Amilyen kényelmes volt a korábbi, „idillikus” eurokrata–washingtoni viszony idején kizárólag az erőközpontok felé teljesíteni, annyira vált nyilvánvalóvá mára Románia fokozatos elmagányosodása - mondta a bukaresti külpolitika jelenlegi helyzetéről Pászkán Zsolt. A politikai elemző a Maszolnak azt is elmondta: ha kiderülne, hogy a rekordméretű  költségvetési hiány meghatározó része az Ukrajnának nyújtott támogatásokkal függ össze, az aligha maradna társadalmi következmények nélkül.

Románia üdvözli az Egyesült Államok béketörekvéseit, és egyeztetéseket folytat Washingtonnal a Béketanács február 19-i ülésén való részvételről. Ezt vasárnap Facebook-oldalán közölte Nicuşor Dan. Az államfő tájékoztatása szerint a román fél főként azt szeretné tisztázni, hogy miként vehetnének részt az ülésen a Romániához hasonló országok, melyek nem tagjai a Béketanácsnak, azonban a testület chartájának esetleges felülvizsgálata esetén csatlakoznának hozzá. A téma kapcsán korábban Ilie Bolojan kormányfő is megszólalt, és cáfolta azt a sajtóhírt, miszerint az országnak nincs egymilliárd dollárja a tagsági díj kifizetésére.

Hogyan jellemezhető a román–amerikai viszony? - kérdeztük a friss fejlemények kapcsán Pászkán Zsoltot. A politikai elemző bevezetésként megjegyezte: a román külpolitika az utóbbi 35 év során eleve hektikus, döntően személyfüggő volt, ám az idő előrehaladtával még ez a személyfüggőség is fokozatosan kiüresedett. „Az egyre súlytalanabb kormányok külpolitikai ötlettelenségét egy ideig az ezen a téren szintén hatáskörrel rendelkező államfők többé-kevésbé koherens elképzelései pótolták, de Traian Băsescu második mandátuma óta ez a korrekciós mechanizmus is megszűnt” – mondta a szakértő.

Szerinte mindez idővel az intézményi emlékezet felszámolásához vezetett. „Az egymást sűrűn váltó külügyminiszterek vagy nem vették igénybe a korábban kinevelődött szakapparátust, vagy saját klientúrájukkal teljesen lecserélték azt. Így a hivatali utódok már kitaposott ösvényen hajthatták végre a saját tisztogatásaikat, tovább gyorsítva a szakmai elsorvadást. Ezt a folyamatot tovább súlyosbította az NGO-hálózatból a közigazgatásba beszivárgó, majd ott meggyökeresedő pán-euroatlanti politikai aktivizmus, amely olyan irányba tolta el az intézményi működést, ahol az eurokráciának és Washingtonnak való megfelelés fokozatosan felülírta, majd helyettesítette a román állami érdekek önálló megfogalmazását és képviseletét” – fogalmazott Pászkán Zsolt.

Kapcsolódó

Románia a Biden féle Amerikára vár? - Az elemző szerint Bukarest elhibázott jelzéseket ad Washingtonnak  

A szakértő szerint Románia külpolitikájának, diplomáciájának jelenlegi vezetői abban reménykednek, hogy Donald Trump elnöksége csupán egy kényelmetlen zárójel,

román-amerikai kapcsolatok Donald Trump Nicușor Dan Oana Țoiu

Mint mondta, elég csak a miniszteri pozícióba emelt Oana Ţoiu, az NGO-világból érkezett Oana Gheorghiu, a kormányszóvivői tisztségbe került, eurokratikus és amerikai „deep state” körök által finanszírozott médiavilágból érkező Ioana Ene Dogioiu, vagy a Nicuşor Dan elnöki tanácsadói csapatába bevont Valentin Naumescu „civil korszakában” folytatott Trump-ellenes agitprop tevékenységét felidézni, hogy képet kapjunk arról, milyen politikai és főként diplomáciai örökséggel indult a Bolojan-kormány.

