Nagy a forgalom a kolozsvári Házsongárdi temetőben, sokan elhunyt szeretteik sírhelyét igyekeznek rendbe rakni mindenszentek ünnepére és halottak napjára, mások pedig már mécseseket és koszorúkat hoznak magukkal a sírokra.

Holnap, azaz november elsején ünnepeljük mindenszentek napját, amely az üdvözült lelkek emléknapja és a megdicsőült egyházé a római katolikus vallás szerint. Egyesek úgy vélik, a gyertyaláng az örök világosság jelképe, míg mások azt vallják, hogy a tévelygő lelkek melegednek meg a gyertyalángnál, hogy visszataláljanak sírjaikba. Bár csak kedden lesz az ünnep, többen már hétfőn mécseseket gyújtanak és imádkoznak az elhunyt szeretteik sírjainál Kolozsvár történelmi sírkertjében.

Több sír felől is magyar szót hallani, egymást irányítgatják az emberek, hogy hová kerüljön a virágkoszorú, ki seperje le a sír tetejéről a lehullott faleveleket. Merengő arcok, kézben cipelt virágok, és a máskor csendes temető élettel telik meg, szinte nincs olyan sír, ahol ne égne egy mécses, vagy ne állna mellette valaki.

Sokakat megtéveszt a mindenszentek ünnepe és a halottak napja, utóbbit ugyanis november másodikán tartjuk. Ezen a napon kevésbé beszélhetünk ünnepről, ugyanis úgy tartják, hogy az üdvösséget még el nem nyert elhunytért, a tisztítótűzben szenvedő hívek lelkéért gyújtanak gyertyát ilyenkor az emberek. A két nap szokásrendszere az évek alatt összeforrt, így a családtagok, emlékezni vágyók sokszor mindkét napon meglátogatják elhunyt rokonaik, szeretteik sírjait, és virágokkal, gyertyákkal vagy mécsesekkel díszítik ki azokat.

A kolozsvári Házsongárdi temető ebben az időszakban nemcsak az örök nyugvóhely, hanem egy olyan szakrális tér is egyben, amelyet nemcsak azok látogatnak, akiknek valamelyik szerettük itt van eltemetve, hanem messzebbről jövők is, akik gyertyát gyújtanának például Dsida Jenő, Brassai Sámuel vagy Kós Károly sírjánál.