Romániában az elmúlt népszámlálást követően, 2012. és 2019. között több mint kétmillió személy változtatta meg a lakhelyét elköltözve egyik településről a másikra az országon belül. Ez azt jelenti, hogy a lakosság 12-15 százaléka, azaz minden hetedik-nyolcadik lakos részt vett a belső migrációs folyamatokban – állapítja meg az Erdélystat friss elemzése.

Az országon belüli vándorlás „virágkora” a szocializmus idején volt, Romániában ennek az irányított folyamatnak kimondott célja a falusi lakosság arányának csökkentése volt. Ennek ellenére jelenleg is Románia az egyik legkevésbé urbanizált európai ország: a városi lakosság aránya valamivel 55 százalék fölött van. Romániában és Erdélyben 1991 után a belső migráció intenzitása a 2000-es évek elejéig csökkent, majd 2005 után kisebb és 2015 után már nagyobb mértékben nőtt.

2011 után leginkább Bukarest-Ilfov régió migrációs nyeresége növekedett. Erdélynek is pozitív az egyenlege, a migrációs arány itt is növekedett, de kisebb mértékben. A többi romániai régió esetén migrációs veszteséget láthatunk.

Erdélyen belül a fő befogadó megyék Temes és Kolozs megye voltak. Másodlagos migrációs célpontoknak Szeben, Brassó, Arad és Bihar megyék tekinthetők. A többi erdélyi megyének belső vándorlási vesztesége volt ebben az időszakban, a két fő kibocsátó megyének Krassó-Szörény és Hunyad megye tekinthető.

Egyedül Kolozsvár az az erdélyi nagyváros, ahová többen költöztek, mint ahányan elmentek onnan

Erdélyben a fő migrációs célpontok a nagyvárosi vonzáskörzetben levő települések voltak. Az erdélyi nagyvárosok közül egyedül Kolozsvárnak pozitív a migrációs egyenlege (többen költöztek be a városba, mint el onnan), de az igazi nyereséget a város határában levő községek (elsősorban Szászfenes, Apahida és Kisbács) könyvelhették el.

Kolozsvárral ellentétben Temesvár jelentős népességkibocsátó nagyváros, de a vonzáskörzetében levő községek (elsősorban Gyüreg, Újszentes, Újmosnica) szintén számottevő migrációs nyereséggel bírnak. Kolozsvár és Temesvár után a Brassó, Szeben és Nagyvárad vonzáskörzetében levő községek és kisebb városok is pozitív migrációs mérleggel rendelkeznek.

Az Erdélystat elemzői hangsúlyozzák, hogy az erdélyi nagyvárosi vonzáskörzetben levő községek népessége évi 3 százalékkal nőtt 2012 és 2019 között, vagyis 8 év alatt nagyjából a lakosságuk egynegyedével gyarapodtak.

Összességében az erdélyi városoknak, ezen belül főleg a kisebb városoknak jellemzően vándorlási veszteségük van: vagyis többen költöznek el a városokból, mint amennyien beköltöznek oda. A legnagyobb népességkibocsátó települések az egykori ipari vagy bányászvárosok, vagy olyan községek, amelyek távol esnek a megyeszékhelytől vagy fontosabb városoktól.

A fontosabb székelyföldi városok is népességkibocsátó települések. Sepsiszentgyörgy mellett Árkos, Csíkszereda mellett Csíkszentlélek, Székelyudvarhely mellett Felsőboldogfalva rendelkezik a legmagasabb vándorlási nyereséggel. A teljes elemzés az Erdelystat.ro honlapon olvasható.

(Címlapi illusztráció forrása: Gábos Albin)