Székely István az AUR „szárnyalásáról”: Pártcsaták helyett kormányozni kellene (INTERJÚ)
Pártcsaták helyett kormányozni kellene, lehetőleg úgy, hogy az egyszeri állampolgár is érezze: az ő sajátos gondjainak orvoslása van a figyelem fókuszában – mondta a Maszolnak Székely István politológus, az RMDSZ társadalomszervezésért felelős ügyvezető alelnöke. Szerinte a politikai elitnek bizonyítania kell, hogy saját „kasztját” sem kíméli: folytatni kell a közigazgatás felsőbb rétegei kiváltáságainak szűkítését, a pártok állami kifizetőhelyeinek felszámolását.
– Míg az egykori koalíció pártjai – elsősorban a PSD és a PNL – egymás lejáratásával vannak elfoglalva, addig az AUR toronymagasan vezeti a népszerűségi listát. Mit kellene tenniük a magukat Európa-barátnak nevező formációknak ahhoz, hogy megállítsák Simionék szárnyalását? Hogyan lehetne megnyerni az AUR-szavazók legalább egy részét?
– Simionék „szárnyalásának” sokféle oka van, előbb ezeket kellene megérteni. Tábora nagyon heterogén, nem igaz, hogy csak a prekariátusból, a „rendszerváltozás veszteseiből”, vagy iskolázatlan, kevésbé tájékozott személyekből állna. Például táborukban van az a gazdaságilag megerősödött kékgalléros réteg is, amely sajátos kultúrájának társadalmi emancipációjáért küzd. Fontos a velük való párbeszéd. Azzal, hogy a kormányzat elismeri a felvetett kérdések egy részének jogosságát, már nagyot lépne előre a helyzet pacifikálása terén. Jó példának tartom erre a franciaországi „sárgamellényesek” mozgalma kapcsán Macron által indított Grand Débat National konzultáció-sorozatot.

Pártcsaták helyett kormányozni kellene, lehetőleg úgy, hogy az egyszeri állampolgár is érezze: az ő sajátos gondjainak orvoslása van a figyelem fókuszában. Kétségtelen, hogy a legrászorultabbak részére kell egy célzott „vásárlóerő-csomag”, de ez nem lehet széleskörű, annak nincs fedezete. Be kellene emelni a kékgallérosok populáris kultúráját a fősodorba. A politikai elitnek bizonyítania kell, hogy saját „kasztját” sem kíméli: folytatni kell a közigazgatás felsőbb rétegei kiváltáságainak szűkítését, a pártok állami kifizetőhelyeinek felszámolását.
– Ideje, hogy a hatóságok komolyan vegyék a hatályos jogszabályokat. A gyűlöletbeszéd vagy a szélsőséges mozgalmak tevékenysége elleni rendészeti fellépés feltételek adottak új törvények elfogadása nélkül is, csak alkalmazni kellene azokat. A hatóságok vagy az igazságszolgáltatás felemás eljárásával kellene kezdeni valamit, gyakorlatuk gyakran legitimizálja a szélsőséges törekvéseket.
– Az újabb politikai válság kirobbanása után Nicușor Dan főszereplővé vált. Az államfő lépéseit élesen bírálja mostanában a PNL-USR tandem. Egyes vélemények szerint ugyanakkor az államfő éppen azért kedvez sok tekintetben a PSD-nek, mert felismerte, hogy a szociáldemokraták tévesztése az AUR-nak előnyös. Mi az államfő stratégiája, ha egyáltalán van ilyen?
– Nicușor Dan időnként széttartó lépései mögött azért lassan kezd kirajzolódni valamiféle stratégia. Hogyan tudja megszerezni második mandátumát úgy, hogy közben megőrzi az ország nyugati elkötelezettségét? Erre a kérdésre keresi a választ. Nincs „saját” parlamenti tábora, pártja, ezért is kényszerül a PSD-vel való kiegyezésre. A PNL-USR tandem e tekintetben nem alternatíva, hiszen Bolojanban potenciális vetélytársat lát a következő elnökválasztás alkalmával. Lehet e mögött egy felemás kalkulus is: számolhat azzal, hogy számára az Európa-párti szavazótábor már adott, ami azonban csak egy Nicușor Dan-Simion/Georgescu párharc esetében igaz.
– Más vélemények szerint egy olyan konzervatív párt létrehozásán dolgozik az elnök, amely az AUR-voksolókat is célozza.
– Igen, ha a liberális párt elleni puccskísérlet a Veștea-kormány beiktatásával zárul, az lehetett volna egy jobbközépre pozícionált liberális pártkezdeményezés, amely megosztaná az AUR szavazótáborát.
– Azt is rebesgetik, hogy Dan Románia és Moldova egyesülésének megvalósításával húzná ki a szőnyeget az AUR ultranacionalista politikája alól. Valós forgatókönyv?
– Ami a Moldvával való egyesülést illeti: a témára szinte mindegyik politikai aktor rástartolt, hiszen a szomszédunkban dúló háború lezárása Ukrajnát egyértelműen a nyugat érdekközösség részeként fogja meghatározni, geopolitikai szempontból lehetővé téve ezáltal a – valamilyen formában történő – egyesülés napirendre tűzését. A témának potenciálisan jelentős szavazatfelhajtó hatása van.
Kapcsolódó
– A PNL-hez és az USR-hez közeli véleményformálók lelkesen tapsolnak a PSD gyengülésének, miközben Grindeanuék népszerűségvesztése egyenesen arányos az AUR növekedésével, a PSD-szavazók ugyanis az AUR-hoz vándorolnak. Mi lenne a hatékony taktika ebben a politikai képletben?
– Bármilyen összetételű kormánya is legyen az országnak, a jelenlegi gazdasági helyzetben szükséges megszorító intézkedések – konkrét formájuktól függetlenül – meg fogják határozni a következő éveket. A PSD ereje az önkormányzatokban rejlik, ami folyamatos forrásallokációt igényel, ez pedig kormányzati részvételt feltételez. Nem beszélve arról, hogy azok, akik a saját egzisztenciális gondjaik megoldására állami segítséget várnak, „állampárt” szerepében a PSD-t látják. Gondot az okoz, hogy a PSD kormányzati pozícióból, a megszorító intézkedések kényszerpályáján mozogva nem tudja visszaszerezni azokat a szavazóit, amelyek átpártoltak az AUR-hoz, ez a szavazóbázis pedig teljesen inkompatibilis más pártokkal – vagy az AUR-nál vannak, vagy a PSD-nél.
Az adott helyzetben optimális képlet már a Bolojan-kormány alakulásakor megfogalmazódott: kisebbségi PNL-USR-kormány, RMDSZ-szel vagy anélkül, és padlógázzal a reformok útján, erre Bolojan személye alkalmas. A PSD ellenzékben marad, és mivel nélküle nincs parlamenti többség, a forrásallokációval kapcsolatos érdekeit is érvényesíteni tudja, ugyanakkor a kormányzati megszorító intézkedések nyomán ő nőne ellenzékben, nem pedig az AUR. Csak úgy tűnik, a PSD politikusai kormányzati pozíciókra születtek, legyen annak bármi is a politikai-társadalmi ára…
CSAK SAJÁT