„Ez az euroatlanti szolgalelkűség addig nem is volt különösebben feltűnő, amíg az eurokrácia és Washington álláspontjai nagyrészt egybeestek, és konvergens narratívákat kellett visszhangozni. Donald Trump elnökké választásával – különösen a második mandátum idején – ez az idill megszűnt. A román politikai szereplők és intézmények olyan helyzetben találták magukat, amely nemcsak szokatlan volt számukra, hanem amelynek kezeléséhez megfelelő emberi és szellemi erőforrásokkal is csak korlátozottan rendelkeznek, ha egyáltalán” – hangsúlyozta az elemző.

Marad a taktikai lapítás

Úgy látjai, ebben az új helyzetben ráadásul a két „Magas Porta” antagonizmusa olyan erőssé vált, hogy az egyik félnek tett gesztus szükségszerűen a másik sértődését váltja ki. „A román politikai elit mindeközben olyan mértékben hiperbolizálta az országot fenyegető – elsősorban orosz – katonai veszélyt, valamint a brüsszeli pénzektől való függőséget, hogy még akkor sem lenne képes őszinte, autonóm politikai diskurzust folytatni Washington és az eurokrácia irányába, ha lenne ehhez szándéka és tehetsége” – mondta a szakértő. Hozzátette: így marad a taktikai lapítás, az ide-oda sandítva elrebegtetett „talánozás”, abban a reményben, hogy a jelenlegi vihart sikerül átvészelni.

„Mindezek következtében az amerikai–román viszony meglehetősen felemássá vált. Gazdasági és részben katonai szinten továbbra is vannak pozitív fejlemények, politikai szinten viszont egyre erősebb fenntartások érzékelhetők a Trump-adminisztráció részéről Nicuşor Dan elnökkel és a Bolojan-kormánnyal szemben. Az USA Képviselőháza Jogi Bizottságának nemrég közzétett, a román belpolitikai életet ismét felkavaró előzetes jelentése arra utal, hogy a Fehér Házban kimondatlan, de nagyon is létező legitimitási kérdések merültek fel a jelenlegi román vezetéssel kapcsolatban” – fogalmazott Pászkán Zsolt. 

Mint hangsúlyozta, a politikai legitimitásnak alapvetően két forrása van: a választás, illetve a „vásárlás”. „Egy demokratikus választáson győztes vezetés legitimitását még akkor is nehéz megkérdőjelezni a nemzetközi térben, ha a partnerek nem értenek egyet politikai, gazdasági vagy társadalmi álláspontjaival. Létezik azonban a legitimitás megvásárlásának gyakorlata is: egy erőközpont jóindulatának elnyerése, amely aztán saját hatalmából fakadó legitimitással ruházza fel a klienskormányzatokat. Ilyenek voltak a Varsói Szerződés kommunista rezsimjei is, amelyek legitimitása még a tömbön kívüli világra is kisugárzott – ennek ára azonban a Szovjetuniónak való totális alárendelés volt. Egyelőre korai lenne kijelenteni, hogy a román elnök és kormány már eljutott volna ebbe a fázisba. Egyre inkább úgy tűnik, a legitimitás ára mind az eurokrácia, mind Washington felé emelkedni fog” – mondta a Magyar Külügyi Intézet nagybányai származású külső szakértője. 

Azon kérdésünkre, hogy ki vagy kik jelenleg Románia szövetségesei Európában, Pászkán Zsolt kijelentette: amilyen kényelmes volt a korábbi, „idillikus” eurokrata–washingtoni viszony idején kizárólag az erőközpontok felé teljesíteni, annyira vált nyilvánvalóvá mára Románia fokozatos elmagányosodása. „A szomszédságpolitika gyakorlatilag nem létezik. Az Emil Constantinescu, majd Traian Băsescu idején elindított regionális kezdeményezések legfeljebb vegetálnak, vagy kényszerből működnek, ilyen például a görög–bolgár–román infrastrukturális együttműködés. Ennek oka egyszerű: az eurokrácia irányvonalát kritikátlanul követőknek valójában nincs szükségük valódi szövetségesekre, hiszen az egyéni kiváltságokat közvetlenül az erőközponttól kapják mindaddig, amíg lojalitásuk kifogástalan” – fogalmazott az elemző. 

