Számos székelyföldi helyszínen megszervezik a Lábbusz mozgalmat. A kisebb gyerekeket önkéntes felnőttek kísérik iskolába: egyrészt mindenkinek jó a mozgás, másrészt tehermentesítik így a reggeli forgalmat is. A program 2021-ben indult Sepsiszentgyörgyön, azóta más városok is kedvet kaptak hozzá. Lassan négy éve indult útjára a székelyudvarhelyi Lábbusz. A mozgalom indulásáról és azóta növekvő sikeréről kérdeztük a szervezőt, Simon Mária Tímeát, a székelyudvarhelyi Művelődési Központ igazgatóját, valamint Jakab Zoltánt, a Dr. Palló Imre Művészeti Líceum történelemtanárát, a Lábbusz önkéntesét. Interjúalanyaink nemcsak a kezdetekről és a Lábbusz működéséről beszéltek, de arról is, hogy miként motiválja a mozgalom a gyerekeket.

– Több éve indult útjára Székelyudvarhelyen a Lábbusz, amelynek köszönhetően rengeteg gyermeket kísérnek gyalog iskolába az önkéntes „buszsofőrök”. Honnan jött a Lábbusz ötlete? Mit jelent ez a kifejezés, illetve mit foglal magában ez a mozgalom?

Simon Mária Tímea: A székelyudvarhelyi Művelődési Központ (intézményünk jogelődje a Művelődési Ház), a koordinátora és működtetője a székelyudvarhelyi Lábbusz-programnak. Az ötlet nem a miénk, a sepsiszentgyörgyi önkormányzat indította el a programot, ha jól emlékszem, a 2020–2021-es tanév végén, májusban, mi a 2021–2022-es tanévben kezdtük el működtetni a „buszjáratokat” a polgármesteri hivatal támogatásával. Úgy gondolom, hogy a sikeres és jó példákat nem szégyen átvenni, így tettünk mi is, amikor a sepsiszentgyörgyiek után másodikként elindítottuk a programot, és külön öröm, hogy azóta sok székelyföldi és a Székelyföldön túli város is bevezette ezt a „zöld szolgáltatást”. 

A Lábbusz program elsősorban a gyalogos iskolába járást szorgalmazza, hogy minél több gyerek és szülő válassza autó helyett a testmozgást is jelentő közlekedést. Hetente megszervezzük a járatokhoz az önkéntes csapatokat. Az állandó önkéntesek mellett igyekszünk minden hétre új közösségeket, szervezeteket, intézményeket bevonni, hogy legyenek egy hétre a Lábbuszok önkéntes „sofőrjei”. Jelenleg a központi iskolákba vezetik el a gyerekeket, ezek a tanintézmények a Tompa László Általános Iskola, a Dr. Palló Imre Művészeti Líceum, a Tamási Áron Gimnázium, a Benedek Elek Pedagógiai Líceum, a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium. Tavaly volt egy járatunk az Orbán Balázs Iskolába is, reméljük, hogy az iskola felújítása után a programot is újra tudjuk indítani, mivel nagyon sok gyerek csatlakozott hozzánk. Természetesen nyitottak vagyunk más iskolákhoz is járatot indítani, mindig jelezzük a művelődési központ közösségimédia-felületein, hogy várjuk a jelentkezőket. Jelenleg három járatunk van, összesen közel hatvan gyerek választja naponta a Lábbuszt. 

Jakab Zoltán: Szülőként, önkéntesként, tanárként, valamint önkormányzati képviselőként is azt látom, hogy igenis mutatkozik igény a Lábbuszra Székelyudvarhelyen. A szülők nagy része örül, ha biztonságban, szervezetten juthat el a gyermeke az iskolába, különösen reggelente, amikor nagy a forgalom. Valamint egy kis terhet is leveszünk a vállukról. Leginkább a kisebb gyerekek, főként az előkészítő és 1–4. osztályosok vesznek részt a reggeli sétákban, ők még lelkesek, szeretik a közösséget, a beszélgetéseket útközben. A nagyobbak már önállóbbak, sokszor egyedül vagy barátaikkal mennek inkább. De azért csatlakozik hozzánk néhány 5–8. osztályos gyerek is, jellemzően a kisebb gyerekek testvérei.

– Hogyan fogalmaznák meg, mik a fő célkitűzései a mozgalomnak?

Simon Mária Tímea: Azt már a kezdetektől tudtuk, hogy nem tudjuk szignifikánsan csökkenteni az autók számát a reggeli csúcsforgalomban, de nem is ez volt a legfontosabb célunk. Habár nem titkoljuk, bízunk benne, hogy főleg most a sok útjavítás miatt egyre többen fogják a Lábbuszt választani gyerekeiknek, mint a forgalomban való rostokolást. A cél, hogy a gyaloglásnak köszönhetően elkezdődjön az egészségesebb életmódra nevelés és a közösségépítés, hiszen mindenik járaton szoros barátságok alakultak ki, a gyerekek szívesen mesélnek a felnőtteknek reggelente. A székelyudvarhelyi intézmények számára is új típusú lehetőség a bemutatkozásra, a gyerekek számára pedig lehetőség, hogy megismerjék a huszárokat, a csendőrséget, helyi rendőrséget mint önkéntes Lábbusz-sofőröket. De vezetett már Lábbuszt a polgármester, alpolgármester és az önkormányzati képviselők is, a polgármesteri hivatal munkatársai is. Ugyanakkor öröm számunkra, hogy különböző egyesületek, mint az Udvarhelyi Fiatal Fórum, vagy a Udvarhelyszéki Ifjúsági Egyeztető Tanács és magáncégek alkalmazottjai is voltak már a sofőrjeink. A gyalogos közlekedést választó gyerekek a visszajelzések alapján az iskolában frissebbek, nemcsak úgy beesnek az autóból az osztályterembe nyolc óra előtt egy két perccel, hanem elsétálva az iskolába, már az úton felébrednek. 

