédeni azokat, akik hozzájárultak a társadalombiztosítási alaphoz, és nem hagyhatja figyelmen kívül megszerzett jogaikat.

A javaslat a 360/2023-as nyugdíjtörvény módosítását irányozza elő, úgy, hogy az 5/1977-es törvény hatálya alatt eltöltött időt hivatalosan is elismerjék szolgálati időként. A jelenlegi törvény 13. cikkelyébe bekerülne egy új rendelkezés, amely egyértelműen kimondja, hogy a kollektivizálatlan területek mezőgazdászainak tevékenysége és az állami alapnak beszolgáltatott termények mennyisége – a régi törvény feltételei szerint – szolgálati időnek minősül. A tervezet szerint azok is jogosulttá válnának nyugdíjra, akik már régen teljesítették a feltételeket, de a joghézagok miatt eddig nem érvényesíthették jogaikat. Az így megállapított nyugdíj nem halmozható a garantált minimáljövedelmet biztosító segélyekkel, de összevonható minden más, általánosan a nyugdíjasoknak járó juttatással.

Mivel sok hivatalos irat eltűnt 1990 után, a tervezet a gyakorlatban alkalmazható eljárást ír elő. A nyugdíjkérelmet a törvényes határidő lejárta után is be lehet nyújtani, és a kérelmező olyan dokumentumokat is benyújthat, mint születési vagy házassági anyakönyvi kivonat, a települési önkormányzat igazolása az egykori gazdaság létezéséről, a Mezőgazdasági Nyilvántartásból származó másolat vagy akár saját felelősségre tett nyilatkozat arról, hogy 1977 és 1992 között teljesítette a beszolgáltatási kötelezettséget az állami alap felé.

Egy másik fontos változás, hogy a nyugdíjat attól az időponttól kellene megállapítani, amikor az érintett ténylegesen teljesítette a feltételeket – nem pedig a kérelem benyújtásától. Ez figyelembe veszi, hogy a régi törvény szerint a nyugdíjjog elévülhetetlen.
A kezdeményezők szerint a pénzügyi hatás csekély lesz, mivel nagyon kevés személy tartozik már ebbe a kategóriába. A társadalmi hatás viszont jelentős lehet, mert egy több mint három évtizede fennálló igazságtalanságot orvosolna, és minimális jövedelmet biztosítana olyan emberek számára, akik ma rendkívül kiszolgáltatott helyzetben élnek.

A törvénytervezet jelenleg a szenátusi vita szakaszában van. Ahhoz, hogy törvénnyé váljon, a képviselőház jóváhagyása, az elnök általi kihirdetés és a Hivatalos Közlönyben való megjelenés szükséges. Ezt követően a kormánynak kell kidolgoznia a végrehajtási szabályokat.