Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a húsvétot a megújulás és az újrakezdés ünnepének nyilvánította pásztorlevelében.

„A húsvét a feltámadás és az új élet kezdetének ünnepe. Mily nagy öröm számunkra, hogy ismét megérhettünk egy újabb tavaszt, szemünkkel láthatjuk, hogyan éled újra a természet. Sokan gondolják úgy, hogy a húsvét olyan, mint a tavasz. Boldog ember lehet az, aki annyira bele tud révedni abba a boldog újrakezdésbe, amit az év ezen szakában lát. Azonban az ünnep, amelyet a természet megelevenedésével érzünk, csak halvány előképe a húsvétnak. Amikor rácsodálkozunk e természeti körforgásra, rádöbbenünk: ha sok élőlény meg is újul, az emberrel ez nem történhet meg. Az, ami az elhullott magvakkal történik, az emberrel nem eshet meg. Halál után nem kezdhető újra az élet. Úgy tűnik, az ember az egyedüli kivétel e körforgásból – fogalmazta meg húsvéti pásztorlevelében Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke.

Hozzátette „sok ember próbálja meglelni az élet örömét és célját abban, hogy fát ültet, s annak gyümölcsét unokái használják majd, házat épít, s utódai lakoznak benne. De ne áltassuk magunkat, hiszen tudjuk: bármit is alkotunk, nincs benne örök életünk”. A püspök rávilágít „a húsvét ünnepe az, amikor Krisztusban az ember támadott fel.  Az ember, aki be volt zárva a bűn és a halál fogságába, új életet kapott. Húsvét alkalmával Isten feltörte a zárat, angyalai elhengerítették a követ a sír szájáról, s az oda érkező asszonyok bizonyságot tettek arról, amit láttak: Jézus feltámadt.

Minden úgy történt, ahogy az élet törvénye diktálta. Jézus meghalt, sírba tették. Ám mivel szombat következett, nem tehettek semmit a testével, meg kellett várni a vasárnapot. Kora reggel indultak el a sírhoz, hogy eleget tegyenek emberi kötelességüknek, hiszen ezt kívánta a tisztesség, a halottat el kell temetni. Viszont nem volt halott, s így nem lehetett eleget tenni a végtisztességnek. Annál megalázóbb nincs, amikor nem tudod eltemetni a hozzátartozódat. Az elmúlt három esztendő során a járvány vagy a háború sok embert fosztott meg attól, hogy tisztességesen eltemesse halottját”.

„A húsvét azonban nem a halállal s Jézus temetésével fejeződik be, mert Krisztus feltámadt. Ami nem egyéb, mint beteljesedés, hiszen az történt, amit megmondott. Befejeződött valami, ami előre megmondatott. Beteljesedett az, amelyet Isten a bűneset után az embernek öröktől fogva megígért. A halál mindent lerombol, azt is, amit építünk, és azt is, amit egy életen keresztül megszerzünk. Tulajdonképpen minket semmisít meg. Ezért mondja Jézus: ne gyűjtsetek magatoknak kincset a Földön, ahol moly rágja és rozsda marja, s ahol betörnek és ellopják a tolvajok” – írta levelében az Erdélyi Református Egyházkerület vezetője.

„A halál mindent elvehet és lerombolhat, a feltámadás mindent visszaad. A húsvét nemcsak a feltámadás, a befejezés, hanem új kezdet is. Nem a régi életünket folytatjuk. Nem megyünk vissza a bölcsőhöz, nem kapunk újabb esélyt a sok eljátszott és tönkrement lehetőség után, hanem új életet kapunk. Ahogy Pál apostol írja a Galatabeliekhez: 'élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus'. Kedves testvéreim! Azt az életet, amelyet ezután élünk, mindannyian a feltámadott Lelkének hatalmában és erejében!” – írta Kató Béla püspök.