Kapcsolódó

Csíkszeredai Lábbusz-program: Hálás szülők, kitartó önkéntesek, lelkes gyerekek

A 2022-ben útjára indított, 2023-ban újragondolt projekt naponta mintegy 200 gyereket mozgat meg.

egészséges életmód önkéntesség városháza lábbusz program Csíkszereda

Jakab Zoltán: A Lábbusz segítségével a gyerekek biztonságosan, közösségben jutnak el az iskolába. Ugyanakkor fontos nevelési szerepe is van: megtanítja a gyerekeket a közlekedési szabályokra, a pontosságra, a rendszerességre, és arra, hogy a gyaloglás nemcsak hasznos, hanem kellemes is lehet. Emellett hozzájárul a környezettudatos gondolkodás kialakításához, hiszen kevesebb autó jár az iskolák környékén.

– Miként lehet motiválni a gyermekeket a reggeli gyaloglásra?

Simon Mária Tímea: A gyerekek egy pontgyűjtő füzetben apró Lábbusz-tappancsokat kapnak egy-egy utazásért és ha összegyűl tíz tappancs, akkor kis meglepetéseket kapnak elismerésként. De az is jellemző, hogy az önkénteskedést vállaló intézmények adnak ajándékot. 

Jakab Zoltán: A gyerekeket leginkább közösségi élménnyel és kis ajándékokkal (talán nevezhető inkább kis figyelmességnek) lehet motiválni. Először talán a pontgyűjtés élménye, a heti kis figyelmességre való várakozás szippantja be őket, majd utána a közösségi élmény. Reggelente hihetetlenül sok és sokféle beszélgetés zajlik, a Hupikék Törpikék-figuráktól a foci- vagy épp kézilabdaedzés ecsetelésén keresztül a Barbie babák hajfonatának elkészítéséig minden elhangzik. Fontos, hogy ne érezzék kötelességnek, hanem napindító élménynek. Sokszor az is elég motiváció, hogy a barátaikkal együtt mehetnek iskolába, nevetgélve, beszélgetve.

– Milyen visszajelzések érkeznek a szülőktől, pedagógusoktól, akár a diákoktól a Lábbusszal kapcsolatosan?

Simon Mária Tímea: A lábbuszos gyerekek szüleivel jó a kapcsolatunk, belőlük áll az állandó önkéntes kis csapat is, akik mindig minden körülmények között jelen vannak. 

Jakab Zoltán: Nagyon sok pozitív visszajelzést kapunk. A szülők hálásak, mert tudják, hogy gyermekeik biztonságban vannak, és nem kell minden reggel autóval vinni őket. A gyerekek pedig sokszor mesélik, hogy mennyire kedvelik a reggeli sétákat, számukra ez egy kis közösségi kaland. Vannak, akik már előző este készülnek rá, nehogy lemaradjanak a „buszról”. Volt olyan gyerek is, aki azt mesélte, hogy nem akarták engedni a szülei az eső miatt, de ő szívesen jött inkább esőköpenyben, mint autóval.

–  Tanárként miért vállalja napi rendszerességgel az önkéntességet? És hogyan látja: az elmúlt évekhez képest miben fejlődött a mozgalom?

Jakab Zoltán: Negyedik éve, hogy állandó önkéntes vagyok, ez nekem szívügyem. Tanárként úgy érzem, ezzel is példát mutathatok: hiszen így nemcsak beszélünk az egészséges életmódról és a felelős közösségi viselkedésről, hanem nap mint nap meg is éljük. Az elmúlt évek alatt a Lábbusz sokat fejlődött: jobb a szervezés, ugyanakkor nagyon jó közösségi alkalmakat szervez a Székelyudvarhelyi Művelődési Központ (közös adventikoszorú-készítés, húsvétitojás-festés stb.), így egyre több az önkéntes. A lelkesedés nem csökkent. Alaposabban csak a mi csapatunkat meg a Csereháti csapatot ismerem, de mindkét csapatban nőtt a gyerekek száma. Természetesen esnek ki időről időre résztvevők, akár ideiglenesen, akár azért, mert ők már „túl nagyok”, de mindig vannak újabb csatlakozók, főleg tanév elején.

Simon Mária Tímea: Minden évben igyekszünk újítani valamit, a tavaly szülői kérésre elindítottunk egy új járatot, idén az ötéves évforduló kapcsán minden központi iskolába járó gyerek kapott egy-egy lábbuszos pontgyűjtő könyvecskét, ezzel is ösztönözzük őket a csatlakozásra.

Jakab Zoltán: Úgy gondolom, fent lehet tartani a Lábbusz működését, főleg, ha megmarad a Székelyudvarhelyi Művelődési Központ támogatása és szervezése, a közösségi összefogás és a lelkes önkéntesek. A Lábbusz működéséhez nem kell sok pénz, csak elhivatott emberek (külön köszönet állandó önkéntes társamnak, Melindának), akik hisznek abban, hogy értékes a mozgalom. Jó lenne, ha még több szülő és pedagógus bekapcsolódna, mert ez valóban példaértékű kezdeményezés.