Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház püspöke a hit és a szeretet fontosságára hívja fel a figyelmet idei húsvéti pásztorlevelében.

Az unitárius püspök úgy fogalmaz: „A húsvéti időszak eseményeinek váltakozásában Jézus életében drámaian súlyos ellentétek feszülnek egymásnak. Ott vannak szoros egymásutániságban, egymással szinte farkasszemet nézve: bizonyosság és kétely, hűség és árulás, pálma és kereszt, élet és halál, majd fordított sorrendben: halál és élet, legyőzetés és győzelem.”

Hozzáteszi, szinte kioltanák egymást ezek a szélsőséges ellentétek, míg végül maga Isten billenti ki a mérleget, és harmadnapon az Ő akarata dönti el a dolgok végkimenetelét: halál helyett élet, legyőzetés helyett győzelem – Isten ügyének győzelme! Feltámadás!

Húsvét megtörhetetlen bizonyosság Isten ügyének győzelmében minden körülmény között. Húsvét megtartó örömüzenet, mert megerősíti reményünket abban, hogy bármilyen nehéz is Isten igazságának az útja, bármennyire is keresztre feszítettnek, legyőzöttnek is tűnik, a látszat ellenére végül mégis ő győzedelmeskedik – fejtette ki Kovács István.

„Húsvét hit abban, hogy minden lehetséges Istennek, de – Jézus szavai szerint – minden lehetséges a hívő embernek is, akinek legalább mustármagnyi hite van. Ez a hit, amely hegyeket tud elmozdítani a remélt dolgok valóra váltásáért, akár a lehetetlennel is szembeszáll, és Isten segedelmével minden veszteséget győzelemre fordít” – hívta fel a figyelmet.

„Jézus feltámadása számunkra azon tanítványok lehetetlent nem ismerő hite által valósult meg, akik az évszázadok során nem engedték veszni, feledésbe merülni tanítását. Akiknek hite a történelem megpróbáló, golgotás útjain újra és újra feltámasztotta a tiszta jézusi evangéliumot. Azonban ez a munka nem befejezett, a jó Isten nekünk is részt oszt belőle, mert a kereszteket is folyamatosan újraácsolja a történelem. Rajtunk is múlik, hogy lesz-e az idén és a folyton megújuló jövőben újra meg újra feltámadása mindannak, ami fontos számunkra. Van-e elegendő hitünk, hogy tovább vigyük a ránk bízott drága kincseket a bennünk lakozó szent lélek által? Tudunk-e azzal a feltétlen hittel és szeretettel élni, mint amilyenre Jézus életével és tanításával mutatott példát? Mint amilyennel élete utolsó perceiben a keresztfán is másokért imádkozott” – fogalmazott a püspök.

Hozzáfűzte, a húsvéti feltámadás hitére van szüksége ma is egyházi közösségeinknek, és ezen belül unitárius gyülekezeteinknek, hogy a megújult hitélet és lelkiség jegyében közösségeink újjászülessenek, a fogyás helyett a gyarapodás útjára lépjenek, és betöltsék azt a küldetést, amely mind egyházi, mind nemzeti megmaradásunk záloga.

„Nem kell rendkívüli dolgokat tenni, csak újra meg újra visszakanyarodni ahhoz, ami évszázadokon át megtartott bennünket. A hithez. Egyénileg az imádságos, mély lelkiséghez, közösségileg pedig a hitélet megélésének megannyi lehetőségéhez. Tudatosítanunk kell újra meg újra, hogy csak akkor lesz feltámadásunk, ha vallásos életünket átjárja ez az újjászülető lelkiség is hitélet. Mert egy ünnepeit és mindennapjait hittel és reménységgel megélő, derűs és egészséges közösség minden nehézsége ellenére megmarad és gyarapodik” – véli.

A húsvéti feltámadás hitére van szüksége a világnak ezekben a „feszítsd meg!”-es nagypénteki időkben, amikor magának a világnak ácsolnak keresztet azok, akik világháború felé sodorják az emberiséget. A világelpusztítás tébolyult állapota ez, amikor a hatalmat kezükben tartók és a háborúk haszonlesői mintha egyetlen önámító kórusba állnának össze, és eszelős elvakultságukban fegyverrel és gyilkolással szónokolnak béketeremtésről. Mindezek után a béke megteremtése dolgában már nem a politikusok diplomáciai ügyeskedéseiben bízunk, hanem az imádság béketeremtő erejében. Imádkozzunk azért, hogy Isten tegyen csodát, és adjon alázatot és felelősségteljes, bölcs belátást azoknak, akiknek kezében van a világ sorsa, de mindenekfölött imádkozzunk azért, hogy Isten bennünket tegyen a béke hordozóivá – hangsúlyozta Kovács István.

„Történelmünk folyamán sok nagypénteket kellett megélnünk, de mindig eljöttek a harmadnapok, és elhozták a feltámadás, az újjászületés lehetőségét. Ez a ciklikusság pedig optimizmusra, bizakodásra ad okot. Bár egyéni és közösségi mélypontjainkon mi is kimondanánk, hogy elvégeztetett, de nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy Isten hűsége nemzedékről nemzedékre elkísér: mindig lesz harmadnap, ami majd elhozza a feltámadást” – ezzel a reménységgel kíván áldott húsvéti ünnepet a Magyar Unitárius Egyház püspöke.