Kapcsolódó

Nicuşor Dan szerint erősödik a román-amerikai stratégiai partnerség

Az államelnök szerint a Future Leaders Exchange program újraindítása nagyon jó hír a romániai oktatás és Románia és az Egyesült Államok közötti stratégiai kapcsolatok számára.

Elnöki optimizmus román-amerikai kapcsolatok Oana Țoiu Nicușor Dan

Megemlítette, hogy Lengyelországgal voltak próbálkozások egy közép-európai középhatalmi együttműködés kialakítására, ám ez, a hagyományok hiánya, eltérő érdekek és nem kevés személyes-politikai hiúság miatt, egyelőre sem működőképesnek, sem tartósnak nem bizonyult. „Így Románia jelenleg legfeljebb azzal vigasztalódhat, hogy megpróbál saját klienst kialakítani Moldova formájában, ami nagyjából olyan, mintha egy pincsinek lenne egy csivavája” – jegyezte meg a szakértő. 

Szerinte ez nem feltétlenül végleges és megváltoztathatatlan állapot, de jelenleg nem látni Bukarestben, de a politikai elit egészében sem olyan szereplőt vagy csoportot, amely képes lenne ezt a változást kezdeményezni, és főleg fenntartani. „A kép nemcsak a kormányoldalon, hanem az ellenzékben is kifejezetten sivár. A Románok Egyesüléséért Szövetség az utóbbi hónapokban próbált erősíteni, például Dan Dungaciu vagy Petrişor Peiu bevonásával, de még egy esetleges kormányra kerülés esetén is igaz marad: egy-két fecske nem csinál nyarat” – hangsúlyozta Pászkán Zsolt. 

Románia, a fegyver- és áruszállítási platform

Ami Bukarest jelenlegi Ukrajna-politikáját illeti, a politikai elemző megjegyezte: Volodimir Zelenszkij opportunista politikus, így nyilvánvalóan nem fog még egy ellenséget teremteni magának, különösen úgy, hogy Romániára fegyver- és áruszállítási platformként továbbra is szüksége van. „Bukarest Ukrajna-politikája esetében is érvényes mindaz, amit az első kérdésnél említettem: Románia hosszú időn keresztül az erőközpontok elvárásainak kritikátlan teljesítésére nevelte magát, így hitelesen tudta előadni az önkéntes altruista szerepét. Mivel az ukrajnai háború esetében Washington nyilvános magatartása továbbra sem tekinthető véglegesnek vagy végletesnek, a román politikai szereplők nem tudnak szakítani az Ukrajnának nyújtott feltétlen támogatás látszatával, és annak esetleges tartalmi felülvizsgálatát sem képesek végrehajtani” – mondta a szakértő. 

Pászkán Zsolt szerint a Iohannis-évtizedet követő politikai vezetés eddig csak félhangosan ígérgette a román támogatás mértékének nyilvánosságra hozását, így továbbra sem világos, hogy ez pontosan mekkora és milyen jellegű. „Ugyanakkor egy ilyen transzparencia könnyen a Bolojan-kormány politikai végét is jelenthetné. Ha kiderülne, hogy a rekordméretű román költségvetési hiány meghatározó része az Ukrajnának nyújtott támogatásokkal függ össze, az aligha maradna társadalmi következmények nélkül. Nehéz elképzelni, hogy az amúgy is pattanásig feszült, a választások megsemmisítése miatt frusztrált román társadalom türelmet tanúsítana, ha megtudná: miközben a kormány még a csecsemők egészségügyi ellátását is külön biztosításhoz köti, addig szinte ellenőrizetlenül finanszírozza azt a Zelenszkij-rezsimet, amely nemcsak a magyar, hanem a helyi román közösséget is folyamatos nyomás alatt tartja” – fogalmazott az elemző.